
Tervezték, aztán a rendszerváltozás „áldozatává” esett a felvonó ebben a tömbházban
Fotó: Haáz Vince
Nem sok olyan tömbház van ma a modern világban, amely több, mint négyemeletes, és mégsincs benne lift. Marosvásárhelyen akad egy ilyen. Megnéztük, hogyan éli benne mindennapjait egy család: hatodikon felvonó nélkül. Hiszen akaratlanul is befolyásolja az életet a kényszersport: lépcsőznek teli bevásárló szatyrokkal, ölben kisgyerekkel, felújításkor, bútorcipeléskor.
2021. január 19., 18:532021. január 19., 18:53
Manapság négy emelet fölött szinte kötelező a felvonó egy társasházban, éppen ezért számít különlegesnek az a marosvásárhelyi hétemeletes tömbház, amelybe, bár tervezték, sosem szerelték be az emeleten lakók életét megkönnyítő szerkezetet. Az egykori Vörösmarty Mihály utca – mai nevén Mărăști – 27. szám alatt található tömbházban a liftakna is elkészült, felvonó azonban sosem került bele. Arra voltunk kíváncsiak , hogyan is hat a lakók életére, ha mindennap hat-hét emeletet lépcsőzik valaki. Vajon átalakítja az életét a „kényszersport”?
Marika 1990-ben költözött a lift nélküli tömbház hatodik emeletére családjával – akkor három és hatévesek lehettek a lányai – abban a tudatban, hogy hamarosan beszerelik a liftet is. Azóta is mindennap lépcsőzik, akárcsak a hozzá hasonló magasan lakó szomszédok. Megszokta már, mondja, és még jól bírja a lépcsőzést: mások konditerembe járnak, őt a lépcsők tartják edzésben. Ráadásul semmivel sem cserélné el azt a látványt, amit a hatodik emeleti kilátás nyújt – egészen a Somostetőig ellátni innen.
A legkisebbek nem mindig bírják ki saját lábon a felső emeletekig
Fotó: Haáz Vince
Volt férje annak az építkezési vállalatnak volt a munkatársa, amely ezt a hétemeletes, harminc lakrészes tömbházat is építette 1989-ben a saját alkalmazottainak, ezért költözhettek be ide Marikáék is. A rendszerváltást követően azonban feloszlott az akkori TCM építkezési vállalat egy része, másikat privatizálták, így ma csupán egy kantin nevét köti össze a marosvásárhelyi olvasó ezzel a névvel. A lift nélküli hétemeletes tömbházról elfeledkeztek, a lakók pedig lassan beletörődtek a sok lépcsőzésbe.
Marika életén is alakított a felvonó nélküli hatodik emelet, hiszen lassan lemondott az eltevések nagy részéről, amelyhez minden ősszel több tíz kiló zöldséget, gyümölcsöt kellett felhordani az emeletre. Ma már csak a legszükségesebbeket teszi el télire – mondja nekünk, miközben három és fél éves unokája is mellettünk játszik. Hozzáteszi, a kisgyerekek még igénylik, hogy egy-két emelet után ölbe vegyék, hiszen hamarabb fáradnak, mint a felnőttek. De alakított a húsvéti szokásaikon is a felvonónélküliség, ugyanis
Legtöbbször a barátokkal, rokonokkal való találkozók helyének megbeszélését is befolyásolja a lift nélküli lakás, hiszen vannak, akik nem vállalják a sok lépcsőt, vagy nem tudnak ennyit lépcsőzni, ezért Marika megy hozzájuk.
Álcázott liftakna. Ma a legtöbb lakó raktárként használja
Fotó: Haáz Vince
Kati, Marika Marosvásárhelyen élő lánya vasárnaponként családjával édesanyjánál ebédel, és erről a szokásáról várandósan sem mondott le, bár igaz, hogy akkor nem tudott egy szuszra feljönni, emeletenként meg kellett pihennie. Gyerekként teljesen normális volt a sok lépcső – teszi hozzá, bár néha kellemetlen volt, amikor a játékot a szomszédgyerekekkel meg kellett szakítani, és a hatodikra fellépcsőzni, ha vécére kellett menniük vagy megéheztek.
– idézi fel Marika. Felújításkor pedig külön munkásokat fizetett, hogy segítsenek lecipelni a törmeléket, felcipelni az építkezési anyagokat, új bútorokat, hiszen nem egyszerű ezt sem megoldani lift nélkül a hatodikon. Fel is merült rögtön a kérdés: mit szólnak a futárok ehhez? Felviszik a rendelést az emeletre? A legtöbben azonban gond nélkül felhozzák a rendeléseket, de mindig jár nekik a borravaló, megérdemlik – teszi hozzá Marika.
Meglévő épületekbe egy új felvonóépítményt beszerelni mindig sokkal nehezebb, mint ha már eleve odatervezték volna. Az egykori Vörösmarty Mihály utca 27. szám alatt megvan a liftakna, de a legtöbb emeleten nem fekete lyukként tátong, hanem a lakók lepadolták, ajtót tettek oda, és saját raktárként használják. Azonban így is bonyolult és drága vállalkozás a felvonó beszerelése, nem is volt még prioritás a lakógyűléseken ez a lehetőség.
Van az a látvány, ami kárpótolja a fárasztó lépcsőzést
Fotó: Haáz Vince
Marika megérdeklődte, hogy mintegy 25 ezer euróra rúgna a beszerelés költsége, de nem biztos, hogy mindenki beleegyezne ebbe, hiszen nem mindenki használná a felvonót. Ilyen jellegű pályázási lehetősége nincs a lakótársulásnak, hiszen nonprofit szervezetről van szó. A lakás vételárát is befolyásolja a lift nélküliség, mintegy ötezer euróval „nyomja le” a világos, tágas lakás valós árát. Marika nagyon szereti az otthonát, bár néha kacérkodott a kertes ház gondolatával, de még nem tervezi eladni a hatodik emeleti lakását, ahonnan szinte az egész várost belátja, és a mindennapi lépcsőzés sem jelent gondot számára. Legalábbis egyelőre.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!