
Burján Anna és Magyari Pál. Kalandok két keréken
Fotó: Burján Anna, Magyari Pál
Sokan álmodoznak róla, de csak kevesen merik nyakukba venni a világot, és különösebb tervek nélkül elindulni felfedezni a környező országokat. Burján Anna és Magyari Pál a bátrak táborát erősíti: a két fiatal Gyergyóból indult el azzal a céllal, hogy körbetekeri a balkáni országokat.
2017. szeptember 04., 16:542017. szeptember 04., 16:54
2017. szeptember 06., 09:402017. szeptember 06., 09:40
Kalandjaikat a Tekergés a Balkánon Facebook-oldalukon követhetik az érdeklődők, de mi a rövid hangulatjelentéseknél többre voltunk kíváncsiak, ezért megkerestük a tekergő párost.
„Nekivágtunk, mert kirándulni akartunk, és egy olyan kirándulási módot szerettünk volna választani, amire később talán már nem lesz lehetőségünk. Úgy gondoltuk, hogy az egyetemi évek nyújtotta szabadidőt, az energiánkat és az őrültségünket érdemes lenne kihasználnunk”– mesélték motivációjukról a tekergők.
Elmondásuk szerint az ilyesfajta utazásban az a legjobb érzés, hogy olyan helyekre juthatnak el önerőből, amiről régebb csak álmodoztak és nagyon távolinak éreztek.
mondták. Ez a kép az elmúlt években árnyalódott, így közelebbivé vált a világjárás gondolata is:
„Pár éve kezdett a világ kitágulni előttünk: utazókat ismertünk meg, akik nagyon kis összegekből stoppolnak, a kempingezést választják a hotelek helyett, a főzést a vendéglők helyett, így pedig már minden közelebbivé, elérhetőbbé válik.
A megpróbáltatások mellett azért pihenésre is van mód
Fotó: Burján Anna, Magyari Pál
Most még van kedvünk ilyesmihez: mocskosan lefeküdni, szürkületben alvóhelyet keresni, menekülni a viharok, a forróság, a forgalom vagy a juhászkutyák elől, megbízni idegenekben, minden nap kimeríteni az energia raktárainkat” – fejtették ki.
De nem minden edzési forma érdekes a tekergők számára sem: „nagyjából két hónappal a túra előtt fogtunk neki készülgetni, kezdetben napi egy-két órát akartunk szobabiciklizni, de ezt nehezen tudtuk komolyan venni részben, mert a szesszió alatt nem igazán volt erre idő, részben pedig azért, mert lusták voltunk. Miután lejárt a vizsgaidőszak, országúti biciklikkel fogtunk neki a szabadban tekerni, de mind ilyen 40-80 km-es távokat, és nem rendszeresen.”
Testileg, de lelkileg is fel kellett készülni az útra
Fotó: Burján Anna, Magyari Pál
Az izomerősítéssel egy időben zajlott a lelki felkészülés is: „Minden nap kicsivel jobban vártuk az indulás pillanatát, nem telt el úgy nap, hogy ne jutott volna eszünkbe. Élveztük tervezni az útvonalat, elképzelni magunkat bizonyos helyzetekben.
Hogy miért pont a balkáni helyszínekre esett a választás, bizonyos szinten a véletlennek köszönhető: „Az eredeti tervünk szerint Portugáliába mentünk volna, s onnan haza biciklivel. Sokat nézegettük a repülőjegyeket, már megterveztük az útvonalat is, de az egyetem berakott egy vizsgát a nyár közepére, ezzel azonnal áthúzták a terveinket. Így egy rövidebb útvonalat kellett válasszunk, ami belefér a megmaradt időbe. A Balkán tökéletes választás volt egy körúthoz, pont olyan hosszú, hogy haza is tudjunk érni, ráadásul sokkal kevesebb pénzbe kerül, mintha Nyugat-Európai országokat választottunk volna.”
Nem kerülték ki a hegyeket sem
Fotó: Burján Anna, Magyari Pál
Panni és Pali nem először vág bele közösen ilyen nagy tekergésbe, de elmondásuk szerint ez különbözik az eddigiektől: „Eddig két ehhez hasonló utazásunk volt. Két évvel ezelőtt felbicikliztünk Budapestig és onnan le Horvátországba, a Rab-szigetre. A visszautunk a Plitvicei-tavakig volt biciklivel, onnan busszal és vonattal jöttünk haza.
Én egy Baby Annabelles iskolatáskával, Pali egy kölcsönkért biciklitáskával volt, ami csípődött be a küllők közé, a lába folyton akadt bele, és mivel nem volt vízálló, többször átázott.
Mindkettőnknek borzasztóan kényelmetlen ülésünk volt, minden reggel megszenvedtünk, míg vissza tudtunk ülni a biciklire. De minden kellemetlenséget és nehézséget félretéve sikerült annyira jól éreznünk magunkat, hogy újra nekivágjunk egy hasonló túrának. Igaz, két évnyi pihenés után” – mesélték nevetve.
