Minden gyász egyedi, mert minden ember egyedi
Fotó: Pixabay
Az átlagembert élete során negyven nagyobb vesztesség éri, amelyre különböző módon reagál. Van, aki egyedül is meg tud birkózni a veszteséggel, és van, akinek segítségre van szüksége. Nagy Gizella és Kedei Imola hitoktatók amerikai gyászfeldolgozási módszert tanultak el és népszerűsítenek Erdélyben. Velük beszélgettünk.
2019. november 01., 10:042019. november 01., 10:04
2019. november 01., 10:132019. november 01., 10:13
Beszélgetőtársaim Szegeden tanulták meg a gyászfeldolgozás módszerét. Mint elmondták, többen kérdezték azóta, hogy miért van szükségünk Erdélyben egy Amerikában kidolgozott módszerre, amikor az erdélyi társadalomban jól bevett szokások vannak a gyászmunkára is.
Nagy Gizella ennek kapcsán elmondta: ma már falvakon is kezd kiveszni a gyászolás hagyományos módja, a jól bevált szokások megfakultak. A mai társadalomban a tradíciók, a rítusok, kiscsoportok, közösségek szerepét, helyét a klubok, az önsegítő csoportok, tanulmányok veszik át. Átalakul a segítés módja, a kisközösség szerepét szakmailag felkészült emberek végzik majd. Ezért van szükség különböző, akár az említett amerikai gyászfeldolgozó módszer ismertetésére, használatára az átalakuló társadalmú Erdélyben is, hisz sokszor a székely-magyar ember is négy fal között marad a gyászával, veszteségével, egyedül. Olyan módszer ez, amely segíthet azoknak, akik nem tudják egyedül ezt a munkát elvégezni.
A gyásszal kapcsolatban nincsenek kőbe vésett témák, általánosságok, az egyetlen igazság: minden gyász egyedi, mert minden ember egyedi. Kedei Ibolya kiemelte: Szegeden a képzésen elsőként azzal szembesültek, hogy mennyire nem helyénvaló az a mód, ahogyan mi vigasztalunk. Jót akarunk, de épp az ellenkezőjét érjük el. Hiába mondjuk, hogy légy erős, amikor a gyászoló, a vesztességet átélt épp a leggyengébb pillanatában van. Hogyan is lehetne erős? Szoktuk mondani, hogy az idő mindent megold, holott nem az idő oldja meg, hanem az, ami az adott idő alatt történik. Az is gyakori, hogy arra biztatjuk a gyászolót, hogy foglalja el magát, hogy ne a veszteséggel foglalkozzon. Holott őt pont ez foglalkoztatja, nem tud mással foglalkozni. A legjobb akaratunk ellenére is ezekkel a mondatokkal nem vigasztalunk, hanem lehet, hogy rosszat teszünk: erősítjük a gyászolóban a gyengeség érzését, és azt, hogy ő valamit rosszul tesz, érez.
A John James és Russel Friedman kidolgozta gyászfeldolgozás-módszer akkor lehet főként segítség, ha a gyászolóként elvarratlan szálaink vannak azzal, akit elveszítettünk, ha vannak befejezetlen történések, és a hirtelen bekövetkezett halál nem ad lehetőséget, hogy megoldjuk ezeket, hogy feloldjuk a feszültségeket, hogy megbocsáthassunk annak, akit elveszítettünk.
Beszélgetőtársaim többször hangsúlyozták:
Amikor illusztrálják a folyamatot, egy szívecskét rajzolnak, aminek van szeme, füle, de nincs szája, mert aki meghallgatja a gyászolót, annak hallgatnia kell. Nem tanácsot ad, hanem igyekszik rávezetni a hozzá fordulót, hogy ő maga mondja el, hogy mit érez, mit gondol. „Hiszen a szeretett személy elvesztését, a veszteséget gyorsan felfogjuk és elfogadjuk az agyunkkal, de a szívünkkel sokkal nehezebben. A módszer segítségével a tudatból lehozzák a szívbe a gyászmunkát. Hiszen az értelmünk nem az egyetlen eszköz arra, hogy feldolgozzuk a gyászt. Nem azt szoktuk mondani, hogy megszakad a tudatom, hanem, hogy megszakad a szívem, olyan nagy a bánatom” – mondták.
