
A Castello Normanno-Svevo várát inkább kívülről érdemes körbesétálni
Fotó: Somogyi Botond
Az itáliai csizma sarkában, Bariban töltötte a szilvesztert családjával az Erdélyi Napló munkatársa, a lap hasábjain pedig élményeiről is beszámol. Vele együtt barangolhatjuk be Bari utcáit, ismerhetjük meg látványosságait, történelmét.
2020. január 09., 12:552020. január 09., 12:55
2020. január 09., 12:562020. január 09., 12:56
Nem kezdődött felhőtlenül a szilveszteri kiruccanás, az útleírásokban is labirintusként jellemzett óváros össze-vissza épített, szűk, rendszertelen utcácskáiban bolyongva nehezen találták meg a lefoglalt szállást, még a helyiek sem ismerték a keresett utcát. Utólag kiderült, mindez csupán kis kellemetlen intermezzo volt, jó választásnak bizonyult ellátogatni Bariba.
Via Sparano. Az újvárost átszelő sétálóutca luxusboltjai előtt folyamatosan hömpölyög az embertömeg
Fotó: Somogyi Botond
Noha másnap is sikerült eltévedni, a látvány kárpótolta az izgalmakat: a San Nicola-bazilika Bari és az európai kereszténység egyik jelentős egyházi építménye, híres búcsújáró hely nemcsak rómaiak, hanem ortodoxok számára is. Amikor 1087-ben a törökországi Myrából itáliai tengerészek elrabolták Szent Miklós püspök csontjait és Bariba vitték, a település egyike lett a kontinens legjelentősebb keresztény központjainak.
Erre példa a templom előtt látható szobor mögötti orosz nyelven íródott bronztábla, amelyet Vlagyimir Putyin küldött az olasz-orosz barátság jegyében. Erre utal az államelnök többszöri látogatása a templomban, valamint a városban levő, 1913-ban az orosz diaszpóra által épített templom is.
Piazza Mercantile. Az óváros zegzugos utcáiból kiérve a turista előtt hirtelen feltárul Bari Vecchia főtere
Fotó: Somogyi Botond
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!