Julcsi és a palacsintája

Ott van már a bekavart palacsintatészta is, amiből a későbbiekben perceken belül sül meg a finomság. De nem volt ez mindig így – mondja nevetve, mert volt olyan időszak is, amikor férje sütötte otthon a palacsintát, ő nem értett hozzá. De az már régen volt, hiszen Julcsi – mint meséli – korábban négy évet élt és dolgozott Budapesten, s bár nem volt a szíve csücske, két munkahely között egy palacsintasütődében dolgozott, ahol naponta 1000-1500 darab palacsintát sütött. Hazatérve Csíkcsicsóba a gyermeknevelési szabadság alatt először barátainak készítette a desszertet, aztán amikor a későbbiekben keresni kezdte saját útját, végül csak a palacsintasütés jött be megoldásként.

Az volt az elképzelésem, hogy kisebb eseményekre, vásárokra megyek majd, nekem nagyon tetszik a vásárhangulat, sajnos ezt az elképzelést a járványhelyzet átírta”– magyarázza.

Úgy láttam örvendenek. Most a szomszédságnak akarok sütni egy kis meglepetést, mert eddig ugyan kóstolták a sima palacsintát, de töltöttel kínálnám meg őket, ne csak az illatát érezzék” – mondja nevetve s közben már munkához is lát, mert érkeznek a vásárlók is.

Amíg a házhoz szállítási rendszer működött, átlagban napi száz palacsinta készült a büfékocsiban, de

igaz akkor már hajnali kettőkor hozzá kellett látnia. „Azt mondaná az ember, hogy semmiség a palacsintasütés, de nem. Mindennek megvan a fortélya. Én csak a sütést tanultam, a töltést nem, azzal most kísérletezek, hiszen mindamellett, hogy finom, mutatós is kell legyen. Minőségi alapanyagokat használok, aszalt gyümölccsel díszítem. Talán egyszer egy reformpalacsintát is ki fogok dolgozni” – tervezget Julcsi miközben négy serpenyőben süti egyszerre a palacsintát.

Ezt elrontani nem lehet, s ebből olyan finom palacsintát lehet sütni, hogy az csuda. Egy huszonöt darabos csomagot maximum negyed óra alatt sütök meg, tudnám gyorsabban is, de akkor sok a selejt” – magyarázza. A későbbiekben szeretne sós palacsintákat is sütni. Többnyire desszertnek rendelik, de készített ő már hortobágyi palacsintának valót is, ami kicsit vastagabb kell legyen.
Nevetve jegyzi meg, még ő is csodálkozik azon, hogy a család nem unta meg a palacsinta evését, ők az első számú kóstolók „A férjem majdnem minden nap megkérdezi, hogy van-e pluszba. A nagy lányom már nem eszik minden sütésből, a kicsi viszont mindig nyitott a palacsintaevésre. Mivel én már pontosan ki tudom számítani, hogy egy bizonyos mennyiség megsütésére mennyi masszára van szükségem, sokszor alig tudok neki egy darabot is kiszorítani” – kacagja.