
Macskák, tyúkok közül került be a „ditrói pékek” közé a családanya
Fotó: Veres Nándor
Sokáig maga sem hitt a szerencséjében, noha tudta, az élet néha tud meglepő fordulatot tud venni. Évekkel ezelőtt, amikor a színművészeti egyetem kapuján friss diplomásként kilépett, majd gondosan egy bőrönd mélyére csomagolta színészi ambícióit, és élete teljesen más irányt vett, maga sem gondolta volna, hogy egyszer felkérést kap egy mozifilmben való részvételre. Fekete Beáta mesélt a Ligetnek arról a csodáról, amelyet az R.M.N. című román nagyjátékfilm forgatásán átélhetett.
2022. július 08., 20:002022. július 08., 20:00
2022. július 08., 20:112022. július 08., 20:11
Mekkora a valószínűsége annak, hogy a vasárnapi ebéd főzése közben egyszer csak e-mailt kapunk, amelyben egy hamarosan fogatásra kerülő filmhez szereplőválogatásra hívnak? Nem sok. Fekete Beáta is poénnak vette a felkérést, ám a levélről, kiderült, hogy valóság, s Beáta a következő pillanatban csíkborzsovai konyhájában castingolt.
Nevetve mondja, még ma sem tiszta számára, hogyan is lett részese a Cristian Mungiu által rendezett, a Cannes-i Filmfesztiválon is bemutatott R.M.N. című román nagyjátékfilmnek, amely egy gyergyóditrói pékséghez alkalmazott Srí Lanka-i pékek történetéből inspirálódik.
„Messenger-üzenetet kaptam Cătălin Dordea castingvezetőtől, aki leírta, tudja, hogy a kolozsvári színművészeti egyetemen végeztem, ő éppen szereplőválogatást tart egy román nagyjátékfilmhez, és szeretné, ha meghallgatnám az ajánlatát. Azt hittem, hogy valaki, aki tudja, hogy színit végeztem, de nem gyakorlom, csőbe akar húzni. Nem válaszoltam.
Egy hónap után felhívott Molnár Levente színművész, volt egyetemi tanárom, hogy keresnek, hallgassam meg az ajánlatot, érdekes lehet, nem bánom meg. Én rögtön el is mondtam neki, hogy miért nem lennék egyáltalán alkalmas egy ilyen szerepere, például, hogy ez egy román film, én pedig nem beszélem ennek megfelelő szinten a nyelvet, amire nevetve csak annyit válaszolt, hogy máris magas szinten tudom művelni, hogy lebeszéljek másokat magamról. Végül ő adta meg a telefonszámomat a castingosnak, aki nem sokkal e beszélgetést követően felhívott a részletekkel” – eleveníti fel Beáta.
Fekete Beáta
Fotó: Veres Nándor
A következő meglepetés sem váratott sokat magára, ugyanis egy következő levélben, amelyben vázlatszerűen ismertették a film cselekményét, illetve, hogy milyen szerepre várják meghallgatásra, szembesült azzal, hogy a szóban forgó film rendezője a közismert Cristian Mungiu lesz. „A meghallgatás végül online történt, én ültem a konyhában, s olyan hihetetlen volt minden. Közben hívott a jelmeztervező, méreteket kértek, fotókat kértek, szövegösszeolvasás volt, s hirtelen részese voltam a folyamatnak” – meséli csillogó szemekkel.
A produkciót ő maga is a csíkszeredai vetítésen látta első alkalommal, s mint megjegyzi, tulajdonképpen akkor tisztult le sok minden benne. Beátát egy olyan fiatal nő – Kinga – szerepében látjuk, aki a pékségben dolgozik, játszik a helyi templomi kórusban, a művészetekre nyitott, s tulajdonképpen azon kevesek közé tartozik, aki empátiával közeledik a pékségbe alkalmazott Srí Lanka-i vendégmunkások felé. „Pár szóban ismertették Kinga jellemvonásait, tudtam ki vagyok, de nem sokat ecsetelték, mit kell tennem, folyamatosan helyzetbe voltam hozva. Sokszor olyan volt mintha a forgatás a szünet meghosszabbítása lenne.
Ők is bizalommal voltak irántam, én is kíváncsi voltam, segítettem őket, ezt bátorította a rendező is. Velük vagyok, velük táncolok, melléjük ülök” – magyarázza.
Egy másfajta „szerepet” fontosabbat tartott a színésznői karriernél
Fotó: Veres Nándor
Jókedvre derül, amikor eszébe jut, a falugyűléses jelenet forgatása során többször is arra kérte a rendező, hogy mivel nagyon kifejező az arca, semmit se csináljon, csak legyen. „S én nem is csináltam semmit, csak rá rá néztem a filmbeli testvéremre, s nem hittem a fülemnek, hogy mit mond” – nevet nagyot.
