Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:57

Tízig meg sem álltak, újabb kiütés Sapientia-győzelem a hokibajnokságban

21:00

Hóolvadás után gödörleltár: nehéz helyzetben a székelyudvarhelyi utak

20:56

Újjászületik a Bölöni László stadion Marosvásárhelyen

20:26

Átlátható, következetes és diszkriminációmentes eljárást kér az SZNT Marosvásárhelyen

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Filmekbe illő autós üldözés zajlott szombat éjjel Csíkszeredában

Biztonsági okokból visszafordult és közel egy órát Bukarest felett körözött egy Hurghadába tartó repülőgép

Hajtépésről beszélnek a szemtanúk, a rendőrség bántalmazás miatt vizsgálódik az áruházban történt eset után

Több mint kétszáz elpusztult állat, és egy félholt szarvas, amit végül nem tudtak megmenteni

Május eleji robbantások a parajdi sóbánya felszínén: a Salrom tisztázta a történteket

Hajtépésről beszélnek a szemtanúk, a rendőrség bántalmazás miatt vizsgálódik az áruházban történt eset után

Elfogadta a kormány a közigazgatási reformról és a gazdaságélénkítésről szóló sürgősségi rendeleteket

Filmekbe illő autós üldözés zajlott szombat éjjel Csíkszeredában

Már Székelyföldön is kitették a 8,2 lej fölötti gázolajárat – íme egy friss elemzés, hogy meddig mehet

Adókedvezményekről állapodott meg a kormánykoalíció

Jó utat, repülj csak, repülj! Örök búcsú, ha nem mehetünk el a szertartásra

Csendesek, üresek a temetők még a szertartások idején is

Fotó: Pinti Attila

Valaki elhunyt? Legyen nyitott a lelkünk elengedni őt. Hányan állunk a koporsó mellett? Az a fontos, hogy szeressünk, legyünk egymáséi, míg az élet tart – mondja László Rezső csíkcsicsói plébános, akit arra kértem, beszélgessünk az elmúlásról. Ezekben a napokban a temetéseket csak szűk családi körben tartják, sokan elhunyt baráttól, ismerőstől sem búcsúzhatnak el. Marad a bánat, talán a lelkiismeret-furdalás.

D. Balázs Ildikó

2020. április 07., 18:312020. április 07., 18:31

2020. április 08., 10:372020. április 08., 10:37

„A mondás azt tartja, mindenki a maga boldogságának a kovácsa. Mindenki maga felelős a boldogságáért. Rajta múlik, elfogadja-e magát, az élethelyzetét... Egy névtelen hetyke átformálta a mondást, és életfilozófiájának meglepő változatát egy ház falára fújta rá: »mindenki saját boldogságának elrontója.« Vannak emberek, akik úgy intézik, hogy az élet adta lehetőségeket megzavarják és elrontják. Annyira azonosulnak a »boldogtalan ember« szerepükkel, hogy műsorukból nem tudják ezt a szerepüket törölni. Nem hajlandók tragédiájukból komédiát csinálni. Pedig rajtunk múlik, hogyan írjuk meg életünk forgatókönyvét” – reagál megkeresésemre László Rezső.

A csíkcsicsói plébános maga is tapasztalja, hogy most, amikor „járvány, a bezártság, a bizonytalanság, a félelem vihara átjárja az országot, a földgolyót”, mindenki másként reagálja ezt le. Van, aki kétségbeesik, bezárkózik, mások próbálnak mindennel bebiztosítani magukat az esetleges túlélésre, és esetleg nem veszik észre a lehetőségeket. Mert – mondja – ha csak a házastársakat nézzük, akik eddig csak rohantak, vagy akár egyik fél külföldön élt, most van lehetőségük egymásra hangolódni, egymást valóságosabban megismerni, akár az otthoni munka során jobban átlátni egymás munkáját. Vagy ott vannak a fiatal családok – teszi hozzá – és végre apa és anya is itthon van, együtt lehet a család.

