Hirdetés
Hirdetés

Kerékpáron tekeri körbe a Balkánt a gyergyói pár

Burján Anna és Magyari Pál. Kalandok két keréken •  Fotó: Burján Anna, Magyari Pál

Burján Anna és Magyari Pál. Kalandok két keréken

Fotó: Burján Anna, Magyari Pál

Sokan álmodoznak róla, de csak kevesen merik nyakukba venni a világot, és különösebb tervek nélkül elindulni felfedezni a környező országokat. Burján Anna és Magyari Pál a bátrak táborát erősíti: a két fiatal Gyergyóból indult el azzal a céllal, hogy körbetekeri a balkáni országokat.

André Krisztina

2017. szeptember 04., 16:542017. szeptember 04., 16:54

2017. szeptember 06., 09:402017. szeptember 06., 09:40

Kalandjaikat a Tekergés a Balkánon Facebook-oldalukon követhetik az érdeklődők, de mi a rövid hangulatjelentéseknél többre voltunk kíváncsiak, ezért megkerestük a tekergő párost.

Hirdetés

„Nekivágtunk, mert kirándulni akartunk, és egy olyan kirándulási módot szerettünk volna választani, amire később talán már nem lesz lehetőségünk. Úgy gondoltuk, hogy az egyetemi évek nyújtotta szabadidőt, az energiánkat és az őrültségünket érdemes lenne kihasználnunk”– mesélték motivációjukról a tekergők.

Elmondásuk szerint az ilyesfajta utazásban az a legjobb érzés, hogy olyan helyekre juthatnak el önerőből, amiről régebb csak álmodoztak és nagyon távolinak éreztek.

Idézet
„Nagyjából minden hely luxusnak tűnt, amit távolabb esik, mint Magyarország” –

mondták. Ez a kép az elmúlt években árnyalódott, így közelebbivé vált a világjárás gondolata is:

„Pár éve kezdett a világ kitágulni előttünk: utazókat ismertünk meg, akik nagyon kis összegekből stoppolnak, a kempingezést választják a hotelek helyett, a főzést a vendéglők helyett, így pedig már minden közelebbivé, elérhetőbbé válik.

A megpróbáltatások mellett azért pihenésre is van mód •  Fotó: Burján Anna, Magyari Pál Galéria

A megpróbáltatások mellett azért pihenésre is van mód

Fotó: Burján Anna, Magyari Pál

Most még van kedvünk ilyesmihez: mocskosan lefeküdni, szürkületben alvóhelyet keresni, menekülni a viharok, a forróság, a forgalom vagy a juhászkutyák elől, megbízni idegenekben, minden nap kimeríteni az energia raktárainkat” – fejtették ki.

Az „energiaraktárok” kimerítésére való hajlandóság mellett azonban szükség van olyan erőnlétre, ami megengedi ezt az életmódot.

De nem minden edzési forma érdekes a tekergők számára sem: „nagyjából két hónappal a túra előtt fogtunk neki készülgetni, kezdetben napi egy-két órát akartunk szobabiciklizni, de ezt nehezen tudtuk komolyan venni részben, mert a szesszió alatt nem igazán volt erre idő, részben pedig azért, mert lusták voltunk. Miután lejárt a vizsgaidőszak, országúti biciklikkel fogtunk neki a szabadban tekerni, de mind ilyen 40-80 km-es távokat, és nem rendszeresen.”

Testileg, de lelkileg is fel kellett készülni az útra •  Fotó: Burján Anna, Magyari Pál Galéria

Testileg, de lelkileg is fel kellett készülni az útra

Fotó: Burján Anna, Magyari Pál

Az izomerősítéssel egy időben zajlott a lelki felkészülés is: „Minden nap kicsivel jobban vártuk az indulás pillanatát, nem telt el úgy nap, hogy ne jutott volna eszünkbe. Élveztük tervezni az útvonalat, elképzelni magunkat bizonyos helyzetekben.

Hogy miért pont a balkáni helyszínekre esett a választás, bizonyos szinten a véletlennek köszönhető: „Az eredeti tervünk szerint Portugáliába mentünk volna, s onnan haza biciklivel. Sokat nézegettük a repülőjegyeket, már megterveztük az útvonalat is, de az egyetem berakott egy vizsgát a nyár közepére, ezzel azonnal áthúzták a terveinket. Így egy rövidebb útvonalat kellett válasszunk, ami belefér a megmaradt időbe. A Balkán tökéletes választás volt egy körúthoz, pont olyan hosszú, hogy haza is tudjunk érni, ráadásul sokkal kevesebb pénzbe kerül, mintha Nyugat-Európai országokat választottunk volna.”

Nem kerülték ki a hegyeket sem •  Fotó: Burján Anna, Magyari Pál Galéria

Nem kerülték ki a hegyeket sem

Fotó: Burján Anna, Magyari Pál

Panni és Pali nem először vág bele közösen ilyen nagy tekergésbe, de elmondásuk szerint ez különbözik az eddigiektől: „Eddig két ehhez hasonló utazásunk volt. Két évvel ezelőtt felbicikliztünk Budapestig és onnan le Horvátországba, a Rab-szigetre. A visszautunk a Plitvicei-tavakig volt biciklivel, onnan busszal és vonattal jöttünk haza.

Így visszagondolva elég amatőrök voltunk.

Én egy Baby Annabelles iskolatáskával, Pali egy kölcsönkért biciklitáskával volt, ami csípődött be a küllők közé, a lába folyton akadt bele, és mivel nem volt vízálló, többször átázott.

