
Mautner Zsófia a székelyudvarhelyi Páva étteremben megszervezett bizniszreggelin
Fotó: Erdély Bálint Előd
A gasztroturizmus óriási, Erdélyben még kiaknázatlan terület: mindenünk megvan a sikerhez, csupán annyi szükséges hozzá, hogy engedjünk a gasztroforradalom sodrásának. Hogy miként vélekedik a gasztronómiai megújulásról Mautner Zsófia, a közismert Chili&Vanília gasztroblog szerzője, arról a Székelyhon napilap szerdai Erdélyi Gasztró mellékletében olvashatnak.
2019. október 23., 16:262019. október 23., 16:26
Mautner Zsófia valószínűleg a legtöbb magyar nő számára ismert, ha mégsem, azt kell tudni a gasztrobloggerről, hogy 2005 óta vezeti a Chili&Vanília blogot, egyébként közgazdász, és öt évig volt Brüsszelben diplomata. A szakmaváltás szándéka nélkül hozta létre a blogot, csupán azért, mert „sok mondanivalója volt”– árulta el a Hargita Business Center rendezte Bizniszvitaminon. 2009-től vált hivatásos „főzőnővé”, gyakorlatilag szemtanúja és alakítója is volt a Magyarországon akkor kezdődött gasztroforradalomnak.
A napilap gasztromellékletének olvasói azt is megtudhatják, hogy a világ több országában is lezajlott gasztroforradalom jellemzően két évtizedes folyamat: Magyarországon mintegy tíz éve kezdődött, Budapesten viszont már lezajlott. A kistérségi, regionális gasztronómia fellendítésének van már bevált „forgatókönyve”, azaz minden régióban kell lennie egy olyan „zászlóshajó étteremnek”, amely beizzítja a térséget. Ezek jellemzően befektetői lokálok, ahol egy ambiciózus csapat eldönti, hogy minőségi gasztronómiát szeretne kialakítani, és ehhez minden eszközt mozgósítanak. Ha van egy ilyen étterem, egy séf, egy tulajdonosi kör, akik minőséget akarnak képviselni, akkor beindul az utánpótlás-nevelés is – véli Mautner Zsófia. Tőle tudhatják meg az olvasók azt is, hogy Magyarországon reneszánszukat élik a kézműves pékségek: a magyar kultúrában szakrális szerepe van a mindennapi kenyérnek, a hagyományos, vadkovásszal készült kenyerek osztatlan sikernek örvendenek.
hogy a fine dining étteremben ne azt mondjuk, hogy ezt nálunk kérdés nélkül elmosogatnák; hogy értsük, mi a különbség egy Michelin-csillagos és egy „kockás abroszos” étterem között. De fontos, hogy mindkettőnek helye kell legyen a gasztronómiában – olvashatják az Erdélyi Gasztró mellékletben.
Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!