Szerethető forma. Magasan kitűnik a sok sablonautó között
Fotó: Pinti Attila
Jó látni, hogy vannak gyártók, amelyek időnként bevállalnak olyan „ellenforradalmat”, mint a Suzuki – még ha egy ilyen kisebb autóipari szereplő számára ez fokozott kockázattal is jár. Csakhogy ezt a „modern retró” irányvonalat a japánok úgy gondolták újra, ahogyan az eddig másnak nem igazán sikerült.
2017. október 06., 15:302017. október 06., 15:30
Az Ignis ugyanis nem egyszerű kuriózum a szürke kisautó-választék között, hanem olyan modell, amely a racionalitást tekintve igazából nem is létezhetne. 3,7 méter hosszú testéről hiányzik minden manapság divatos futurisztikus részlet, ráadásul motorja sem követi az emissziós normák követelte „kis lökettérfogat mellé turbó” trendet. Az orrban egy négyhengeres, sima szívómotor dolgozik, és ha kell, mind a négy kerékre jut hajtóerő. Mindez úgy, hogy a gép önsúlya mindössze kilenc mázsa.
„Konok” modell ez azért is, mert a többi autógyártóval ellentétben az elődhöz képest – amelynek amúgy gyakorlatilag semmi köze az új Ignishez – nem nyúlt a test, sőt hét centivel rövidült. Ugyanakkor azon ritka négykerekűek egyike, amely kisebbnek mutatja magát, mint amekkora valójában. Első találkozásunkkor mérget vettem volna rá, hogy egymás mellé állítva nem lóg túl egy Daewoo Matizon – pedig több mint húsz centivel hosszabb annál, de még az új Fiat Pandát is „túlszárnyalja” szűk ötven milliméterrel. Másfelől megközelítve: 17 centiméterrel rövidebb egy C Corsánál.
Megtévesztő méretű, érdekes arányú test, amely tervezésekor azért némi inspirációt szolgáltatott az 1982-ig gyártott, Giugiaro tervezte Suzuki Cervo japán belpiacos törpegép – már ami a C-oszlop három mélyedését és a hátulsó ablakkereteket illeti. Ezeket leszámítva a sikersztori Vitara motorházfedelének oldalsó fekete betéte és a hátsó – enyhén átszabott – lámpái lehetnek ismerősek. A többi részlet remek „saját találmány”.
Akit a külső csak félig varázsol el, annak teljesen „összeáll a kép”, ha beül az Ignisbe. Iránymutató lehetne a többi, plasztikból komor vezetői és utasteret építő gyártónak, hogy hiába kemény minden felület, ezt bőven képes ellensúlyozni az, hogy kéttónusú – sötétszürke-fehér – több fő elem, harmadik színnek pedig bevitték a narancsot, mesterien szétszórva néhány ajtó- és sebváltókar körüli burkolaton.
A megtört szürkeség elfeledteti a kemény műanyagokat
Fotó: Pinti Attila
A fejmagasság elképesztő. A szállítható személyek száma egyébként attól függ, hogy rögzített vagy 165 millimétert csúsztatható hátsó üléssorral kérjük az Ignist: előbbi esetén hátul hárman foglalhatnak helyet. Ha utóbbit választjuk, az 50–50 arányban dönthető-csúsztatható üléssor miatt papíron négyszemélyessé válik az utastér.
A sofőr üléspozíciója pillanatok alatt személyre szabható, igaz, két apróság szemet szúrt: a bőrbevonatú, multifunkcionális kormánykerék hatalmas – egyből az „újkori” Peugeot modellek apró, masszív kormánya jutott eszembe, hogy az mennyivel jobban passzolna nemcsak az utastérhez, de az autó karakteréhez is. A másik az ablakemelő: noha mind a négy elektromos, csak a bal első automata – és az is mindössze felfelé. Filléres tételnek tűnhet, de kényelmi szempontból többeknek is sokat nyomhat a latban. Apropó: ilyen gyorsan le- és felhúzódó ablakokkal még soha nem találkoztam. A műszerfal sem „szabványos”: a sebességmutató kilencvenes tempónál áll vízszintesen.
Ahogy Európában egyre jobban rájár a rúd a dízelekre, úgy válik érthetővé, miért csak egy benzines motorvariánssal kapható a japán kisautó. Az 1,2 literes, négyhengeres szívómotor – ilyennel manapság egyre ritkábban találkozni – elsőrangú társ, maximális teljesítményét hatezres fordulaton adja le. Lehet, hogy van igény a Suzuki egyliteres Boosterjet nevű turbós benzinesére , de ne feledjük: egy atmoszferikus motor mégiscsak megbízhatóbb konstrukció lehet hosszútávon.
