Ilyen a VIBE 25 fölött. Teszteltük a diáktalálkozóként definiált fesztivált

Szerencsére meglepően hamar és olcsón találtam: 220 lej egy kétágyas szobáért két éjszakára, alig 10 percnyi gyalogtávolságra a rendezvény színterétől több, mint elfogadható. Nagy előkészületeket nem tartottam, három pólóval és két pár cipővel, na meg néhány szendviccsel a táskámban vágtam neki autóval Marosvásárhelynek péntek délután. A fesztiválhelyszín könnyen megközelíthető és a Maros-part közelsége miatt igazán kellemesnek mondható. Az első benyomásom ugyanakkor az volt, hogy pici a tér és zsúfoltság lesz, amely végül a nagyszínpadi koncertek kivételével egyáltalán nem igazolódott be.

A fesztivál területén a már jól bevált festipay rendszer működik, amely szerintem nagyon jó találmány: feltöltünk egy kártyára egy tetszőleges pénzösszeget, majd minden vásárlásnál azt használjuk. Így nem kell készpénzt tartanunk magunknál, egy-egy vételezés pillanatok alatt lebonyolítható, nem kérnek aprót, nem siránkoznak, hogy nem tudnak visszaadni, s nekünk sem kell az aprót kerülgetni a zsebünkben. A helyszínen három kártya feltöltőpont volt, amely bár nap közben elegendőnek bizonyult, esténként azért kialakultak akár 10-15 perces sorok is: sokan pénzt akartak feltölteni rá, mert elfogyott a keretük, mások visszaváltani szerették volna útban hazafelé.

Ha már a pénznél és a költekezésnél tartunk: az ételkínálat ugyan nem volt bőséges, de az éhes bulizókat messzemenően kielégítette. A jól ismert hamburegezők és gyrosozók mellett találhattunk kolbászos standot, a hagyományos erdélyi konyha kedvelői pedig ehettek lángost is többfajta feltéttel. Az árak decensnek mondhatók, bár

A VIBE Fesztivál egyik erőssége a szervezők saját bevallása szerint is a zenei felhozatal, vagyis, hogy azokat hozzák el, akik pont most érdeklik a fiatalokat a nemzetközi és a magyar zenei élet piacán. Az idősebbek nyilván sokallták a lemezlovasok tömkelegét, s hiányolták azokat a zenekarokat, akiken ők nőttek fel, de hát itt nem ők a célközönség. Az én meglátásom szerint a koncerteken minden fellépő hozta a tőle elvárhatót, annál többet viszont nem sokan. A legszembetűnőbb példa erre a világhírű belga zenei producer, Lost Frequencies volt, aki 75 perc után annak ellenére hagyta abba a zenélést, hogy még tele volt a bulisátor, a rajongók pedig perceken át buzdították a folytatásra. Szívmelengető volt ugyanakkor a Wellhello együttes hozzáállása, akik a visszatapsolás után még három slágert is elénekeltek, valamint elárulták, hogy idei fellépéseik közül eddig a VIBE-on érezték magukat a legjobban. Legalábbis ezt mondták nekünk. Személyes kedvencem volt nekem is sok mással együtt a Black Box bulihelyszín, ahol éjjel-nappal szólt a lazító, dobhártyát sem kínzó zene. Így bárki egy kellemeset bulizhatott akár délelőtt 11 órakor, akár hajnali 6-kor, de egy jó beszélgetésre is alkalmas volt a színtér a 0-24 órában szóló zene ellenére.

