Hülyének nézték, mert fokhagymát akar termeszteni: nem adja fel Karda Alpár

egy éjszaka alatt ötezer lejünk veszett oda. Este itt voltunk, s még szépek voltak, reggel hat órakor dobáltam ki. Azt a veszteséget már nem tudjuk visszafordítani, mindent ment a komposztba” – mondja.

Nem biztatták, mégis nekifogott

Ha tavasszal a nagy hőmérsékletingadozás, most nyár derekán a szárazság okoz álmatlan éjszakákat a fiatal gazdának. Örvend az egy nappal korábbi hatalmas felhőszakadásnak, hiszen már az udvaron lévő kút is kiszáradófélben van, de azért kicsit bosszankodva jegyzi meg, hogy sokkal nagyobb haszna lett volna, ha legalább egy hónappal korábban érkezik. Ez az eső – magyarázza – már nem sokat segít a fokhagymatermésen, márpedig szabadföldben fokhagymája van. Apropó, fokhagyma. Mint meséli, Franciaországban dolgozott mezőgazdasági munkán, amikor egy baráti beszélgetés során eldöntötte: ha hazajön, s márpedig hazajön, ő fokhagymát fog termeszteni.

– mosolyog. Hogy ebben miért hisz ennyire, maga sem tudja, talán attól bizakodó, hogy a vidéken a fokhagyma termesztése még kuriózumnak számít. Bár sokan azt mondják, ez itt lehetetlen vállalkozás, őt ez nem téríti el a kijelölt útról, bár elismeri, a vidékre jellemző oly gyakori hőmérsékletingadozás nem tesz jót a fejlődő fokhagymának.

Jelenleg hatvan ár fokhagymája van szabadföldben, és hetvenöt ár lóbabot ültetett kimondottan földfeljavítási szándékkal, ez a fokhagyma előveteménye. A szárazság miatt nem lesz szép termés – kesereg –, hiába esik most már az eső, mert a fejek ki vannak fejlődve, már nem nőnek, nem vesznek fel nedvességet, tápanyagot.

Kemény acélból készült sorközművelőink vannak, de az is törött el, annyira száraz volt a föld, öntözni pedig nem tudtuk. Sok munka, energia van benne, kézzel kapáltuk, gondoztuk” – meséli, s mutatja telefonján tavalyi büszkeségét, a méretes fokhagymafejeket. Tavaly augusztus elején gyűjtötték be a termést, idén a nagy meleg előrehozta az érést, néhány napon belül láthatnak hozzá a fokhagyma betakarításához.

Padlizsán, paradicsom, paprika

Szépen lilulnak már a padlizsánok a fóliasátorban, ha tízszer ennyi lenne, mint most ami van, annak is lenne gazdája – jegyzi meg Alpár. A fiatal gazda kétkezi munkával műveli a földet, gyomirtó szerek hiányában gyomlál, kapál, amennyiben a körülmények engedik, bió módszerekkel termeszti a zöldségeket. Paradicsom, uborka, padlizsán és paprika kap helyet a nagy fóliában, ez összesen közel 1300 elültetett tövet jelent. Az uborkát már egy hete szedik, inkább a kisebbekre van igény a háziasszonyok részéről, hiába nőnek meg nagyra, azokat már nem tudja eladni. Bőségesnek ígérkezik a termés, egyelőre kétnaponta öt-hat kilókat gyűjt be, de lesz ez még több is – biztatja magát.

Paradicsoma kétfajta van, itt már nem a tervezettek szerint alakultak a dolgai. Mivel több száz paradicsompalántája megfagyott, a fóliában most többek között olyan paradicsom is helyet kapott, amely inkább szabadföldi termesztésre ajánlott. Ennek ellenére a paradicsom is szépnek ígérkezik – ismeri el –, reményei szerint két hét múlva már lehet érett paradicsomot szedni.

Sokan melléfognak, nézik az oktatóvideókat, s csinálják a butaságokat. Mi is megcsináltuk, s saját kárunkon megtanultuk, hogy nem jó. Franciaországban hatszáz hektáron zöldséget termesztettünk, de ilyent nem is láttunk”.

Már egy alkalommal korábbi franciaországi főnöke is meglátogatta, s tetszett, amit látott – jegyzi meg elégedetten –, persze próbálta visszacsábítani. A fólia szomszédságában építkezés zajlik, ide épül az otthonuk is – mutatja.

Búcsúzásként még megmutatja 84 éves nagymamája veteményesét, a babot már négyszer ültette el, kétszer fagyott ki, de nem adta fel. „Reggel korán jövök ki, s ő már gyomlál” – jegyzi meg mosolyogva. Én pedig már nem is csodálkozom Alpár kitartásán. Volt, akitől örökölje.