Az erőforrás ekkora testhez bőven elégséges
Fotó: Pinti Attila
Az Ignis 1.2-ese kilencvennél 2500-at forog, 110-nél éri el a háromezret. Száznegyven fölé hajtani értelmetlen, itt már a rövid tengelytáv ellenére is jó egyenesfutás sem segít, ha elkapja egy-egy nagyobb oldalszél. De kétségtelen, hogy a minden extrával agyonpakolt változatoknál is mindössze 905 kilogrammot nyomó géphez ennyi erő bőven elegendő.
A fék is megszokást igényel, mélyre kell nyomni a pedált, hogy elérjük a kívánt lassítást – igaz, ha kiismerjük, rájövünk, magával a fékezési erővel semmi gond nincs.
A tesztelt csúcsfelszereltségű (GLX) Ignishez a Suzukis „körökben” AllGrip-nak nevezett összkerékhajtási rendszer járt. Egyszerű szisztéma, alapállapotban – vagyis a téli hónapokon kívül az esetek 90 százalékában – az első kerekekre jut hajtóerő. Ha elpörögnek az elsők, összezár a viszkokuplung, és tolja a hátsókra is az erőt. Még ha ritkán is aktiválódik,
és ez kihat egy-két menetdinamikai mutatóra, illetve fogyasztási értékre. Ami a fogyasztást illeti, pörgetős, „agresszívebb” stílusban sem tudtam hat liter fölé tornázni az átlagot – és ezzel úgy tűnik, tartja magát a gyári adatokhoz. A visszafogott étvágyra azért is szükség van, mert az üzemanyagtartály csupán harminc literes.
Hátulnézet: innen sem utolsó látvány
Fotó: Pinti Attila
Az abroncsokra térve: oldalról semmi sem sejteti, hogy a masszív sárvédő-szélesítések alatt a 16 hüvelykes alufelnikre mindössze 175-ös szélességű gumi feszül. Ez a légellenállási szempontok mellett azért is előnyös, mert az összkerékhajtással karöltve aligha van olyan havas-latyakos szituáció, ahonnan ne jönne ki nevetve.
Manapság a kisautók sem mellőzhetik a legújabb biztonsági kiegészítőket – a hat légzsák már megszokott, a kettős kamerát használó fékezéssegéd és sávelhagyásra figyelmeztető rendszer már kevésbé: a belső visszapillantó tükör előtt lévő „szemek” folyamatosan pásztázzák az utat, az emberi látószervekhez hasonlóan térben határozva meg, hogy az előttünk lévő akadály jármű, esetleg gyalogos. Amennyiben a rendszer veszélyt észlel, hang- és fényjelzéssel figyelmezteti a vezetőt. Ha nincs reakció, finoman „rálép” a fékpedálra.
A biztonsági rendszer annyira éber, hogy szinte minden körforgalomba történő behajtáskor sípol, ha épp elhaladt előttünk egy másik autó – legalábbis tapasztalatom szerint. A sávelhagyásra figyelmeztetés már nem ennyire drasztikus – és ez pozitívum, ugyanis már az elválasztó vonalhoz közel haladva is megremegteti a kormánykereket, ha nem ütöttük le az indexkart. Emellett akkor is kapunk néhány magas frekvenciájú figyelmeztető hangot, ha kanyarogva haladunk az egyenes úton. A visszagurulás-gátló is lassan minden új autóban szériatartozék lesz, ám az Ignis az összkerekes kivitelekhez lejtmenetvezérlőt is kínál.
Az Ignis szerethetősége tehát nem lehet kérdés. A Vitara és a Swift után a legkisebbek között is hatalmasat alkotott a Suzuki. Ez az autó még teljesen fehér fényezéssel is üde színfoltja lesz az utaknak.
A tesztautót a csíkszeredai Hinode szerviz bocsátotta rendelkezésünkre (Hargita utca 120., hinode.ro).
Gyári adatok | 1.2 DualJet AllGrip (1242 cm³) |
Teljesítmény | 66 kW / 90 LE (6000 motorfordulat/percnél) |
Forgatónyomaték | 120 Nm (4400 motorfordulat/percnél) |
Gyorsulás | (0–100 km/óra) 11,9 mp |
Végsebesség | 165 km/óra |
Fogyasztás (város / városon kívül / vegyes) | 5,9 / 4,5 / 5,0 liter |
Szén-dioxid-kibocsátás | 114 g/km (Euro6) |
Sebességváltó | ötfokozatú kézi |
Hosszúság / Szélesség / Magasság | 3700 / 1690 / 1595 mm |
Tengelytáv | 2435 mm |
Nyomtáv (elöl / hátul) | 1460 / 1460 mm |
Csomagtér | 204–1086 liter |
Üzemanyagtartály | 30 liter |
Önsúly / Megengedett össztömeg | 905 / 1330 kg |
Abroncsméret | 175/60 R16 |
Listaár (euró, áfával) | 9450 (1.2 GL 2WD) 13 350 (1.2 GLX AllGrip) |
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!