
Mautner Zsófia a székelyudvarhelyi Páva étteremben megszervezett bizniszreggelin
Fotó: Erdély Bálint Előd
A gasztroturizmus óriási, Erdélyben még kiaknázatlan terület: mindenünk megvan a sikerhez, csupán annyi szükséges hozzá, hogy engedjünk a gasztroforradalom sodrásának. Hogy miként vélekedik a gasztronómiai megújulásról Mautner Zsófia, a közismert Chili&Vanília gasztroblog szerzője, arról a Székelyhon napilap szerdai Erdélyi Gasztró mellékletében olvashatnak.
2019. október 23., 16:262019. október 23., 16:26
Mautner Zsófia valószínűleg a legtöbb magyar nő számára ismert, ha mégsem, azt kell tudni a gasztrobloggerről, hogy 2005 óta vezeti a Chili&Vanília blogot, egyébként közgazdász, és öt évig volt Brüsszelben diplomata. A szakmaváltás szándéka nélkül hozta létre a blogot, csupán azért, mert „sok mondanivalója volt”– árulta el a Hargita Business Center rendezte Bizniszvitaminon. 2009-től vált hivatásos „főzőnővé”, gyakorlatilag szemtanúja és alakítója is volt a Magyarországon akkor kezdődött gasztroforradalomnak.
A napilap gasztromellékletének olvasói azt is megtudhatják, hogy a világ több országában is lezajlott gasztroforradalom jellemzően két évtizedes folyamat: Magyarországon mintegy tíz éve kezdődött, Budapesten viszont már lezajlott. A kistérségi, regionális gasztronómia fellendítésének van már bevált „forgatókönyve”, azaz minden régióban kell lennie egy olyan „zászlóshajó étteremnek”, amely beizzítja a térséget. Ezek jellemzően befektetői lokálok, ahol egy ambiciózus csapat eldönti, hogy minőségi gasztronómiát szeretne kialakítani, és ehhez minden eszközt mozgósítanak. Ha van egy ilyen étterem, egy séf, egy tulajdonosi kör, akik minőséget akarnak képviselni, akkor beindul az utánpótlás-nevelés is – véli Mautner Zsófia. Tőle tudhatják meg az olvasók azt is, hogy Magyarországon reneszánszukat élik a kézműves pékségek: a magyar kultúrában szakrális szerepe van a mindennapi kenyérnek, a hagyományos, vadkovásszal készült kenyerek osztatlan sikernek örvendenek.
hogy a fine dining étteremben ne azt mondjuk, hogy ezt nálunk kérdés nélkül elmosogatnák; hogy értsük, mi a különbség egy Michelin-csillagos és egy „kockás abroszos” étterem között. De fontos, hogy mindkettőnek helye kell legyen a gasztronómiában – olvashatják az Erdélyi Gasztró mellékletben.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!