Ki érti meg a mai világot? Lépést tartani a fejlődéssel

Gyakorlati tudást követelnek a szülők az iskolától gyermekeik számára. A tudás önmagában már nem valós érték. Aki a tudását jó fizetésre tudja váltani, az okosnak gondolhatja magát. Ez azonban csalóka. A kommunizmus bukása után kiderült, hogy a szakmák kelendősége változó. A rendszerváltás után komoly veszteségeik voltak a vegyészeknek, az agrármérnököknek és az állatorvosoknak. Egy félgenerációnyi időre volt szükség ahhoz, hogy a dolgok gazdasági szempontból újraszerveződjenek.

Következésképpen vagy divatos és jól keresett technológiákat tanulok meg – amelyekkel pillanatnyilag jól keresek –, vagy általánosabban képzem a tudásomat, és bebiztosítom magam a változó világban. De ehhez időre és nagy kitartásra van szükség.

A technikai analfabetizmus elkerülhetetlensége

A tudományos tudás alkalmazásaira építve olyan technologizált világ születik, amelyben az egyes technológiák beható ismeretét csak a szakemberek szűk köre birtokolja.

Nem értjük a tévé távirányítójának működését: ha elromlik, megjavítani nem tudnánk. Hiába értjük a számítógépek elvi és elektronikai működését, attól még fekete doboz, ami benne történik. Végtelenségig sorolhatnánk a hétköznapokban is használt technológiákat. És hol vannak még azok, amelyeket az emberek társadalmi szinten használnak anélkül, hogy ténylegesen találkoznának velük: radarok, műholdak, gazdasági elemző technológiák stb.? 

Azáltal, hogy megmagyarázott rengeteg természeti és társadalmi jelenséget, a tudomány lehetőséget teremtett a megbízható technológiák megalkotására. Autót, telefont, tévét, internethozzáférést, könyvet vásárolunk, a használatuk sem feltételez tudást. A hibás terméket visszaküldjük vagy lecseréljük. A veszély pont ebben van: nem kell érteni a világ dolgait ahhoz, hogy jól érezzem magam, hogy megszerezzem magamnak a státusszimbólumokat. Sőt fordítva: minél kevesebbet töprengek, annál boldogabb vagyok.

A technológia mint mágia

A világot magyarázó gondolkodók arra figyelmeztetnek, hogy a tudomány adósunk maradt a tudományos világkép megalkotásával: nem a csillagászati-fizikai, hanem a humán-társadalmi világképről. A fekete lyukak és a szupernóvákról szóló tudás lenyűgöz, de nem segít annak eldöntésében, hogy emberként a saját életem és mások életét tekintve mit kell tennem. Mi a helyes, mi a kötelességem? A tudás nem ad választ olyan kérdésekre, amire természetes körülmények között kialakuló társadalomnak szüksége van. Olyan dolgok ezek, amelyekre már az ókori görögöknek is volt magyarázatuk. A görög megérthette, hogy miért bizonytalan az emberi sors: mert az isteneknek is emberi hibái voltak. Olimposz istenei önzők, szerelmesek, ingerlékenyek és bosszúállók voltak. De ma már bennük sem hiszünk. Mi hogyan magyarázhatjuk sorsunk véletlenszerű alakulásait?

Sokan azt mondják, nem gond, ha a tudománynak erre nincs magyarázata, mert a vallások kimondják a keresett válaszokat. De vajon tényleg elég ez? Nem a vallásos világkép és etika fontosságában és hatékonyságában kételkedem, egyszerűen csak úgy gondolom: a tudomány komoly segítséget nyújthatna világunk értelmezésében és a benne való tájékozódásban.

Arthur C. Clark csillagász és tudományos fantasztikus regények írója arra a megállapításra jutott, hogy

E tézisnek az igazságát egyre gyakrabban vélem felismerni. Az általunk használt technológiák nem értése oda vezet, hogy a használatából származó veszélyeket sem ismerjük fel. Miközben ezek bűvöletében elveszítjük azon képességünket, hogy értelmes véleményt formáljunk a világról, amiben élünk. Ha nincs önálló véleményünk, a világ menetének irányítását is elveszítjük. Ezen a szinten is a középkori állapotokra hasonlít az életünk. Kontroll hiányában az életünket látszólag a véletlen és a szerencse irányítja. A régi és az új szektariánus gondolkodás virágzását mindenütt ott láthatjuk magunk körül.

Semmi okunk a saját tájékozottságunk és gondolkodásunk feladására. Ha valamit nem értünk, lépésről lépésre mégis eljuthatunk oda, hogy a világ változásait megértsük.

Optimizmusunkat segítheti, hogy a világon soha nem volt olyan, hogy mindenki a kozmológiai kérdések szakértője lett volna. Koronként elégséges, ha van néhány ember, aki képes átlátni a világot, amiben élünk, és tőlük tanulni lehet. Bennünk annyi fegyelemnek és kitartásnak kell lennie, hogy figyelemmel kövessük ezeknek az embereknek a mondanivalóját. Annyira tartsuk formában gondolkodásunkat, hogy képesek legyünk helyesen értelmezni őket. Csak így bízhatunk abban, hogy gondolkodásunk képes lesz megbirkózni a folyamatosan változó világgal.

A szerző pszichológus és pszichoterapeuta