
A gyimesi nyarak egy parányi emléke
Fotó: Lőrincz Barnabás-Attila
Ha valaki a Gyimesek völgyében látja meg a napvilágot, kerüljön onnan bármilyen messze is, lelkében magával viszi a völgy szellemét – ez a gondolat fogalmazódott meg bennem az André Irénkével folyatott beszélgetés után. A fiatal gyimesi nő jelenleg Kolozsváron él, de mindennapjait olyan hobbi teszi teljessé, amely szorosan kötődik a patakok országához.
2022. február 23., 18:102022. február 23., 18:10
Gyerekkorában még maga is gyűjtögette a mezőről a gyógynövényeket, akarva, akaratlanul sok mindent megtanult szüleitől, nagyszüleitől, s bár tanult Magyarországon, majd idehaza is nagyvárosba költözött, szíve mélyén a Gyimesekbe vágyik a leginkább. Most kutató munkát végez, feltérképez, ismereteket gyűjt, doktori dolgozatát készíti, miközben üveggyantába zárja a gyimesi nyarak egy parányi emlékét.
„Gyimesközéplokon nőttem fel, Csíkszeredában végeztem el a középiskolát, majd elmentem Budapestre látszerészetet tanulni. Hazatérésem után azt éreztem, hogy még tanulnék valamit, ezért hozzáláttam Kolozsváron néprajzszakos tanulmányaimhoz. Az alapképzés, majd a mesteri tanulmányok után most doktori képzésen vagyok, kicsit ehhez is kapcsolódik a hobbim” – magyarázza Irénke, a gyimesi füves ékszerek készítője. Hogy ez mit is fed? A fiatal lány
Van annak már négy éve is – magyarázza –, hogy hobbi szinten ajándékba ékszereket kezdett készíteni. Mindamellett, hogy kikapcsolta és kedvét lelte a készítésükben, sokat jelentett számára az is, hogy munkájának volt egy kézzelfogható eredménye, s nem utolsósorban azzal örömet szerzett másnak. „Gyöngyökkel próbálkoztam meg fával, kartont hasznosítottam újra, meg dróttal dolgoztam, de egyik sem volt az igazi, talán ezzel is magyarázható az ugrálás egyik alapanyagról a másikra. És kicsit összefügg a tanulmányaimmal is. A gyimesi hagyományos népi növényismerettel foglalkoztam már az államvizsga dolgozatomban, majd a mesteri dolgozatomban is, s ezt a vonalat viszem tovább a doktori dolgozatomba. Közben rátaláltam az üveggyantára, s elképzeltem, milyen izgalmas lenne kipróbálni azt, hogy gyimesi növényeket teszek az ékszerekbe. Kísérletezni kezdtem, s már egy ideje nagy szeretettel csinálom” – meséli.
Tulajdonképpen az ő esetében is a két évvel ezelőtti hosszas karantén hozta el azt az időszakot, amikor a világhálón kutakodva megismerkedett az üveggyantával, az üveggyantából készült ékszerek készítésének a technikájával. Közben járta a mezőt, növényeket gyűjtögetett, megszárította, nevetve jegyzi meg, akkor olyan sok növényt begyűjtött, hogy most Kolozsváron még mindig tud azokból dolgozni. Mára már egy, a párja által készített szakszerű préssel is gazdagodott.
Sokszor buszon vagy sétálás közben be-beugranak jó ötletek, van, amit elfejeltek, van, amit megcsinálok, de mindig jönnek újak és újak akár anyag, akár megformálás szempontjából” – így készülnek a medálok, fülbevalók, hajcsatok, fésűk, de a későbbiekben használati tárgyakat is tervez készíteni.
Andrés Irénke, a gyimesi füves ékszerek készítője
Fotó: Topai Kinga
Hűséges a Gyimesekhez, a völgy virágaihoz – mondja – s bár ha jártában keltében Kolozsváron egy szép levelet, virágot lát meg, magával viszi ugyan, de mindenképpen azt szeretné, hogy ékszereibe csak gyimesi növények kerüljenek. S nem csak ez a célja, hanem az, hogy minden darabnak egy kis története, háttere legyen, hiszen tudja, a gyimesiek hagyományos tudása, növényismerete bele kell kerüljön az ékszerekbe, annak részesévé kell váljon.