„Bemész reggel a kenyérgyárba, be vagy öltözve fehér munkaruhába, a fityula a fejeden, keresed a jelzést, hogy hova kell állni, és megszólít, tárt karokkal üdvözöl a rendező, mondván kezdjük a napot egy öleléssel. S megtesz mindent, hogy ez a pozitív energia sugározzon egész nap, noha rengeteget dolgozott. Ilyenkor azt kérdezem magamban, ki vagyok én?” – mondja Beáta, utalva a forgatások hangulatára.
Szelfi a „ditrói kenyérgyárból”
Fotó: Forrás: Fekete Beáta személyes archívuma
A több helyszínen zajló forgatás tavaly ősszel kezdődött, s idén januárban ért véget. Része volt ennek a munkának a mindennapos tesztelés, hiszen teljében volt a koronavírus-járvány, és bár legalább két alkalommal is megtörtént, hogy vírusfertőzés miatt kicserélődött majdnem az egész stáb – öltöztetők, sminkesek, fodrászok – a munka zökkenőmentesen zajlott.
Szűk családi körén kívül nem tudhatta senki, hogy milyen projekt részese. „A történetet titokban kellett tartani, de ahogy az átélt események időben távolodtak, egyre hihetetlenebbnek tűnt az egész.
Sokan véreznek el a vágópadon, mert a történet így kívánja meg. Sokan rám csodálkoztak, miután látták a filmet. Az én életemben ez a lehetőség egy kiemelt pillanat, még akkor is, ha ez a film szempontjából egy kisebb epizódszerep” – mondja.
A stábbal, magával a rendezővel folytatott közös munka majdnem minden perce megfizethetetlen kincs számára.
Így került a borzsovai háziasszony képmása Cannes-ba
„Cristian Mungiu egy végtelenül szerény, emberséges, kíváncsi személy, élmény volt vele már az első beszélgetés, s ez a hangulat az egész munkafolyamatra jellemző volt. Magam sem hittem, hogy jól értettem, amikor több alkalommal is megjegyezte, reméli, dolgozunk még együtt. Már az első online beszélgetésünkön megjegyezte, mennyire sajnálja, hogy első filmem egy ilyen epizódszerep lesz.
Persze én ettől nem úgy rendezkedem be, hogy most valami elindult. Örvendek, hogy nem született meg bennem a várakozás, hogy mi lesz a következő. Ez egy mérföldkő az életemben, lezárása annak, hogy én színit végeztem, vagy hogy egyáltalán én ezzel a pályával kacérkodtam. Úgy érzem, kárpótolt az élet a döntéseimért, hogy nem kispadon várakoztam sok megalkuvás árán várva erre a lehetőségre egy színházban, vagy olyan munkák mellett amit esetleg nem örömmel végzek, csak csinálom, hogy ott legyek a tűzhely körül. Hogy úgy éltem az életemet, úgy hoztam a döntéseimet, ahogy szerettem volna, és mégis belecsöppentem egy ilyen lehetőségbe, ezért nagyon hálás vagyok. Hogy mit hoz a jövő? Az már ajándék” – mondja őszinte mosollyal.
Sok állomása van Beáta életének, különböző szerepekkel. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben végezte el, s tulajdonképpen az ottani színjátszó kör hozta meg a kedvét ahhoz, hogy hogy mint mondja, kisebb-nagyobb családi harcok árán Kolozsvárra a Babes-Bolyai Tudományegyetem színészképző szakára felvételizzen
A harmadik gyereket várja a család
Fotó: Veres Nándor
„Udvarhelyen Fincziski Andrea színésznő volt a színjátszó körben a vezetőtanárom, a keze alatt jól összeforrottunk, és én nagyon élveztem ezt a munkát, azt éreztem, ez nekem van kitalálva.
Akkorra láttam át nagyjából, hogy hol milyen társulatok vannak, mennyire kell jónak lenni, hogy része legyen valaki a rendszernek, s úgy éreztem negyedév végére, nem vagyok annyira tehetséges, hogy meg tudjak állni színésznőként a lábamon. Örvendek, hogy én ezt akkor beláttam, mert ez a felismerés sok szakmai kudarctól megvédett” – magyarázza.
A színpadot a falusi idillre cserélte
Fotó: Veres Nándor
Egyetemi tanulmányai befejeztével az Amerikai Egyesült Államokban töltött egy évet, ahol egy sikeres pályázatnak köszönhetően művészettörténetet és angolt tanult, s bár fontolgatta, hogy Oroszországba is elmegy színházat tanulni, végül az Amerikában töltött év „kihűtött minden színházzal kapcsolatos motivációt”.
Egy angliai kitérő után végül hazatért Székelyföldre, újságíróként dolgozott, s közben rátalált élete nagy szerepe: Csíkborzsovában egy mesés környezetben él családjával, és harmadik gyermeküket várják.
A cikk először a Székelyhon napilap Liget mellékeltében jelent meg 2022. július 8-án.
Ehhez a fogáshoz adjunk rizstésztát, tojást és póréhagymát is – őszi napokra ideális tartalmas leves.
A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
szóljon hozzá!