Gyászfeldolgozás: nem lehet átlépni

Beszélgetőtársaim Szegeden tanulták meg a gyászfeldolgozás módszerét. Mint elmondták, többen kérdezték azóta, hogy miért van szükségünk Erdélyben egy Amerikában kidolgozott módszerre, amikor az erdélyi társadalomban jól bevett szokások vannak a gyászmunkára is.

Nagy Gizella ennek kapcsán elmondta: ma már falvakon is kezd kiveszni a gyászolás hagyományos módja, a jól bevált szokások megfakultak. A mai társadalomban a tradíciók, a rítusok, kiscsoportok, közösségek szerepét, helyét a klubok, az önsegítő csoportok, tanulmányok veszik át. Átalakul a segítés módja, a kisközösség szerepét szakmailag felkészült emberek végzik majd. Ezért van szükség különböző, akár az említett amerikai gyászfeldolgozó módszer ismertetésére, használatára az átalakuló társadalmú Erdélyben is, hisz sokszor a székely-magyar ember is négy fal között marad a gyászával, veszteségével, egyedül. Olyan módszer ez, amely segíthet azoknak, akik nem tudják egyedül ezt a munkát elvégezni.

Hogyan vigasztalunk?

A gyásszal kapcsolatban nincsenek kőbe vésett témák, általánosságok, az egyetlen igazság: minden gyász egyedi, mert minden ember egyedi. Kedei Ibolya kiemelte: Szegeden a képzésen elsőként azzal szembesültek, hogy mennyire nem helyénvaló az a mód, ahogyan mi vigasztalunk. Jót akarunk, de épp az ellenkezőjét érjük el. Hiába mondjuk, hogy légy erős, amikor a gyászoló, a vesztességet átélt épp a leggyengébb pillanatában van. Hogyan is lehetne erős? Szoktuk mondani, hogy az idő mindent megold, holott nem az idő oldja meg, hanem az, ami az adott idő alatt történik. Az is gyakori, hogy arra biztatjuk a gyászolót, hogy foglalja el magát, hogy ne a veszteséggel foglalkozzon. Holott őt pont ez foglalkoztatja, nem tud mással foglalkozni. A legjobb akaratunk ellenére is ezekkel a mondatokkal nem vigasztalunk, hanem lehet, hogy rosszat teszünk: erősítjük a gyászolóban a gyengeség érzését, és azt, hogy ő valamit rosszul tesz, érez.

Miből áll a módszer?

A John James és Russel Friedman kidolgozta gyászfeldolgozás-módszer akkor lehet főként segítség, ha a gyászolóként elvarratlan szálaink vannak azzal, akit elveszítettünk, ha vannak befejezetlen történések, és a hirtelen bekövetkezett halál nem ad lehetőséget, hogy megoldjuk ezeket, hogy feloldjuk a feszültségeket, hogy megbocsáthassunk annak, akit elveszítettünk.

Beszélgetőtársaim többször hangsúlyozták: