Marosvásárhelytől háromnegyed órányi autóút Mezőzáh, a falu központjától pedig még 4-5 kilométer a Bota-völgyi sztyeppei bazsarózsa védterület, ahol jelenleg éppen teljében a virágzás, a domboldal tele a piros virágokkal. Ha nincs ideje vagy lehetősége oda kimenni, mi most megmutatjuk.
2019. május 02., 15:002019. május 02., 15:00
Európában már csak itt, Maros megyében csodálható ez a jégkorszak utáni ritka virág
Fotó: Haáz Vince
Marosvásárhelytől háromnegyed órányi autóút Mezőzáh, a falu központjától pedig még 4-5 kilométer a Bota-völgyi sztyeppei bazsarózsa védterület, ahol jelenleg éppen teljében a virágzás, a domboldal tele a piros virágokkal. Ha nincs ideje vagy lehetősége oda kimenni, mi most megmutatjuk.
2019. május 02., 15:002019. május 02., 15:00
Gépkocsival Mezőzáhig könnyű eljutni, ám a faluból a rezervátum irányába vezető mezei úton a vártnál is nehezebb a közlekedés. Keskeny az út, egymást érik a személygépkocsik, egyik oldalon parkolnak, sokan gyalog igyekeznek a rezervátumhoz, amelynek irányát számos tábla is jelzi, ám a távolság sehol nincs feltüntetve.
A hivatalos szabadnapok alatt ezrek zarándokoltak el a napokban a Mezőségre, hogy megcsodálják Románia egyetlen olyan területét, ahol a sztyeppei vagy keskenylevelű bazsarózsa él. Az európai viszonylatban is igen ritka, a jégkorszakot követően a sztyeppékről „ide vándorolt” csodálatos növény Oroszországban néhány helyen még megtalálható.
Csak a kijelölt ösvényen közlekedhetnek a látogatók, amit többnyire tiszteletben is tartanak
Fotó: Haáz Vince
A rezervátum bejáratánál és a domboldalon több helyen is táblák figyelmeztetik a látogatókat, hogy csak a kijelölt ösvényeken közlekedjenek, és ne szakítsanak a védett növényből. Ezt többnyire mindenki betartja, néha azonban akad egy-két személy aki beül a virágok közé, hogy lefotóztassa magát, vagy szelfit készítsen. Ottjártunkkor éppen egy ilyen családot szólított meg egy látogató, aki arra kérte a rózsák közé telepedőket, hogy jöjjenek ki onnan, tartsák tiszteletben a táblára írt figyelmeztetéseket.
– rekcumozta a fiatal nő az idősebbekből és fiatalabbakból álló családot. Akik először meglepődtek, és kijöttek a kijelölt ösvényre, de nem sokkal később a családanya azonban arra biztatta hozzátartozóit, hogy menjenek vissza bátran, hiszen „nekik senki nem parancsol, és azt csinálnak, amit akarnak”.
Szerencsére tényleg kevés az ilyen viselkedésű egyének száma, inkább a spárga-kordonon kívül fotózkodik, szelfizik mindenki. Az emberek pedig türelmesek, nyugodtan várnak egymásra, hogy mindenki elkészíthesse fotóját a ritka virágokkal.
Rendszerint május első felében van az ideje, de az idén hamarabb virágzik a sztyeppei bazsarózsa
Fotó: Haáz Vince
Ahogy a helyenként kifüggesztett, fotóval is ellátott szövegek tudósítanak, egy Marcu Sâncrăianu helyi parasztember viselte gondját a sztyeppei bazsarózsáknak, óvta és gondozta azokat haláláig. Tevékenységét 2000-ben egy Olaszországban szervezett nemzetközi konferencián elismerő oklevéllel jutalmazták.
A mezőzáhi rezervátumot 1956-ban nyilvánították védetté. A bazsarózsa mellett még körülbelül kétszázhetven ritka növényfaj található.
A Mezőség rejtett szépségei iránt egyre többen érdeklődnek
Fotó: Haáz Vince
A mezőzáhi rezervátumhoz sokan elzarándokolnak más megyékből, az ország távolabbi vidékeiről is. A látogatók nagy számát még csak két vállalkozó tekinti üzleti lehetőségnek: egy kis asztalnál mézet árulnak, egy másoknál a virágokról készített fotókat vagy csészéket lehet szuvenírként megvásárolni. A látogatók sokszínűségére sem gondolt még senki, hiszen a feliratozások, a jelzések csak egy nyelven, románul olvashatók.
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!