Kedei Ibolya
Fotó: Haáz Vince
Aki ki szeretné próbálni a módszert, annak elsősorban az arról írt könyvet adják a kezébe. Ebből egyénileg is dolgozhat, minden fejezet végén kérdések vannak, és azokat megválaszolva, egy cselekvésprogramot betartva haladhat előre a gyászfeldolgozásban. A programhoz veszteségdiagram és kapcsolatdiagram elkészítése, levél megírása is tartozik. „A kapcsolatdiagramnak két oldala van, negatív és pozitív, amikor oda leírjuk a jókat és a rosszakat is, akkor rájöhetünk, hogy sokkal több öröm volt a kapcsolatban, mint bánat. Amikor a rosszat mondjuk végig, akkor felszínre hozzuk, leírhatjuk, dolgozunk vele, végigmegyünk még egyszer az egész kapcsolaton” – mutattak rá az oktatók.
A levélben, amelyet egy élő személynek kell felolvasni, minden mondat elejére oda kell tenni a kedveskedő megszólítást: kedvesem, kicsikém. Ez személyessé teszi, élővé a „beszélgetést”. Le kell írni azt is, hogy sajnáljuk a mulasztást, a bántást, s azt is, hogy megbocsátunk, ugyanakkor el kell búcsúzni a szeretett személytől. Ennek felszabadító ereje tud lenni.
Aki nem akarja egyedül alkalmazni a módszert, annak segítenek a képzett szakértők, nyolc vagy tizenkét találkozáson vezetik végig. Ezt lehet személyesen, de akár online is. Lehet egyénileg dolgozni, de vannak kiscsoportos foglalkozások is.
Nagy Gizella
Fotó: Haáz Vince
Nagy Gizella és Kedei Ibolya elmondta: eddigi tapasztalatuk az volt, hogy szükség van a módszerre, sok ember fordult hozzájuk segítségért és számolt be pozitív változásról a módszer alkalmazása nyomán. Volt olyan is, aki a könyvet elkérte, majd visszahozta és elzárkózott mindenféle segítéstől, de harmadszor is visszajött, mert úgy érezte, egyedül mégsem tud megbirkózni a rá nehezedő fájdalommal, elkeseredéssel, amit az egy éve elvesztett szerette halála okozott.
Nagy Gizella Marie de Hennezel francia pszichológust idézete, aki azt mondta: ha erősebben kapaszkodnánk egymás kezébe, ha jobban hinnénk a szeretet erejében, akkor az élet és a halál is könnyebb lenne. Gizella szerint ez a gyászfeldolgozás-módszer is kéznyújtás, amellyel megpróbálnak segíteni a gyászmunkában.
Többféle gyász van
A szakirodalom többféle gyászt tart számon. Beszélhetünk normál gyászról, komplikált gyászról (váratlan veszteség, veszteségek halmozódása), késleltetett gyászról (mások támogatását helyezi előtérbe), hipertrófikus gyászról (túlzott mélységű gyász), torzult gyászról (addiktív magatartásformák, betegségek megjelenése), bagatelizációról (úgy él tovább, mintha mi sem történt volna) vagy anticipációs gyászról (hosszan tartó szenvedés, gyógyíthatatlan betegség, sok ideig kell gondozni szerettünket). A gyászfolyamatot kutató szakemberek megfigyelései alapján a gyászoló különböző szakaszokon mehet át. Ezek azonban nem törvényszerűek. Pilling János szerint a gyász szakaszai: (anticipációs gyász) sokk, kontrollált szakasz, tudatosulás, átdolgozás, adaptáció.
Október 1-jén ünnepeljük a zene világnapját. Ez a nap a dallamok erejét hirdeti: képes összekötni embereket, áthidalni időt és teret, gyógyítani, felemelni, és mindenki számára elérhetővé tenni a lélek nyelvét.
A lecsónál egyszerűbb és jobb magyaros étel talán nem is létezik. A napérlelte paradicsom és paprika tele van vitaminnal és tápanyaggal.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
szóljon hozzá!