A kellemetlenségek ellenére hiányolták a biciklit a nyaralásukból: „Tavaly Észak-Európában stoppoltunk. Svédországból át Dániába, onnan Németországon keresztül Hollandiába. Gondoltuk, könnyebb lesz így, mint biciklivel.
Mikor biciklivel vagyunk, nem kell függnünk senkitől, tudjuk, hogy csak rajtunk múlik, hogy holnap tudunk-e menni száz kilométert, nem pedig a szerencsén áll vagy bukik a dolog. Persze a stoppolásnak is megvolt a maga szépsége, erről se szeretnénk teljesen lemondani.”
Ennyi új táj és kultúra megismerése alatt természetesen előkerül a hasonlítgatás és bizonyos helyek kedvenccé nyilvánítása is: „Folyamatosan mozgásban vagyunk, így nehéz meghatározni egy kedvenc helyszínt. Eddig talán a kedvenc fővárosunk Szarajevó. A kedvenc tengerpart a kotori öböl egy eldugott kemping partja, a kedvenc erdei utak Romániában, a Retyezátban voltak. A kedvenc tó az Ohrid Macedóniában. Legkedvencebb fogadtatás Vajdaságon volt, ahol találkozhattunk az otthoni barátainkkal, és együtt bulizhattunk. De ezt a listát még lehetne folytatni.
Az útvonallal kapcsolatosan nem túl szigorúak önmagukhoz, ha valahol úgy érzik, hogy maradnának, akkor nem görcsölnek rá, addig ülnek ott, amíg jólesik. Az egyetlen szabály, hogy miután biciklire ültek, és eltervezték, hogy mennyit tekernek, betartják azt, hiszen legtöbbször tudják, hogy hol fognak aludni, és ott számítanak az érkezésükre, emellett ez segít abban is, hogy ne adják fel.
Eszköztár
Fotó: Burján Anna, Magyari Pál
„Az utunkat nem tervezzük túlságosan előre, általában letöltjük az adott ország térképét, és megnézzük, hogy hova lenne érdemes mennünk ahhoz, hogy túl nagy kitérők se legyenek, szép helyen is legyünk, és legyen ahol aludjunk minél olcsóbban, lehetőleg ingyen. De ez sokszor egyik napról a másikra dőlt el, például most Újvidékről az volt a terv, hogy megyünk Temesvárra, aztán kitaláltuk, hogy inkább elmegyünk Szegedre, végül pedig Ürményháza felé vettük az irányt. Rugalmasak vagyunk, otthonról és a helyiektől is szívesen fogadtunk tanácsokat.”
„Volt, hogy ingyen kempingezhettünk egy hostel udvarán, volt, aki a saját udvarába engedett be, máshol kedvezményt adtak amiatt, mert biciklivel vagyunk. Többször megesett, hogy idegenek kifizették a kávéinkat, vagy a pincér nem vett el pénzt, de volt olyan is, hogy az elárusítónő felpakolt gyümölcsökkel. A kempingekben is így megy: mindenki az asztalához hív, megkínál, megosztja veled azt, amije van.”
De hogy milyen nyomot hagy egy ilyen utazás az ember személyiségén, vagy mit változtat egy páron? „Azt, hogy mit tanultunk magunkról, nehéz meghatározni.
Valamilyen szinten nyitottabbak is lettünk az emberekkel, a világgal szemben. Nemrég hallottunk egy jó kis mondást, miszerint két ember akkor ismeri egymást, ha már megettek együtt tíz kiló sót.
Mi eléggé sózunk, a kezdetekből fogva nagyon őszinték vagyunk egymáshoz, azt gondolom, tudtuk, hogy kivel indultunk útnak, és egy percig se okoztunk csalódást egymásnak semmilyen téren.”
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
Az őszi zöldségek közül a sütőtök az egyik legjobb választás, hiszen komoly gyógyító erővel bír. Ráadásuk a sütőtök és a parmezán a legjobb barátok.
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
Nem a római császárnak, hanem egy Mexikóba emigrált olasz szakácsnak köszönhető a receptje.
Ha túlérett banánt találunk az otthoni gyümölcsös kosarunkba, ne dobjuk ki! A banános palacsinta gyorsan elkészíthető és istenien finom.
A Magyar boszorkánykönyv – Maleficiarium Hungaricum nem csupán hiedelmeket gyűjt egybe: élő kapcsolatot teremt múlt és jelen között. A boszorkányok, szépasszonyok és sárkányok világa most magyar vonatkozásban kel életre.
Van egy tanya a Firtos hegyén, ahol egy különleges bábtársulat él: saját készítésű bábokkal, díszlettel, élő népzenével, sajátos meseszövéssel születik itt árnyjáték, a Firtosi Kompániát pedig egy család apraja-nagyja alkotja.
szóljon hozzá!