Ám mindezek mellet ennek az időszaknak megvan a maga tragikus, szomorú vetülete is. Az elmúlás. És igen, erről is beszélnünk kell.

Valaki elhunyt? Legyen nyitott kezünk átengedni Annak, aki eddig megajándékozott vele! – mondja László Rezső

Fotó: Pinti Attila

„Ahogy telik az életidő, egy-egy betegség, a járvány mindenkit elgondolkodtathat. A régi szerzetesek mindennapi elmélkedési témája a két tenyérben szemlélni a két M betűt: Memento Morii – Emlékezz a halálodra! Ez az elmélkedés tette őket nagyokká, mint például a Gulágon Placid atyáékat, a Havasalföldön, a Duna-csatornában sok pap és szerzetes társunkat. Ebből született meg a jelen pillanat megélése és az örök hazáért való lelkes fáradozás: »Imádkozz úgy, mintha ma lenne az utolsó napod. Dolgozz úgy, mintha örökké élnél«. Két lábbal a földön éltek, miközben szemüket az ég csábította. Minden átértékelődik így, ki és mi a fontosabb, mivel töltöm az időm” – jegyzi meg.

Ugyanakkor fontosnak tartja kihangsúlyozni, embertársainkat bizony addig kell szeretni, értékelni, amíg mellettünk vannak.

„Idős embertársaink nagyobb veszélynek vannak kitéve a járvány kapcsán. Én úgy képzelem a síromat, hogy csak frissen kaszált fű legyen felettem, esetleg egy kis kőtábla besüllyesztve a földbe a monogramommal. Míg beton sírpanziókat építenénk szeretteinknek, a járvány egy felkiáltó jel, hogy míg vannak, addig szeressük, legyünk hálásak, érdeklődjünk tőlük, vegyük át a tapasztalatukat. A bölcs öregeknek minden egészséges kultúrában jelentőségük volt, van. Elgondolkodtat, ahogy eddig az idősekhez viszonyultam, inkább a második gyermekkorba taszítottam vissza nemtörődésemmel, vagy érdeklődő jelenlétemmel értelmet adtam idős koruknak? Vannak, akik csak a halált várják idős korban, magányukban. Vannak, akik mindvégig intenzíven élnek a szerető családi körben koruknak és családi állapotuknak megfelelően” – magyarázza a plébános.

Szomorúan jegyzi meg, beszélgetésünk napján is egy négygyerekes, sokunokás idős embert temet, akinek temetésén nyolcan lehetnek jelen a nagy családból.

„Mint a kutyát, úgy temetjük el? – jött a sóhaj az egyik családtagtól. Elbúcsúzás, bánat, lelkiismeret-furdalás – érzések a halála kapcsán. Az elhunyt utolsó napjaiban azt mondogatta: olyan nagyon szeretnek, törődnek velem... Ha mindent megtettünk, van, amiért keseregjünk? Hányan állunk a koporsó mellett? Szeressünk, legyünk egymáséi, míg az élet tart. Valaki elhunyt? Legyen nyitott kezünk átengedni Annak, aki eddig megajándékozott vele! Én úgy képzelem, hogy amikor valakitől el kell válnunk, az olyan, mint mikor a pillangókat engedjük a réten felröppenni a tenyerünkből: jó utat, repülj csak, repülj, jó célba érést – mert hiszek az örök életben!” – fűzi hozzá.

Amikor valakitől el kell válnunk, az olyan, mint mikor a pillangókat engedjük a réten felröppenni a tenyerünkből, érzékelteti a lelkipásztor

Fotó: Pinti Attila

És hogy a járvány boldogságunkat, családjainkat segíti vagy tönkre teszi, azt talán mindenki maga dönti el, hiszen mindenki a maga boldogságának vagy boldogtalanságának a kovácsa – jegyzi meg. „Izraelről, a választott népről írja a történelem: minél inkább sanyargatták, annál erősebbek lettek, annál jobban növekedett számuk (vö. Kiv 1,12). Áldott, gyümölcsöző idő lehet a járvány ideje is – hozzáállásunktól függően” – emeli ki a plébános.