
A Castello Normanno-Svevo várát inkább kívülről érdemes körbesétálni
Fotó: Somogyi Botond
Az itáliai csizma sarkában, Bariban töltötte a szilvesztert családjával az Erdélyi Napló munkatársa, a lap hasábjain pedig élményeiről is beszámol. Vele együtt barangolhatjuk be Bari utcáit, ismerhetjük meg látványosságait, történelmét.
2020. január 09., 12:552020. január 09., 12:55
2020. január 09., 12:562020. január 09., 12:56
Nem kezdődött felhőtlenül a szilveszteri kiruccanás, az útleírásokban is labirintusként jellemzett óváros össze-vissza épített, szűk, rendszertelen utcácskáiban bolyongva nehezen találták meg a lefoglalt szállást, még a helyiek sem ismerték a keresett utcát. Utólag kiderült, mindez csupán kis kellemetlen intermezzo volt, jó választásnak bizonyult ellátogatni Bariba.
Via Sparano. Az újvárost átszelő sétálóutca luxusboltjai előtt folyamatosan hömpölyög az embertömeg
Fotó: Somogyi Botond
Noha másnap is sikerült eltévedni, a látvány kárpótolta az izgalmakat: a San Nicola-bazilika Bari és az európai kereszténység egyik jelentős egyházi építménye, híres búcsújáró hely nemcsak rómaiak, hanem ortodoxok számára is. Amikor 1087-ben a törökországi Myrából itáliai tengerészek elrabolták Szent Miklós püspök csontjait és Bariba vitték, a település egyike lett a kontinens legjelentősebb keresztény központjainak.
Erre példa a templom előtt látható szobor mögötti orosz nyelven íródott bronztábla, amelyet Vlagyimir Putyin küldött az olasz-orosz barátság jegyében. Erre utal az államelnök többszöri látogatása a templomban, valamint a városban levő, 1913-ban az orosz diaszpóra által épített templom is.
Piazza Mercantile. Az óváros zegzugos utcáiból kiérve a turista előtt hirtelen feltárul Bari Vecchia főtere
Fotó: Somogyi Botond
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!