A községben a Kábdebókon kívül alig, a temetőben vannak örmények Remetén
Fotó: Balázs Katalin
1817-et írtunk. Gyergyóremete központjában egy kis asztal mögül kínálta portékáját a szentmiklósi Mélik: csecsebecséket, cseréppipát, dohányt. Pár év múlva már háza volt a településen, aztán helyet kértek maguknak Málnásiék, Kabdebóék, Czáránék... 2018-at írunk. Az örmény családok sírjait veszik számba táborozó fiatalok a temetőben.
2018. július 20., 19:302018. július 20., 19:30
Az örmény betelepedés Gyergyóremetére az 1820-as évekre tehető, mondja Laczkó-Szentmiklósi Endre történelemtanár, múltkutató, aki az elszármazottakkal is tartja a kapcsolatot, a temetőkertben is számon tartja a hozzátartozó nélkül maradt örmények sírköveit. Most is szívesen segíti a kezdeményezést, az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége által szervezett tábort, melynek keretében tizenhat fiatal, örmények és székelyek, köztük remeteiek is, felmérik az örmény sírokat.
„Azt a hagyományt követjük, amelyet öt évvel ezelőtt elkezdtünk Csíkszépvízen: feltérképezzük azokat a temetőket, ahol örmények nyugszanak. Azért is kell ezt megtenni, mert legtöbb helyen, mely alól Remete kivétel, az örmény sírokat senki sem gondozza.
– fogalmazott a táborszervező szövetség elnöke, Puskás Attila.
Kiemelte, lényeges, hogy remetei gyerekek is jelen vannak a táborban, mert itt megismerhetik annak igaz történetét, hogy mit adtak hozzá az örmények Remete fejlődéséhez. A táborszervezők azt remélik, akárcsak a gyergyószentmiklósi örmény temető esetén, itt is sor kerülhet egy mindenki számára elérhető adatbázis létrehozására, ahol a hozzátartozók rákereshetnek felmenőik sírhelyére, és annak fényképét is láthatják.
Holbach István Károly
Fotó: Balázs Katalin
Az egyhetes, vasárnap végződő tábor napi programjáról Kulcsár László elmondta, a délelőttök képezik a munkaidőt, csoportokban dolgozik a 16 résztvevő. Van, aki a sírkő letisztítását végzi, van, aki fotózza, illetve böngészi feliratát. A helymeghatározáshoz a kezdő koordináták felvételét a remetei önkormányzat térképésze segítette, a többi a mérőszalagosok feladata.
Két Mélik, egy Puskás és egy Szekula-kripta található a remetei temetőben, a betelepedett örmények inkább így temetkeztek, de van a sírok között is örmény névvel ellátott kőkereszt. Az egyik parcellát mérik és térképezik fel a fiatalok, rácsodálkozva és rákérdezve a múlt egy-egy rejtélyére.
Hol vannak a Sáskák, hol vannak a Novákok? – tette fel a nagy kérdést a marosvásárhelyi Holbach István Károly. A fiatalember szívvel-lélekkel kutatja az örménységet, az Erdélyi Tudományos Diákkonferencián is díjazták munkáját.
Bár jogi pályára készül, ha mégis történész lenne belőle, nációjának életét kívánja kutatni. Biztos örménységében, kacagja el magát, és erre az is bizonyíték, hogy jó érzéke van a pénzhez, szeret mulatni, a nősülést későre halasztja, és azt tartja, a korán kelés paraszt szokás. A vicc komolyra vált, mert tovább is az foglalkoztatja, ha Remetén van Sáska és Novák ház, miért hiányzik e két család a temetőből. Nem telik el úgy a tábor, hogy kétszeres válasz ne érkezne kérdésére.
Történelemóra-tartásra kértük Laczkó-Szentmiklósi Endrét, aki Holbach István kérdésére is választ adott. Mint mondta, Remete polgári fejlődéséhez tagadhatatlanul hozzájárultak az örmények. Számos történet maradt fenn, így például arról a Mélik Istvánról, aki a vasútépítéskor nem fogadta el a magyar állam által felkínált kártérítést azért, mert birtokán áthaladtak a sínek.
Pedig nem lehetett csekély az összeg, hisz például a maroshévízi Urmánczyak ebből építették a kastélyukat. Tagadhatatlan az is, hogy a szarvasmarha-kereskedő örmények hoztak a Simmental-völgyből fajteheneket, és a napi 7000 liter tej is indokolta a tejporgyár létrehozását 1952-ben. Továbbá akkoriban, amikor az erdők benyúltak szinte a Marosig, a tutajozás körül is Mélik és társa serénykedett, de volt Remetén neves műbútorasztalos is, az amatőr színjátszás és az olvasókör lelkes támogatója, Novák Gyula. Gyermeke halála után a jó kezű mesterember depresszióba esett, majd amikor az 1913-as árvíz a műhelyét elvitte, elköltözött Remetéről.
Puskás Attila
Fotó: Balázs Katalin
A Kabdebók, ahogy Remetén nevezik, a Kápárok remek vendéglősök, tekepályát-működtetők, illetve mészárosok voltak a községben. Kápárékhoz kötődik az impériumváltási történet. A magyar nyelvet akarták kiirtani az iskolákból, sorra buktatva román nyelvből a helyi tanerőket.
A Zakariások nagyon sok tisztviselőt adtak a térségnek – sorolja a múlt tudnivalóit Laczkó-Szentmiklósi Endre, jelezve: a Málnásiakról is kár lenne megfeledkezni. Egyik családtagjuk, Béla egy éjszaka kártyázta el a házát. A ditrói Sáska István váltotta ki. Ma is álló, központi impozáns épület ez, a Sáska-ház nevet viseli. Hát így hiányzik Novák és Sáska a remetei temetőből – adódott a felismerés.
A Mélikek nagyobbik kriptájában. A táborozók már pontosan tudják, kik lakják e házat
Fotó: Balázs Katalin
Egy nap telt el csupán, amikor a gyergyószentmiklósi örmény plébános, Gál Hunor javaslatára Ditróba is átlátogattak a remetei táborozók. Kint a dombtetőn, a régi temetőben aztán elhangzott a felkiáltás: megkerültek a Sáskák!
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!