
Márton Krisztina utolsó simításokat végez a barokk jegyében született ruhán
Fotó: Szigeti Szenner Szilárd
Nem a jelen trendjei, hanem a múlt, a művészettörténet elemei ihletnek évről évre egy őszi divatbemutatót Marosvásárhelyen. A Korok, divat, stílusok című bemutatón idén a barokk a fő téma, ebben a stílusban alkot mintegy harminc tervező több mint száz ruhát, alkotást.
2018. november 21., 15:182018. november 21., 15:18
2018. november 21., 15:592018. november 21., 15:59
A Toldalagi-palota építésének évfordulójára hirdetett 2009-ben a Marosvásárhelyi Kulturális Központ barokk évet, amelynek apropóján pár tervező úgy gondolta, hogy a barokk világából kár lenne kihagyni a kosztümvilágot, s rendeztek egy barokk divatbemutatót is. A tervezők által felsorakoztatott kollekciók pompásra sikeredtek, de maga a rendezvény is annyira jól összejött, hogy a szervezők úgy döntöttek, sorozatot indítanak ebből, vagyis minden évben más-más művészettörténeti kor jegyében szerveznek egy bemutatót – mesélt a kezdetekről Márton Krisztina szervező, aki bár fő foglalkozása szerint restaurátor, szívesen tervez és valósít meg ruhákat is.
„A fő célunk természetesen nem az volt, hogy korhű ruhákat alkossunk, hiszen az egyrészt nagyon sok idő- és anyagi ráfordítást igényelne, másrészt azokat meg lehet nézni múzeumokban, albumokban.
– magyarázta Márton Krisztina. Hozzátette: a csoportos divatbemutató ugyanakkor arra is lehetőséget ad, hogy bemutatkozzanak egymásnak a művészek, valamint megtalálják a közönségüket is.
A divatbemutatóra született alkotások hordozzák a barokk jegyeit, de hétköznapra is viselhetők. Ez például a Szeszilszoknya márkanév alatt született
Fotó: Szigeti Szenner Szilárd
Az első bemutatóhoz képest, amelyre hat-hét ruhatervező nevezett, a résztvevők és a bemutatott ruhák száma is megszaporodott: újabban évről évre körülbelül harminc tervező mutatkozik be. Szakmája szerint nem mindenki ruhatervező, van, aki csak hobbiként űzi a ruhaköltemények megvalósítását, mások pedig éppen tanulják még a szakma fortélyait. „Csak az a kitételünk, hogy az alkotás művészi legyen, egyedi, illetve felismerhető eleme legyen abból a bizonyos felidézett korszakból” – magyarázta Márton Krisztina. Megtudtuk: nem csak az adott kor kosztümjeiből, hanem festészetből, szobrászatból, akár építészetből is ihletődnek az alkotók.
Leggyakrabban gálaruhákat terveznek az alkotók, hiszen az ad lehetőséget arra, hogy kicsit a részletekben is elmerüljön a tervező.
Amúgy az első, a barokkhoz kötődő rendezvény után volt már klasszicizmus, romantika, impresszionizmus, szecesszió, középkor, újkor, a 20. század is téma, de még a népművészet is, ahhoz, hogy a tizedik, jubileumi rendezvény ismét a barokkhoz térjen vissza.
Giuseppe Favia ruhakölteménye szintén a hétfői divatbemutatóra született
Fotó: Szigeti Szenner Szilárd
„A barokk a drámaiságról szól, a zsúfoltságról, a hatalmas formák tobzódásáról. Sokan már giccsesnek tartják, de nem szabad azzal azonosítani. Tényleg rendkívül gazdag részletekben ez a kor. A ruhák terén a finom, dús anyagok összeválogatása jellemző, a szoknya bősége, a bő ujjak, nagy gallér, mellette pedig a fűzőbe szorított darázsderék. Szerették az élénk színeket, főleg a rokokóban, rengeteg a csipke, a gyöngy.
– mutatott rá a tervező, aki Mária Terézia és lánya, Mária Antoinette hozzáállásából ihletődik a saját idei kollekciójában: a határozott kezű, mértékletes vezéregyéniség és a tobzódó, pazar ruhatárral rendelkező kisasszony divatvilágát kombinálja a ruhakölteményeiben.
Krisztina és a többi ruhatervező barokk jegyében született ruháit,
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!