Mindkettőnknek borzasztóan kényelmetlen ülésünk volt, minden reggel megszenvedtünk, míg vissza tudtunk ülni a biciklire. De minden kellemetlenséget és nehézséget félretéve sikerült annyira jól éreznünk magunkat, hogy újra nekivágjunk egy hasonló túrának. Igaz, két évnyi pihenés után” – mesélték nevetve.

A kellemetlenségek ellenére hiányolták a biciklit a nyaralásukból: „Tavaly Észak-Európában stoppoltunk. Svédországból át Dániába, onnan Németországon keresztül Hollandiába. Gondoltuk, könnyebb lesz így, mint biciklivel.

Idézet
Ami azt illeti, nem bizonyult sokkal könnyebbnek, sőt: hiányoltuk azt a szabadságot és biztonságérzetet, amit a bicikli adott nekünk.

Mikor biciklivel vagyunk, nem kell függnünk senkitől, tudjuk, hogy csak rajtunk múlik, hogy holnap tudunk-e menni száz kilométert, nem pedig a szerencsén áll vagy bukik a dolog. Persze a stoppolásnak is megvolt a maga szépsége, erről se szeretnénk teljesen lemondani.”

Ennyi új táj és kultúra megismerése alatt természetesen előkerül a hasonlítgatás és bizonyos helyek kedvenccé nyilvánítása is: „Folyamatosan mozgásban vagyunk, így nehéz meghatározni egy kedvenc helyszínt. Eddig talán a kedvenc fővárosunk Szarajevó. A kedvenc tengerpart a kotori öböl egy eldugott kemping partja, a kedvenc erdei utak Romániában, a Retyezátban voltak. A kedvenc tó az Ohrid Macedóniában. Legkedvencebb fogadtatás Vajdaságon volt, ahol találkozhattunk az otthoni barátainkkal, és együtt bulizhattunk. De ezt a listát még lehetne folytatni.

Idézet
A legjobban talán Albánia kínzott meg, egy kis időnek most el kell telnie, hogy a kín, amit ott átéltünk a hatalmas hőségtől, elfelejtődjön, és a felszínre tudjanak jutni onnan is a kedvenc emlékek.”

Az útvonallal kapcsolatosan nem túl szigorúak önmagukhoz, ha valahol úgy érzik, hogy maradnának, akkor nem görcsölnek rá, addig ülnek ott, amíg jólesik. Az egyetlen szabály, hogy miután biciklire ültek, és eltervezték, hogy mennyit tekernek, betartják azt, hiszen legtöbbször tudják, hogy hol fognak aludni, és ott számítanak az érkezésükre, emellett ez segít abban is, hogy ne adják fel.

Eszköztár •  Fotó: Burján Anna, Magyari Pál Galéria

Eszköztár

Fotó: Burján Anna, Magyari Pál

„Az utunkat nem tervezzük túlságosan előre, általában letöltjük az adott ország térképét, és megnézzük, hogy hova lenne érdemes mennünk ahhoz, hogy túl nagy kitérők se legyenek, szép helyen is legyünk, és legyen ahol aludjunk minél olcsóbban, lehetőleg ingyen. De ez sokszor egyik napról a másikra dőlt el, például most Újvidékről az volt a terv, hogy megyünk Temesvárra, aztán kitaláltuk, hogy inkább elmegyünk Szegedre, végül pedig Ürményháza felé vettük az irányt. Rugalmasak vagyunk, otthonról és a helyiektől is szívesen fogadtunk tanácsokat.”

Elmondásuk szerint az emberek nagyon nyitottan állnak hozzájuk, biztatják, előfordult, hogy megtapsolták, amikor beértek egy városba.

„Volt, hogy ingyen kempingezhettünk egy hostel udvarán, volt, aki a saját udvarába engedett be, máshol kedvezményt adtak amiatt, mert biciklivel vagyunk. Többször megesett, hogy idegenek kifizették a kávéinkat, vagy a pincér nem vett el pénzt, de volt olyan is, hogy az elárusítónő felpakolt gyümölcsökkel. A kempingekben is így megy: mindenki az asztalához hív, megkínál, megosztja veled azt, amije van.”

De hogy milyen nyomot hagy egy ilyen utazás az ember személyiségén, vagy mit változtat egy páron? „Azt, hogy mit tanultunk magunkról, nehéz meghatározni.

Idézet
Amit biztosan érzünk mindketten, hogy az ilyen utak megerősítenek és önbizalmat adnak.

Valamilyen szinten nyitottabbak is lettünk az emberekkel, a világgal szemben. Nemrég hallottunk egy jó kis mondást, miszerint két ember akkor ismeri egymást, ha már megettek együtt tíz kiló sót.

Mi eléggé sózunk, a kezdetekből fogva nagyon őszinték vagyunk egymáshoz, azt gondolom, tudtuk, hogy kivel indultunk útnak, és egy percig se okoztunk csalódást egymásnak semmilyen téren.”

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.

Sült paradicsomos salsa – videó
Sült paradicsomos salsa – videó
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

Hirdetés
2026. június 16., kedd

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot

Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
2026. június 14., vasárnap

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere

Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
2026. június 14., vasárnap

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből

Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Hirdetés
2026. június 12., péntek

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás

Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
2026. június 10., szerda

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében

Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
2026. június 06., szombat

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá

Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
Hirdetés
2026. június 01., hétfő

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története

Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
2026. május 31., vasárnap

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával

Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
2026. május 31., vasárnap

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával

2026. május 30., szombat

Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben

A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.

Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben
Hirdetés