
A Castello Normanno-Svevo várát inkább kívülről érdemes körbesétálni
Fotó: Somogyi Botond
Az itáliai csizma sarkában, Bariban töltötte a szilvesztert családjával az Erdélyi Napló munkatársa, a lap hasábjain pedig élményeiről is beszámol. Vele együtt barangolhatjuk be Bari utcáit, ismerhetjük meg látványosságait, történelmét.
2020. január 09., 12:552020. január 09., 12:55
2020. január 09., 12:562020. január 09., 12:56
Nem kezdődött felhőtlenül a szilveszteri kiruccanás, az útleírásokban is labirintusként jellemzett óváros össze-vissza épített, szűk, rendszertelen utcácskáiban bolyongva nehezen találták meg a lefoglalt szállást, még a helyiek sem ismerték a keresett utcát. Utólag kiderült, mindez csupán kis kellemetlen intermezzo volt, jó választásnak bizonyult ellátogatni Bariba.
Via Sparano. Az újvárost átszelő sétálóutca luxusboltjai előtt folyamatosan hömpölyög az embertömeg
Fotó: Somogyi Botond
Noha másnap is sikerült eltévedni, a látvány kárpótolta az izgalmakat: a San Nicola-bazilika Bari és az európai kereszténység egyik jelentős egyházi építménye, híres búcsújáró hely nemcsak rómaiak, hanem ortodoxok számára is. Amikor 1087-ben a törökországi Myrából itáliai tengerészek elrabolták Szent Miklós püspök csontjait és Bariba vitték, a település egyike lett a kontinens legjelentősebb keresztény központjainak.
Erre példa a templom előtt látható szobor mögötti orosz nyelven íródott bronztábla, amelyet Vlagyimir Putyin küldött az olasz-orosz barátság jegyében. Erre utal az államelnök többszöri látogatása a templomban, valamint a városban levő, 1913-ban az orosz diaszpóra által épített templom is.
Piazza Mercantile. Az óváros zegzugos utcáiból kiérve a turista előtt hirtelen feltárul Bari Vecchia főtere
Fotó: Somogyi Botond
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!