
Tervezték, aztán a rendszerváltozás „áldozatává” esett a felvonó ebben a tömbházban
Fotó: Haáz Vince
Nem sok olyan tömbház van ma a modern világban, amely több, mint négyemeletes, és mégsincs benne lift. Marosvásárhelyen akad egy ilyen. Megnéztük, hogyan éli benne mindennapjait egy család: hatodikon felvonó nélkül. Hiszen akaratlanul is befolyásolja az életet a kényszersport: lépcsőznek teli bevásárló szatyrokkal, ölben kisgyerekkel, felújításkor, bútorcipeléskor.
2021. január 19., 18:532021. január 19., 18:53
Manapság négy emelet fölött szinte kötelező a felvonó egy társasházban, éppen ezért számít különlegesnek az a marosvásárhelyi hétemeletes tömbház, amelybe, bár tervezték, sosem szerelték be az emeleten lakók életét megkönnyítő szerkezetet. Az egykori Vörösmarty Mihály utca – mai nevén Mărăști – 27. szám alatt található tömbházban a liftakna is elkészült, felvonó azonban sosem került bele. Arra voltunk kíváncsiak , hogyan is hat a lakók életére, ha mindennap hat-hét emeletet lépcsőzik valaki. Vajon átalakítja az életét a „kényszersport”?
Marika 1990-ben költözött a lift nélküli tömbház hatodik emeletére családjával – akkor három és hatévesek lehettek a lányai – abban a tudatban, hogy hamarosan beszerelik a liftet is. Azóta is mindennap lépcsőzik, akárcsak a hozzá hasonló magasan lakó szomszédok. Megszokta már, mondja, és még jól bírja a lépcsőzést: mások konditerembe járnak, őt a lépcsők tartják edzésben. Ráadásul semmivel sem cserélné el azt a látványt, amit a hatodik emeleti kilátás nyújt – egészen a Somostetőig ellátni innen.
A legkisebbek nem mindig bírják ki saját lábon a felső emeletekig
Fotó: Haáz Vince
Volt férje annak az építkezési vállalatnak volt a munkatársa, amely ezt a hétemeletes, harminc lakrészes tömbházat is építette 1989-ben a saját alkalmazottainak, ezért költözhettek be ide Marikáék is. A rendszerváltást követően azonban feloszlott az akkori TCM építkezési vállalat egy része, másikat privatizálták, így ma csupán egy kantin nevét köti össze a marosvásárhelyi olvasó ezzel a névvel. A lift nélküli hétemeletes tömbházról elfeledkeztek, a lakók pedig lassan beletörődtek a sok lépcsőzésbe.
Marika életén is alakított a felvonó nélküli hatodik emelet, hiszen lassan lemondott az eltevések nagy részéről, amelyhez minden ősszel több tíz kiló zöldséget, gyümölcsöt kellett felhordani az emeletre. Ma már csak a legszükségesebbeket teszi el télire – mondja nekünk, miközben három és fél éves unokája is mellettünk játszik. Hozzáteszi, a kisgyerekek még igénylik, hogy egy-két emelet után ölbe vegyék, hiszen hamarabb fáradnak, mint a felnőttek. De alakított a húsvéti szokásaikon is a felvonónélküliség, ugyanis
Legtöbbször a barátokkal, rokonokkal való találkozók helyének megbeszélését is befolyásolja a lift nélküli lakás, hiszen vannak, akik nem vállalják a sok lépcsőt, vagy nem tudnak ennyit lépcsőzni, ezért Marika megy hozzájuk.
Álcázott liftakna. Ma a legtöbb lakó raktárként használja
Fotó: Haáz Vince
Kati, Marika Marosvásárhelyen élő lánya vasárnaponként családjával édesanyjánál ebédel, és erről a szokásáról várandósan sem mondott le, bár igaz, hogy akkor nem tudott egy szuszra feljönni, emeletenként meg kellett pihennie. Gyerekként teljesen normális volt a sok lépcső – teszi hozzá, bár néha kellemetlen volt, amikor a játékot a szomszédgyerekekkel meg kellett szakítani, és a hatodikra fellépcsőzni, ha vécére kellett menniük vagy megéheztek.
– idézi fel Marika. Felújításkor pedig külön munkásokat fizetett, hogy segítsenek lecipelni a törmeléket, felcipelni az építkezési anyagokat, új bútorokat, hiszen nem egyszerű ezt sem megoldani lift nélkül a hatodikon. Fel is merült rögtön a kérdés: mit szólnak a futárok ehhez? Felviszik a rendelést az emeletre? A legtöbben azonban gond nélkül felhozzák a rendeléseket, de mindig jár nekik a borravaló, megérdemlik – teszi hozzá Marika.
Meglévő épületekbe egy új felvonóépítményt beszerelni mindig sokkal nehezebb, mint ha már eleve odatervezték volna. Az egykori Vörösmarty Mihály utca 27. szám alatt megvan a liftakna, de a legtöbb emeleten nem fekete lyukként tátong, hanem a lakók lepadolták, ajtót tettek oda, és saját raktárként használják. Azonban így is bonyolult és drága vállalkozás a felvonó beszerelése, nem is volt még prioritás a lakógyűléseken ez a lehetőség.
Van az a látvány, ami kárpótolja a fárasztó lépcsőzést
Fotó: Haáz Vince
Marika megérdeklődte, hogy mintegy 25 ezer euróra rúgna a beszerelés költsége, de nem biztos, hogy mindenki beleegyezne ebbe, hiszen nem mindenki használná a felvonót. Ilyen jellegű pályázási lehetősége nincs a lakótársulásnak, hiszen nonprofit szervezetről van szó. A lakás vételárát is befolyásolja a lift nélküliség, mintegy ötezer euróval „nyomja le” a világos, tágas lakás valós árát. Marika nagyon szereti az otthonát, bár néha kacérkodott a kertes ház gondolatával, de még nem tervezi eladni a hatodik emeleti lakását, ahonnan szinte az egész várost belátja, és a mindennapi lépcsőzés sem jelent gondot számára. Legalábbis egyelőre.
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
szóljon hozzá!