A koncertdömping mellett számos előadásra is sor került a VIBE Koli keretein belül. Az érdeklődők nagyrészt gazdasági és tudományos témakörökben hallgathattak beszélgetéseket, a legsikeresebb azonban mégis Tibi atya (alias Tóth Máté) volt, aki gyakorlatilag egy ötven perces stand-upot tartott a közel másfél millió követővel rendelkező oldalának a történetéről és működéséről. Főként a tizenévesek, vagy még kisebbek körében volt népszerű a Sepsiszentgyörgyön született Dezső Bence influenszer előadása, aki életútja mellett beszámolt arról, hogy szerinte mitől lesz valakiből igazán jó véleményvezér. Bár nekem például utána kellett nézni, hogy ki az a Dezső Bence, mégis a 21 éves youtubernek hatalmas rajongótábora volt, akik az előadása után mondhatni csüngtek rajta.

Mivel a beszámolóm elején már elárultam, hogy három pólóval és két cipővel érkeztem a fesztiválra, nyilván mindenki számára evidens, hogy nem én voltam a VIBE egyik kiemelkedő programjának tartott Fashion Corner célközönsége, de hogy volt nekik, az bizonyos, mert folyton tele volt. A divat iránt érdeklődők a kerekasztal-beszélgetések mellett erdélyi magyar divattervezők, designerek darabjait csodálhatták meg, amelyekből vásárolni is lehetett. Sőt, aki egy igazán menő fesztiválfrizurát és arcfestést szeretett volna, az 25-25 lejért a helyszínen megcsináltathatta azt profi fodrásszal, sminkessel.

Erre pedig igény igazán mutatkozott, ez nem csak abból látszott, hogy folyton hosszú sorokban várták a lányok, hogy sorra kerüljenek, de a fesztiválon is egyre több lány hordott fesztiválfrizurát és csillogó sminket – ami nem lehetett véletlen.

Aki pedig már mindent körbejárt és kitanulmányozott a fesztivál területén, annak néhány lépés távolságra ott volt a Víkendtelep, ahová az eseményre szóló érvényes karszalaggal ingyen bemehettek a strandolni vágyók. A nap közbeni forróság idején tele volt a strand, ám ahogy lebuktak a napsugarak és a nagyszínpadon felcsendültek az első akkordok, mindenki szedelőzködött. Számomra ez volt a tökéletes pillanat arra, hogy megmártózzak a medencékben, így a tömegnyomort elkerülve néhány medencehossznyit úszhattam is. Óriási plusz pont ezért, ennél jobb helyen nem is lehetne a komplexum.

Saját tapasztalat híján csak az ismerőseim által meséltekből tudtam eddig a VIBE-ról, általánosan pedig mindenki felkészített arra, hogy ez egy tinibuli. Tény, hogy a résztvevők nagyon nagy hányada nálam fiatalabb, ám nem egy olyan cimborával futottam össze, aki hamarosan házasodik, vagy akivel néhány éve még együtt koptattuk az egyetemi padokat, de volt olyan ismerősöm is, aki a csemetezugba parkolta le gyermekét az első söre előtt.

Ebből is látszik, hogy bár a fő célcsoport a nagyon fiatal korosztály, mégis nyitnak a fesztivál felé a pár évvel idősebbek is. Nem csoda, hiszen a zenei felhozatal színes, a helyszín tökéletes, valamint az erdélyi átlagember számára is megfizethető az egész fesztivál. Az én korosztályom, meg a nálam idősebbek örültek például igazán a vasárnapi programváltozásnak, amikor kiderült, hogy a Kowalsky meg a Vega helyett a Tankcsapda lép fel. Na, erre már megjelent a harmincas, negyvenes vájboló közönség is.

S hogy nekem miért volt jó a VIBE? Így 25 év fölött már nehezen szakadok ki a saját kényelmi zónámból, de az ott eltöltött két nap során alig voltak üresjáratok és mindig történt valami izgalmas. Emellett sok jó emberrel futottam össze, akikkel valószínűleg nem találkoztam volna más közegben. Jövőre ismét július első hétvégéjén rendezik meg az eseményt, szóval a fesztiválszerelmesek mindenképpen jegyezzék fel a dátumot, mert érdemes lesz ellátogatni a Maros-partra, legyél tini vagy már nem tini is.

Szatmári Bence