Jó utat, repülj csak, repülj! Örök búcsú, ha nem mehetünk el a szertartásra
Csendesek, üresek a temetők még a szertartások idején is
Fotó: Pinti Attila
Valaki elhunyt? Legyen nyitott a lelkünk elengedni őt. Hányan állunk a koporsó mellett? Az a fontos, hogy szeressünk, legyünk egymáséi, míg az élet tart – mondja László Rezső csíkcsicsói plébános, akit arra kértem, beszélgessünk az elmúlásról. Ezekben a napokban a temetéseket csak szűk családi körben tartják, sokan elhunyt baráttól, ismerőstől sem búcsúzhatnak el. Marad a bánat, talán a lelkiismeret-furdalás.
D. Balázs Ildikó
2020. április 07., 18:312020. április 07., 18:31
2020. április 08., 10:372020. április 08., 10:37
„A mondás azt tartja, mindenki a maga boldogságának a kovácsa. Mindenki maga felelős a boldogságáért. Rajta múlik, elfogadja-e magát, az élethelyzetét... Egy névtelen hetyke átformálta a mondást, és életfilozófiájának meglepő változatát egy ház falára fújta rá: »mindenki saját boldogságának elrontója.« Vannak emberek, akik úgy intézik, hogy az élet adta lehetőségeket megzavarják és elrontják. Annyira azonosulnak a »boldogtalan ember« szerepükkel, hogy műsorukból nem tudják ezt a szerepüket törölni. Nem hajlandók tragédiájukból komédiát csinálni. Pedig rajtunk múlik, hogyan írjuk meg életünk forgatókönyvét” – reagál megkeresésemre László Rezső.
A csíkcsicsói plébános maga is tapasztalja, hogy most, amikor „járvány, a bezártság, a bizonytalanság, a félelem vihara átjárja az országot, a földgolyót”, mindenki másként reagálja ezt le. Van, aki kétségbeesik, bezárkózik, mások próbálnak mindennel bebiztosítani magukat az esetleges túlélésre, és esetleg nem veszik észre a lehetőségeket. Mert – mondja – ha csak a házastársakat nézzük, akik eddig csak rohantak, vagy akár egyik fél külföldön élt, most van lehetőségük egymásra hangolódni, egymást valóságosabban megismerni, akár az otthoni munka során jobban átlátni egymás munkáját. Vagy ott vannak a fiatal családok – teszi hozzá – és végre apa és anya is itthon van, együtt lehet a család.
Ám mindezek mellet ennek az időszaknak megvan a maga tragikus, szomorú vetülete is. Az elmúlás. És igen, erről is beszélnünk kell.
Valaki elhunyt? Legyen nyitott kezünk átengedni Annak, aki eddig megajándékozott vele! – mondja László Rezső
Fotó: Pinti Attila
„Ahogy telik az életidő, egy-egy betegség, a járvány mindenkit elgondolkodtathat. A régi szerzetesek mindennapi elmélkedési témája a két tenyérben szemlélni a két M betűt: Memento Morii – Emlékezz a halálodra! Ez az elmélkedés tette őket nagyokká, mint például a Gulágon Placid atyáékat, a Havasalföldön, a Duna-csatornában sok pap és szerzetes társunkat. Ebből született meg a jelen pillanat megélése és az örök hazáért való lelkes fáradozás: »Imádkozz úgy, mintha ma lenne az utolsó napod. Dolgozz úgy, mintha örökké élnél«. Két lábbal a földön éltek, miközben szemüket az ég csábította. Minden átértékelődik így, ki és mi a fontosabb, mivel töltöm az időm” – jegyzi meg.
„Idős embertársaink nagyobb veszélynek vannak kitéve a járvány kapcsán. Én úgy képzelem a síromat, hogy csak frissen kaszált fű legyen felettem, esetleg egy kis kőtábla besüllyesztve a földbe a monogramommal. Míg beton sírpanziókat építenénk szeretteinknek, a járvány egy felkiáltó jel, hogy míg vannak, addig szeressük, legyünk hálásak, érdeklődjünk tőlük, vegyük át a tapasztalatukat. A bölcs öregeknek minden egészséges kultúrában jelentőségük volt, van. Elgondolkodtat, ahogy eddig az idősekhez viszonyultam, inkább a második gyermekkorba taszítottam vissza nemtörődésemmel, vagy érdeklődő jelenlétemmel értelmet adtam idős koruknak? Vannak, akik csak a halált várják idős korban, magányukban. Vannak, akik mindvégig intenzíven élnek a szerető családi körben koruknak és családi állapotuknak megfelelően” – magyarázza a plébános.
„Mint a kutyát, úgy temetjük el? – jött a sóhaj az egyik családtagtól. Elbúcsúzás, bánat, lelkiismeret-furdalás – érzések a halála kapcsán. Az elhunyt utolsó napjaiban azt mondogatta: olyan nagyon szeretnek, törődnek velem... Ha mindent megtettünk, van, amiért keseregjünk? Hányan állunk a koporsó mellett? Szeressünk, legyünk egymáséi, míg az élet tart. Valaki elhunyt? Legyen nyitott kezünk átengedni Annak, aki eddig megajándékozott vele! Én úgy képzelem, hogy amikor valakitől el kell válnunk, az olyan, mint mikor a pillangókat engedjük a réten felröppenni a tenyerünkből: jó utat, repülj csak, repülj, jó célba érést – mert hiszek az örök életben!” – fűzi hozzá.
Amikor valakitől el kell válnunk, az olyan, mint mikor a pillangókat engedjük a réten felröppenni a tenyerünkből, érzékelteti a lelkipásztor
Fotó: Pinti Attila
És hogy a járvány boldogságunkat, családjainkat segíti vagy tönkre teszi, azt talán mindenki maga dönti el, hiszen mindenki a maga boldogságának vagy boldogtalanságának a kovácsa – jegyzi meg. „Izraelről, a választott népről írja a történelem: minél inkább sanyargatták, annál erősebbek lettek, annál jobban növekedett számuk (vö. Kiv 1,12). Áldott, gyümölcsöző idő lehet a járvány ideje is – hozzáállásunktól függően” – emeli ki a plébános.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Bőröndből előbújó dallamok
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Bőröndből előbújó dallamok
Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
Sült paradicsomos salsa – videó
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Sült paradicsomos salsa – videó
Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!