
Kánya Mónika és férje, Albert. Valami mást szerettek volna...
Fotó: Veres Nándor
Szeder, eper vagy málna legyen a kertben? – tevődött fel néhány évvel ezelőtt a kérdés a Kánya családban. Aztán a családtagok a málna mellett döntöttek, így a családi ház mögötti kiskertben ma már nem krumpliszedőkalákát szerveznek, hanem a zamatos, nagy szemű málnát gyűjtik be. Ha beérik a termés és beköszönt a fagy, a málnatöveket földig metszik, innen újulnak ki tavasszal, és ontják majd a bőséges termést.
2020. szeptember 23., 17:482020. szeptember 23., 17:48
2020. szeptember 23., 18:282020. szeptember 23., 18:28
Nyolc évet dolgozott Magyarországon Kánya Albert, aki aztán azzal a szándékkal tért haza néhány évvel ezelőtt, hogy inkább itthon kellene valamihez hozzálátni, és a kertben termeszteni valamit, de ne legyen az krumpli.
„Pityóka mindenhol van, ezért a málnára esett a választás. Három évvel ezelőtt először öt áron ültettük el a málnatöveket, hogy lássuk, mi lesz belőlük, de már az első évben is nagyon szép termés volt. Ma már mintegy húsz áron termesztjük a málnát, és még szeretnénk legalább öt árat beültetni a későbbiekben. Szép termés van már a tavaly ősszel telepített töveken is” – magyarázza csíkszentgyörgyi kertjében Kánya Albert.
Szép termés van az idén is
Fotó: Veres Nándor
Éppen málnaszedéskor járunk náluk: kiderül, eddig családilag le tudták szedni a termést, de most már az elmúlt napokban szomszédokat is segítségül kellett hívjanak.
Ősszel, miután leterem, a fagyok után teljesen vissza kell metszeni egészen a földig, majd tavasszal újra kihajt, és augusztus végétől terem a fagyok beálltáig. Ez a nagy szemű lengyel málna, a polkamálna, amit mi Szatmárról vásároltunk meg” – mesélte a házigazda.
A 15 éves Zoltán nagy segítség a termés begyűjtésében
Fotó: Veres Nándor
Közben megérkezik felesége, Mónika is, Kristóffal, a kis óvodás legénykével, aki – nevetve mondják – szedni is és enni is szereti a málnát. Bátyja, a tizenötéves Zoltán igencsak nagy segítség a családban, felnőttként segít a málnaszedésben. A konyhában éppen málnaszörp készül – árulja el Mónika. Tavaly például – jegyzi meg – szeptemberben megcsípte a fagy a málnát, és ezt már nem adták el, hanem befőzte, s noha legalább száz üveg málnalekvár készült a család számára, legnagyobb csodálkozására az fogyott el a leghamarabb. Tanulva a tavalyi korai fagyból, idén már elővigyázatosabbak, rákészülnek, és éjszakára már betakarják a málnabokrokat.
Kóstolgatjuk az édes málnát, eközben terveikről beszél a házaspár. Mert bizony vannak, ha úgy alakul, be is fóliáznák – tervezget a házigazda –, és akkor nem két hónapot, hanem négy hónapot teremne. De tudja, ez igen nagy beruházás lenne. Egyelőre azt mondja, nem bánták meg egy percig sem, hogy málnatövek kerültek a kiskertbe, noha mindig akad körülöttük tennivaló. És ahogy mesél, maga is büszkén szemléli a méretes málnaszemeket.
Polkamálna, a folytontermő
Fotó: Veres Nándor
A málnabokrok vízigényesek, s hogy megfelelőképpen vannak öntözve, az látszik is, nevetve jegyzi meg Mónika, a nagy szemek láttán mindenki azt kérdezi, mivel permetezték. „Nem permeteztük mi semmivel, kell a bőséges öntözés, és akkor ilyen szépek lesznek” – jegyzi meg, és mutatják is a kiépített vízcsepegtető rendszert.
Eddig mintegy négyszáz kiló málnát szedtek le, és ha a fagy nem csípi meg, a szüret még tart egy ideig, hiszen az idei termés igencsak bőségesnek ígérkezik.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!