
Kánya Mónika és férje, Albert. Valami mást szerettek volna...
Fotó: Veres Nándor
Szeder, eper vagy málna legyen a kertben? – tevődött fel néhány évvel ezelőtt a kérdés a Kánya családban. Aztán a családtagok a málna mellett döntöttek, így a családi ház mögötti kiskertben ma már nem krumpliszedőkalákát szerveznek, hanem a zamatos, nagy szemű málnát gyűjtik be. Ha beérik a termés és beköszönt a fagy, a málnatöveket földig metszik, innen újulnak ki tavasszal, és ontják majd a bőséges termést.
2020. szeptember 23., 17:482020. szeptember 23., 17:48
2020. szeptember 23., 18:282020. szeptember 23., 18:28
Nyolc évet dolgozott Magyarországon Kánya Albert, aki aztán azzal a szándékkal tért haza néhány évvel ezelőtt, hogy inkább itthon kellene valamihez hozzálátni, és a kertben termeszteni valamit, de ne legyen az krumpli.
„Pityóka mindenhol van, ezért a málnára esett a választás. Három évvel ezelőtt először öt áron ültettük el a málnatöveket, hogy lássuk, mi lesz belőlük, de már az első évben is nagyon szép termés volt. Ma már mintegy húsz áron termesztjük a málnát, és még szeretnénk legalább öt árat beültetni a későbbiekben. Szép termés van már a tavaly ősszel telepített töveken is” – magyarázza csíkszentgyörgyi kertjében Kánya Albert.
Szép termés van az idén is
Fotó: Veres Nándor
Éppen málnaszedéskor járunk náluk: kiderül, eddig családilag le tudták szedni a termést, de most már az elmúlt napokban szomszédokat is segítségül kellett hívjanak.
Ősszel, miután leterem, a fagyok után teljesen vissza kell metszeni egészen a földig, majd tavasszal újra kihajt, és augusztus végétől terem a fagyok beálltáig. Ez a nagy szemű lengyel málna, a polkamálna, amit mi Szatmárról vásároltunk meg” – mesélte a házigazda.
A 15 éves Zoltán nagy segítség a termés begyűjtésében
Fotó: Veres Nándor
Közben megérkezik felesége, Mónika is, Kristóffal, a kis óvodás legénykével, aki – nevetve mondják – szedni is és enni is szereti a málnát. Bátyja, a tizenötéves Zoltán igencsak nagy segítség a családban, felnőttként segít a málnaszedésben. A konyhában éppen málnaszörp készül – árulja el Mónika. Tavaly például – jegyzi meg – szeptemberben megcsípte a fagy a málnát, és ezt már nem adták el, hanem befőzte, s noha legalább száz üveg málnalekvár készült a család számára, legnagyobb csodálkozására az fogyott el a leghamarabb. Tanulva a tavalyi korai fagyból, idén már elővigyázatosabbak, rákészülnek, és éjszakára már betakarják a málnabokrokat.
Kóstolgatjuk az édes málnát, eközben terveikről beszél a házaspár. Mert bizony vannak, ha úgy alakul, be is fóliáznák – tervezget a házigazda –, és akkor nem két hónapot, hanem négy hónapot teremne. De tudja, ez igen nagy beruházás lenne. Egyelőre azt mondja, nem bánták meg egy percig sem, hogy málnatövek kerültek a kiskertbe, noha mindig akad körülöttük tennivaló. És ahogy mesél, maga is büszkén szemléli a méretes málnaszemeket.
Polkamálna, a folytontermő
Fotó: Veres Nándor
A málnabokrok vízigényesek, s hogy megfelelőképpen vannak öntözve, az látszik is, nevetve jegyzi meg Mónika, a nagy szemek láttán mindenki azt kérdezi, mivel permetezték. „Nem permeteztük mi semmivel, kell a bőséges öntözés, és akkor ilyen szépek lesznek” – jegyzi meg, és mutatják is a kiépített vízcsepegtető rendszert.
Eddig mintegy négyszáz kiló málnát szedtek le, és ha a fagy nem csípi meg, a szüret még tart egy ideig, hiszen az idei termés igencsak bőségesnek ígérkezik.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!