
Márton Krisztina utolsó simításokat végez a barokk jegyében született ruhán
Fotó: Szigeti Szenner Szilárd
Nem a jelen trendjei, hanem a múlt, a művészettörténet elemei ihletnek évről évre egy őszi divatbemutatót Marosvásárhelyen. A Korok, divat, stílusok című bemutatón idén a barokk a fő téma, ebben a stílusban alkot mintegy harminc tervező több mint száz ruhát, alkotást.
2018. november 21., 15:182018. november 21., 15:18
2018. november 21., 15:592018. november 21., 15:59
A Toldalagi-palota építésének évfordulójára hirdetett 2009-ben a Marosvásárhelyi Kulturális Központ barokk évet, amelynek apropóján pár tervező úgy gondolta, hogy a barokk világából kár lenne kihagyni a kosztümvilágot, s rendeztek egy barokk divatbemutatót is. A tervezők által felsorakoztatott kollekciók pompásra sikeredtek, de maga a rendezvény is annyira jól összejött, hogy a szervezők úgy döntöttek, sorozatot indítanak ebből, vagyis minden évben más-más művészettörténeti kor jegyében szerveznek egy bemutatót – mesélt a kezdetekről Márton Krisztina szervező, aki bár fő foglalkozása szerint restaurátor, szívesen tervez és valósít meg ruhákat is.
„A fő célunk természetesen nem az volt, hogy korhű ruhákat alkossunk, hiszen az egyrészt nagyon sok idő- és anyagi ráfordítást igényelne, másrészt azokat meg lehet nézni múzeumokban, albumokban.
– magyarázta Márton Krisztina. Hozzátette: a csoportos divatbemutató ugyanakkor arra is lehetőséget ad, hogy bemutatkozzanak egymásnak a művészek, valamint megtalálják a közönségüket is.
A divatbemutatóra született alkotások hordozzák a barokk jegyeit, de hétköznapra is viselhetők. Ez például a Szeszilszoknya márkanév alatt született
Fotó: Szigeti Szenner Szilárd
Az első bemutatóhoz képest, amelyre hat-hét ruhatervező nevezett, a résztvevők és a bemutatott ruhák száma is megszaporodott: újabban évről évre körülbelül harminc tervező mutatkozik be. Szakmája szerint nem mindenki ruhatervező, van, aki csak hobbiként űzi a ruhaköltemények megvalósítását, mások pedig éppen tanulják még a szakma fortélyait. „Csak az a kitételünk, hogy az alkotás művészi legyen, egyedi, illetve felismerhető eleme legyen abból a bizonyos felidézett korszakból” – magyarázta Márton Krisztina. Megtudtuk: nem csak az adott kor kosztümjeiből, hanem festészetből, szobrászatból, akár építészetből is ihletődnek az alkotók.
Leggyakrabban gálaruhákat terveznek az alkotók, hiszen az ad lehetőséget arra, hogy kicsit a részletekben is elmerüljön a tervező.
Amúgy az első, a barokkhoz kötődő rendezvény után volt már klasszicizmus, romantika, impresszionizmus, szecesszió, középkor, újkor, a 20. század is téma, de még a népművészet is, ahhoz, hogy a tizedik, jubileumi rendezvény ismét a barokkhoz térjen vissza.
Giuseppe Favia ruhakölteménye szintén a hétfői divatbemutatóra született
Fotó: Szigeti Szenner Szilárd
„A barokk a drámaiságról szól, a zsúfoltságról, a hatalmas formák tobzódásáról. Sokan már giccsesnek tartják, de nem szabad azzal azonosítani. Tényleg rendkívül gazdag részletekben ez a kor. A ruhák terén a finom, dús anyagok összeválogatása jellemző, a szoknya bősége, a bő ujjak, nagy gallér, mellette pedig a fűzőbe szorított darázsderék. Szerették az élénk színeket, főleg a rokokóban, rengeteg a csipke, a gyöngy.
– mutatott rá a tervező, aki Mária Terézia és lánya, Mária Antoinette hozzáállásából ihletődik a saját idei kollekciójában: a határozott kezű, mértékletes vezéregyéniség és a tobzódó, pazar ruhatárral rendelkező kisasszony divatvilágát kombinálja a ruhakölteményeiben.
Krisztina és a többi ruhatervező barokk jegyében született ruháit,
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!