Jó utat, repülj csak, repülj! Örök búcsú, ha nem mehetünk el a szertartásra
Csendesek, üresek a temetők még a szertartások idején is
Fotó: Pinti Attila
Valaki elhunyt? Legyen nyitott a lelkünk elengedni őt. Hányan állunk a koporsó mellett? Az a fontos, hogy szeressünk, legyünk egymáséi, míg az élet tart – mondja László Rezső csíkcsicsói plébános, akit arra kértem, beszélgessünk az elmúlásról. Ezekben a napokban a temetéseket csak szűk családi körben tartják, sokan elhunyt baráttól, ismerőstől sem búcsúzhatnak el. Marad a bánat, talán a lelkiismeret-furdalás.
D. Balázs Ildikó
2020. április 07., 18:312020. április 07., 18:31
2020. április 08., 10:372020. április 08., 10:37
„A mondás azt tartja, mindenki a maga boldogságának a kovácsa. Mindenki maga felelős a boldogságáért. Rajta múlik, elfogadja-e magát, az élethelyzetét... Egy névtelen hetyke átformálta a mondást, és életfilozófiájának meglepő változatát egy ház falára fújta rá: »mindenki saját boldogságának elrontója.« Vannak emberek, akik úgy intézik, hogy az élet adta lehetőségeket megzavarják és elrontják. Annyira azonosulnak a »boldogtalan ember« szerepükkel, hogy műsorukból nem tudják ezt a szerepüket törölni. Nem hajlandók tragédiájukból komédiát csinálni. Pedig rajtunk múlik, hogyan írjuk meg életünk forgatókönyvét” – reagál megkeresésemre László Rezső.
A csíkcsicsói plébános maga is tapasztalja, hogy most, amikor „járvány, a bezártság, a bizonytalanság, a félelem vihara átjárja az országot, a földgolyót”, mindenki másként reagálja ezt le. Van, aki kétségbeesik, bezárkózik, mások próbálnak mindennel bebiztosítani magukat az esetleges túlélésre, és esetleg nem veszik észre a lehetőségeket. Mert – mondja – ha csak a házastársakat nézzük, akik eddig csak rohantak, vagy akár egyik fél külföldön élt, most van lehetőségük egymásra hangolódni, egymást valóságosabban megismerni, akár az otthoni munka során jobban átlátni egymás munkáját. Vagy ott vannak a fiatal családok – teszi hozzá – és végre apa és anya is itthon van, együtt lehet a család.
Ám mindezek mellet ennek az időszaknak megvan a maga tragikus, szomorú vetülete is. Az elmúlás. És igen, erről is beszélnünk kell.
Valaki elhunyt? Legyen nyitott kezünk átengedni Annak, aki eddig megajándékozott vele! – mondja László Rezső
Fotó: Pinti Attila
„Ahogy telik az életidő, egy-egy betegség, a járvány mindenkit elgondolkodtathat. A régi szerzetesek mindennapi elmélkedési témája a két tenyérben szemlélni a két M betűt: Memento Morii – Emlékezz a halálodra! Ez az elmélkedés tette őket nagyokká, mint például a Gulágon Placid atyáékat, a Havasalföldön, a Duna-csatornában sok pap és szerzetes társunkat. Ebből született meg a jelen pillanat megélése és az örök hazáért való lelkes fáradozás: »Imádkozz úgy, mintha ma lenne az utolsó napod. Dolgozz úgy, mintha örökké élnél«. Két lábbal a földön éltek, miközben szemüket az ég csábította. Minden átértékelődik így, ki és mi a fontosabb, mivel töltöm az időm” – jegyzi meg.
„Idős embertársaink nagyobb veszélynek vannak kitéve a járvány kapcsán. Én úgy képzelem a síromat, hogy csak frissen kaszált fű legyen felettem, esetleg egy kis kőtábla besüllyesztve a földbe a monogramommal. Míg beton sírpanziókat építenénk szeretteinknek, a járvány egy felkiáltó jel, hogy míg vannak, addig szeressük, legyünk hálásak, érdeklődjünk tőlük, vegyük át a tapasztalatukat. A bölcs öregeknek minden egészséges kultúrában jelentőségük volt, van. Elgondolkodtat, ahogy eddig az idősekhez viszonyultam, inkább a második gyermekkorba taszítottam vissza nemtörődésemmel, vagy érdeklődő jelenlétemmel értelmet adtam idős koruknak? Vannak, akik csak a halált várják idős korban, magányukban. Vannak, akik mindvégig intenzíven élnek a szerető családi körben koruknak és családi állapotuknak megfelelően” – magyarázza a plébános.
„Mint a kutyát, úgy temetjük el? – jött a sóhaj az egyik családtagtól. Elbúcsúzás, bánat, lelkiismeret-furdalás – érzések a halála kapcsán. Az elhunyt utolsó napjaiban azt mondogatta: olyan nagyon szeretnek, törődnek velem... Ha mindent megtettünk, van, amiért keseregjünk? Hányan állunk a koporsó mellett? Szeressünk, legyünk egymáséi, míg az élet tart. Valaki elhunyt? Legyen nyitott kezünk átengedni Annak, aki eddig megajándékozott vele! Én úgy képzelem, hogy amikor valakitől el kell válnunk, az olyan, mint mikor a pillangókat engedjük a réten felröppenni a tenyerünkből: jó utat, repülj csak, repülj, jó célba érést – mert hiszek az örök életben!” – fűzi hozzá.
Amikor valakitől el kell válnunk, az olyan, mint mikor a pillangókat engedjük a réten felröppenni a tenyerünkből, érzékelteti a lelkipásztor
Fotó: Pinti Attila
És hogy a járvány boldogságunkat, családjainkat segíti vagy tönkre teszi, azt talán mindenki maga dönti el, hiszen mindenki a maga boldogságának vagy boldogtalanságának a kovácsa – jegyzi meg. „Izraelről, a választott népről írja a történelem: minél inkább sanyargatták, annál erősebbek lettek, annál jobban növekedett számuk (vö. Kiv 1,12). Áldott, gyümölcsöző idő lehet a járvány ideje is – hozzáállásunktól függően” – emeli ki a plébános.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Ferencz Imre: Dal
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
Ferencz Imre: Dal
A méz nem csak édesség: ízek a világ konyháiból
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A méz nem csak édesség: ízek a világ konyháiból
Fűszeres ízű, különleges cserjénk: a boróka
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Fűszeres ízű, különleges cserjénk: a boróka
Minden, amiből étel lesz – videó
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Minden, amiből étel lesz – videó
Vérrel kódolt ellentétek
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Vérrel kódolt ellentétek
Mindig formában – Egy pálya, egy korszak, egy közösség tükre
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Mindig formában – Egy pálya, egy korszak, egy közösség tükre
Egy függöny, amely mesél
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy függöny, amely mesél
Egy nap ízekben és arányokban
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Egy nap ízekben és arányokban
Duplán sütőtökös csiga
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Duplán sütőtökös csiga
Fábián Tibor: Csészék a vitrinben
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Fábián Tibor: Csészék a vitrinben
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!