
A községben a Kábdebókon kívül alig, a temetőben vannak örmények Remetén
Fotó: Balázs Katalin
1817-et írtunk. Gyergyóremete központjában egy kis asztal mögül kínálta portékáját a szentmiklósi Mélik: csecsebecséket, cseréppipát, dohányt. Pár év múlva már háza volt a településen, aztán helyet kértek maguknak Málnásiék, Kabdebóék, Czáránék... 2018-at írunk. Az örmény családok sírjait veszik számba táborozó fiatalok a temetőben.
2018. július 20., 19:302018. július 20., 19:30
Az örmény betelepedés Gyergyóremetére az 1820-as évekre tehető, mondja Laczkó-Szentmiklósi Endre történelemtanár, múltkutató, aki az elszármazottakkal is tartja a kapcsolatot, a temetőkertben is számon tartja a hozzátartozó nélkül maradt örmények sírköveit. Most is szívesen segíti a kezdeményezést, az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége által szervezett tábort, melynek keretében tizenhat fiatal, örmények és székelyek, köztük remeteiek is, felmérik az örmény sírokat.
„Azt a hagyományt követjük, amelyet öt évvel ezelőtt elkezdtünk Csíkszépvízen: feltérképezzük azokat a temetőket, ahol örmények nyugszanak. Azért is kell ezt megtenni, mert legtöbb helyen, mely alól Remete kivétel, az örmény sírokat senki sem gondozza.
– fogalmazott a táborszervező szövetség elnöke, Puskás Attila.
Kiemelte, lényeges, hogy remetei gyerekek is jelen vannak a táborban, mert itt megismerhetik annak igaz történetét, hogy mit adtak hozzá az örmények Remete fejlődéséhez. A táborszervezők azt remélik, akárcsak a gyergyószentmiklósi örmény temető esetén, itt is sor kerülhet egy mindenki számára elérhető adatbázis létrehozására, ahol a hozzátartozók rákereshetnek felmenőik sírhelyére, és annak fényképét is láthatják.
Holbach István Károly
Fotó: Balázs Katalin
Az egyhetes, vasárnap végződő tábor napi programjáról Kulcsár László elmondta, a délelőttök képezik a munkaidőt, csoportokban dolgozik a 16 résztvevő. Van, aki a sírkő letisztítását végzi, van, aki fotózza, illetve böngészi feliratát. A helymeghatározáshoz a kezdő koordináták felvételét a remetei önkormányzat térképésze segítette, a többi a mérőszalagosok feladata.
Két Mélik, egy Puskás és egy Szekula-kripta található a remetei temetőben, a betelepedett örmények inkább így temetkeztek, de van a sírok között is örmény névvel ellátott kőkereszt. Az egyik parcellát mérik és térképezik fel a fiatalok, rácsodálkozva és rákérdezve a múlt egy-egy rejtélyére.
Hol vannak a Sáskák, hol vannak a Novákok? – tette fel a nagy kérdést a marosvásárhelyi Holbach István Károly. A fiatalember szívvel-lélekkel kutatja az örménységet, az Erdélyi Tudományos Diákkonferencián is díjazták munkáját.
Bár jogi pályára készül, ha mégis történész lenne belőle, nációjának életét kívánja kutatni. Biztos örménységében, kacagja el magát, és erre az is bizonyíték, hogy jó érzéke van a pénzhez, szeret mulatni, a nősülést későre halasztja, és azt tartja, a korán kelés paraszt szokás. A vicc komolyra vált, mert tovább is az foglalkoztatja, ha Remetén van Sáska és Novák ház, miért hiányzik e két család a temetőből. Nem telik el úgy a tábor, hogy kétszeres válasz ne érkezne kérdésére.
Történelemóra-tartásra kértük Laczkó-Szentmiklósi Endrét, aki Holbach István kérdésére is választ adott. Mint mondta, Remete polgári fejlődéséhez tagadhatatlanul hozzájárultak az örmények. Számos történet maradt fenn, így például arról a Mélik Istvánról, aki a vasútépítéskor nem fogadta el a magyar állam által felkínált kártérítést azért, mert birtokán áthaladtak a sínek.
Pedig nem lehetett csekély az összeg, hisz például a maroshévízi Urmánczyak ebből építették a kastélyukat. Tagadhatatlan az is, hogy a szarvasmarha-kereskedő örmények hoztak a Simmental-völgyből fajteheneket, és a napi 7000 liter tej is indokolta a tejporgyár létrehozását 1952-ben. Továbbá akkoriban, amikor az erdők benyúltak szinte a Marosig, a tutajozás körül is Mélik és társa serénykedett, de volt Remetén neves műbútorasztalos is, az amatőr színjátszás és az olvasókör lelkes támogatója, Novák Gyula. Gyermeke halála után a jó kezű mesterember depresszióba esett, majd amikor az 1913-as árvíz a műhelyét elvitte, elköltözött Remetéről.
Puskás Attila
Fotó: Balázs Katalin
A Kabdebók, ahogy Remetén nevezik, a Kápárok remek vendéglősök, tekepályát-működtetők, illetve mészárosok voltak a községben. Kápárékhoz kötődik az impériumváltási történet. A magyar nyelvet akarták kiirtani az iskolákból, sorra buktatva román nyelvből a helyi tanerőket.
A Zakariások nagyon sok tisztviselőt adtak a térségnek – sorolja a múlt tudnivalóit Laczkó-Szentmiklósi Endre, jelezve: a Málnásiakról is kár lenne megfeledkezni. Egyik családtagjuk, Béla egy éjszaka kártyázta el a házát. A ditrói Sáska István váltotta ki. Ma is álló, központi impozáns épület ez, a Sáska-ház nevet viseli. Hát így hiányzik Novák és Sáska a remetei temetőből – adódott a felismerés.
A Mélikek nagyobbik kriptájában. A táborozók már pontosan tudják, kik lakják e házat
Fotó: Balázs Katalin
Egy nap telt el csupán, amikor a gyergyószentmiklósi örmény plébános, Gál Hunor javaslatára Ditróba is átlátogattak a remetei táborozók. Kint a dombtetőn, a régi temetőben aztán elhangzott a felkiáltás: megkerültek a Sáskák!
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!