Szeretném, ha ezek a történetek belekapcsolódnának az ékszerkészítésbe, mert bármerre is járok, számomra fontos marad Gyimes, s mindig is központi helye lesz a szívemben.” A névválasztást – Írisz design – három irányból közelítette meg – meséli. Egyrészt a nevéből, az Irénkéből inspirálódott, másrészt szerette volna belefoglalni azt is, hogy a látással foglalkozik, pontosabban azt, hogy milyen fontos meglátni, észrevenni dolgokat, harmadrészt pedig benne van ebben a névben az is, hogy az írisznek, a virágnak a remény, a hit, a barátság, a bölcsesség a szimbolikája, és ezek a pozitív értékek hangsúlyosan jelen vannak az életében, a mindennapjaiban.
Irénke tanulmányai során a gyimesi hagyományos népi növényismerettel foglalkozik, s bár gyerekkorában is gyűjtögette nagymamájával a gyógynövényeket, az hogy érdeklődése ez irányba forduljon, mondhatni egy véletlennek köszönhető.
Fülbevalóba került az otthon jellegzetessége
Fotó: Miron-Vilidár Vivien
„Van egy nagyon kedves etnobotanikus barátunk, Babai Dániel, aki közel húsz éve jár ki Magyarországról Gyimesbe kutatni. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy nagyon jó, hogy használjuk a gyógynövényeket, de van ebben még több is, érdemes egy kicsit mélyebben beleásni magunkat, érdemes megkérdezni az időseket. Természeti népek vagyunk, ismerjük a környezetünket – mondja rámutatva, hogy hatalmas tudással rendelkeznek a gyimesiek. Mondhatnám, hogy Dani nyitotta fel a szemem, innen indult ez a nagy „szerelem”.
– magyarázza a gyógynövényekhez kapcsolódó viszonyát. Most időseket keres fel, interjúkat, fotókat készít, vizsgálja a generációs tudásátadást, azt, hogy az idősektől hogyan tanulnak a fiatalok, mi a tudásátadás folyamata. „Szüleink, nagyszüleink esetében teljesen természetes volt ez a folyamat, hiszen ott volt mellettük a gyermek, minden látott, tanult, így nőtt fel. Nem volt annyi széthúzó erő, figyelemmegosztó dolog, mint manapság. Ez akkor működött. Most másként alakul, sok esetben a tudásátadás folyamata pont egy olyan időszakban szakad meg, amikor a gyermek már segíthetne a szénacsinálásban, tanulhatna mellettük, de elmegy városra tanulni. Ugyanakkor örömteljes, hogy érzékelhető a népi tudáshoz való visszafordulás igénye” – magyarázza lelkesen a másodéves doktorandusz hallgató.
Fotó: Miron-Vilidár Vivien
Fotó: Miron-Vilidár Vivien
Kíváncsi vagyok arra is, ő milyen gyógynövényekhez kötődik. Ezek egyike a Gyimesben ezerjófűként ismert szurokfű – árulja el –, hiszen ez a gyógynövény gyermekkorától végigkíséri. „A második a hecserli, avagy a csipkebogyó. Nagymamámnál mindig volt a kályha szélén egy edényben víz és abban mindig volt hecserli. A hétköznapok része volt a hecserli tea, hiszen – ma már tudjuk – a hecserli nagyon gazdag vitaminokban és napközben mikor kinek jól esett, akkor ivott teát. Hasonlóképpen bármilyen problémánk volt, egy ezerjófűtea mindenen segített.”
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
A téli madáretetés nemcsak közvetlen táplálék kihelyezésével történhet. Többféle módon is kedveskedhetünk a madaraknak a kihívásokkal teli keményebb téli időszakban, ezeket az alternatív lehetőségeket fogjuk bemutatni.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
szóljon hozzá!