
Dióverő Nagyvásár Érmihályfalván, kimondottan a hagyományokra épülő rendezvény
Fotó: Sütő Éva
A társadalmi élet egyik fontos helyszíne is volt régen a vásár, nem csak a portékák eladását célozta. A Székelyhon és a Krónika napilap kiadványaként megjelenő Erdélyi Napló e heti számában a régi vásárok hangulatát, jellegzetességeit idézik fel, valamint a Bihar vármegyei vásárok reneszánszára mutatnak rá.
2019. október 24., 12:472019. október 24., 12:47
2019. október 24., 12:482019. október 24., 12:48
Rég nem látott ismerőseikkel, rokonaikkal találkoztak régen az atyafiak egy-egy vásárban, átadták a legfrissebb híreket egymásnak, a gyermekeknek pedig vásárfiát vásároltak: bugylibicskát, fütyülőt, mézeskalácsot. Az asszonyoknak, lányoknak kendőt, gyöngyöt, olvasót vittek haza, vagy éppen tükrös szívet.
„A vásárokban a legelőkelőbb helyeket a szűr- és a cipőkészítők foglalták el. A szűcsök rövid és hosszú bundát, subát egyaránt árultak. A gubások – akik a szegényebb rétegnek varrtak – asszony-, férfi- és gyerekgubát kínáltak sátraikban. A szabók elsősorban posztóból készült ruhaneműekkel, teljes öltönyökkel érkeztek. A keményszárú, tartósra vikszolt csizmákat a csizmadiák ajánlgatták. Az asszonynép a papucsosok előtt nézelődött, akik többnyire földre rakták áruikat, akárcsak a fazekasok. A kalaposok, sapkások sátrát is sokan látogatták, ahol a férfiak alkudhattak a templomos kalapra vagy éppen a mezei munkára használt micisapkára. A kirakodóvásár szélén kaptak helyet az ócskások, ahol a használt ruhaneműk cseréltek gazdát.
– olvasható Sütő Éva írásában.
A cikk arra is kitér, hogy Magyarország keleti vásárövezetéhez tartozott többek között Szatmár, Nagykároly, Debrecen, Érmihályfalva, Székelyhíd, Diószeg, Nagyvárad, Berettyóújfalu, Körösszeg, Cséffa és Nagyszalonta is.
Vásári forgatag a nagyváradi Szent László Napokon
Fotó: Sütő Éva
A múlt század közepétől megnőtt a hetivásárok jelentősége, így Érmihályfalva piacát a gabonafélék, az ipari termékek választéka és a marhavásár tette nevezetessé. Évente négy nagyvásárt tartottak, amelyen idegen iparosok is megjelenhettek. Csütörtökön csak a helybeliek vására volt, szerdán baromvásárt is tartottak, amelyre olykor még Debrecen környékéről is eljöttek. Ha ló vagy egyéb igavonó talált gazdára, azt meg is kellett „pecsételni” egy áldomással is. Volt rá eset, hogy a jószág árából alig maradt valami, mire hazaért a gazda, de hát ez is hozzátartozott a vásár rendjéhez, de az is, hogy itt egyezett meg két örömapa a fiatalok egybekeléséről.A vásártereken állandó vendég volt a körhinta is, amelyre a gavallér legények befizettek a lányoknak. Így aztán a vásár látványosság és szórakozás is volt egyben.
Vásári komédiások a Dióverő Nagyvásáron
Fotó: Sütő Éva
A továbbiakban a belényesi sokadalomról, az érmihályfalvi tavaszi és őszi nagyvásár jellegzetességeiről, illetve a debreceni Mihály-napi vásárról is szólnak az Erdélyi Napló írásában. Ez utóbbi Magyarország legnagyobb országos kirakodóvására, van, hogy 1200 kereskedő is kínálja a termékeit.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!