
Dióverő Nagyvásár Érmihályfalván, kimondottan a hagyományokra épülő rendezvény
Fotó: Sütő Éva
A társadalmi élet egyik fontos helyszíne is volt régen a vásár, nem csak a portékák eladását célozta. A Székelyhon és a Krónika napilap kiadványaként megjelenő Erdélyi Napló e heti számában a régi vásárok hangulatát, jellegzetességeit idézik fel, valamint a Bihar vármegyei vásárok reneszánszára mutatnak rá.
2019. október 24., 12:472019. október 24., 12:47
2019. október 24., 12:482019. október 24., 12:48
Rég nem látott ismerőseikkel, rokonaikkal találkoztak régen az atyafiak egy-egy vásárban, átadták a legfrissebb híreket egymásnak, a gyermekeknek pedig vásárfiát vásároltak: bugylibicskát, fütyülőt, mézeskalácsot. Az asszonyoknak, lányoknak kendőt, gyöngyöt, olvasót vittek haza, vagy éppen tükrös szívet.
„A vásárokban a legelőkelőbb helyeket a szűr- és a cipőkészítők foglalták el. A szűcsök rövid és hosszú bundát, subát egyaránt árultak. A gubások – akik a szegényebb rétegnek varrtak – asszony-, férfi- és gyerekgubát kínáltak sátraikban. A szabók elsősorban posztóból készült ruhaneműekkel, teljes öltönyökkel érkeztek. A keményszárú, tartósra vikszolt csizmákat a csizmadiák ajánlgatták. Az asszonynép a papucsosok előtt nézelődött, akik többnyire földre rakták áruikat, akárcsak a fazekasok. A kalaposok, sapkások sátrát is sokan látogatták, ahol a férfiak alkudhattak a templomos kalapra vagy éppen a mezei munkára használt micisapkára. A kirakodóvásár szélén kaptak helyet az ócskások, ahol a használt ruhaneműk cseréltek gazdát.
– olvasható Sütő Éva írásában.
A cikk arra is kitér, hogy Magyarország keleti vásárövezetéhez tartozott többek között Szatmár, Nagykároly, Debrecen, Érmihályfalva, Székelyhíd, Diószeg, Nagyvárad, Berettyóújfalu, Körösszeg, Cséffa és Nagyszalonta is.
Vásári forgatag a nagyváradi Szent László Napokon
Fotó: Sütő Éva
A múlt század közepétől megnőtt a hetivásárok jelentősége, így Érmihályfalva piacát a gabonafélék, az ipari termékek választéka és a marhavásár tette nevezetessé. Évente négy nagyvásárt tartottak, amelyen idegen iparosok is megjelenhettek. Csütörtökön csak a helybeliek vására volt, szerdán baromvásárt is tartottak, amelyre olykor még Debrecen környékéről is eljöttek. Ha ló vagy egyéb igavonó talált gazdára, azt meg is kellett „pecsételni” egy áldomással is. Volt rá eset, hogy a jószág árából alig maradt valami, mire hazaért a gazda, de hát ez is hozzátartozott a vásár rendjéhez, de az is, hogy itt egyezett meg két örömapa a fiatalok egybekeléséről.A vásártereken állandó vendég volt a körhinta is, amelyre a gavallér legények befizettek a lányoknak. Így aztán a vásár látványosság és szórakozás is volt egyben.
Vásári komédiások a Dióverő Nagyvásáron
Fotó: Sütő Éva
A továbbiakban a belényesi sokadalomról, az érmihályfalvi tavaszi és őszi nagyvásár jellegzetességeiről, illetve a debreceni Mihály-napi vásárról is szólnak az Erdélyi Napló írásában. Ez utóbbi Magyarország legnagyobb országos kirakodóvására, van, hogy 1200 kereskedő is kínálja a termékeit.
Miért kötözték össze régen a háztartásban lévő ollók éleit spárgával? Milyen hiedelem társult hozzá? A Csíki Székely Múzeum e havi kiemelt tárgya erre nyújt magyarázatot.
Ha kedveled a mexikói konyhát, de nincs sok időd a főzésre, a csirkés taco tökéletes választás. Ropogós tortilla, szaftos csirkefalatok, paradicsom, fűszerek és lime – mindössze ennyi kell a különleges vacsorához.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
szóljon hozzá!