Felfedezve a Dégenfeld-kastélyt: a viszonylag épségben maradt kutyfalvi létesítményben jártunk

A lassú forgalom és a folyamatos dugók miatt érdemes jóval előbb indulni – figyelmeztet a szervezők közül Puskás Attila, a Marosvásárhelyi Örmény Magyar Kulturális Egyesület elnöke, aki azt is elmagyarázza, hogy Kutyfalván, a Radnót felől jobboldalt található temető után azonnal jobbra kell fordulni, és követve az utat végighaladni, amíg lesz egy park, és ott van a kastély, amelyhez egy kovácsoltvaskapun kell bemenni, végig a sétányon. Bent Kálmán Attila történész fogad, aki bemutatja az épületet kívülről is, belülről is, akárcsak a pincét, a gazdasági udvart, miközben ismerteti a kastély és a család történetét. Ahogy mondja, két szervezet, az AntePortum és a Pro Castellum Degenfeld próbál életet lehelni a 2010 óta újra a jogos tulajdonos birtokában lévő kastélyba, ahol a látogatókat szakavatott idegenvezető fogadja és vezeti végig a szobákon, udvaron, ismertetve mindent, ami tudható a család német, majd magyar ágáról, a történelemben átélt viszontagságairól.

Jó állapotban az épület

A Marosvásárhelyi Örmény Magyar Kulturális Egyesület is bekapcsolódott a szervezésbe, hiszen azon túl, hogy tagjai és szimpatizánsai számára kirándulásokat szervez Kutyfalvára, októberben ott tervezi megszervezni a magyar-örmény kulturális napokat is. Illetve a kastély egyik termében a nemrég elhunyt Novák József képzőművész erdélyi arisztokrata családok címereit bemutató alkotásaiból látható kiállítás. A művész maga is tagja volt az örmény egyesületnek, illetve azok között az arisztokrata családok között, akiknek címereit megrajzolta, szintén vannak örmény származásúak.

A kastélytúrát az épület nagytermében kezdjük, amely megőrizte eredeti formáját, nem változtattak az államosítás után sem a falain, a szerkezetén, formáján. Kálmán Attila arra is felhívja a figyelmet, hogy az egész épület elfogadható állapotban van, számos erdélyi omladozó vagy végképp megsemmisült kastélyhoz képest ennek a tetőszerkezete jó, és a falai is még megbirkóznak az idő viszontagságaival.

Valamikor ferences kolostor is állt a faluban, de megsemmisült, ám nem lehet tudni, hogy hol állhatott. A falu lakossága áttért az unitárius hitre, az 1650-es években még zsinatot is tartottak. Később reformátusok lettek.

Pekry felesége Petrőczi Kata Szidónia költőnő volt. Azt, hogy mennyit tartózkodtak Kutyfalván, milyen időközönként látogattak oda, nem tudható. Lányutódokon keresztül öröklődött a kastély, de folyamatosan nem lakták, mellékbirtoknak számított, hiszen a Dégenfeldek központja Szatmár megyében, Erdőszádán volt. Az ottani kastély ma már nem létezik.

A kifosztott kastély

A Dégenfeld családtól 1949-ben államosították, polgármesteri hivatal, orvosi rendelő és könyvtár kapott helyet benne, sőt a pincéjében még egy pékség is működött, az egyik szárnyában pedig szükséglakások. Miután a család 1945-ben a közeledő front elől elmenekült, majd két év múlva hazatért, a kastélyt teljesen kifosztva találta. A kályhákon kívül semmi nem maradt, a könyvtárát, a bútorzatot, a használati eszközöket, mindent elhordtak. Még fényképek sem maradtak arról, hogy milyen volt a belső berendezés – magyarázza a történész, hozzátéve egy sztorit, miszerint egyszer a helyi kocsmában hallotta beszélni. hogy egy-egy aranyozott kötet még itt-ott megtalálható a faluban.

A családnak 2010-re sikerült visszaszereznie a tulajdonát, a polgármesteri hivatal már korábban kiköltözött onnan, a könyvtár két évvel ezelőtt, a szükséglakások utolsó lakói is nemrég elhagyták az épületet.

A nagyteremben, vagy ahogy a jelenlegi tulajdonos, a Németországban élő gróf nevezi, a dohányzóban látszik még az egykori kandalló helye, de arról sem lehet tudni semmit, hogy mi lett vele, hol van, ha egyáltalán még megvan. Egy szép csempekályha áll viszont a sarokban. Ahogy Kálmán Attila mondja, sok szép csempekályha van, amiket a 19. században, a 20. század elején építhettek, valamennyit más-más stílusban, a barokktól a szecesszióig széles a választék.

A bal szárnnyal kezdtük a kastélytúrát, majd egy lépcsőn leereszkedünk a kastély alatt meghúzódó hatalmas pincébe is, amelyen végighaladva a konyha felől érkezünk vissza a jobb szárnyba. A kastély konyhájának saját kútja volt, ami most is megvan és működik. Közben a szocializmus jegyeivel is találkozhattunk, egy táblával, amelyen a felirat a helyi polgármesteri hivatal megnevezéséről tudósít, és amelyet nem dobtak ki, hiszen egy kornak a lenyomata, de láttuk a pince egyik termében a polgármesteri hivatal irattárát is. Vagyis, pontosabban a polcokon maradt dokumentumokat, amelyeket, ahogy az idegenvezetőnk mondta, „egyszerűen ott hagytak” miután kiköltözött a hivatal.

Ha egyszer valaki a község múltját kutatná, talán felértékelődik a rengeteg papíranyag.

A Dégenfeld-kisbolygó és a Dégenfeld-kizsákmányoló

Az egyik teremben a Dégenfeld-Schomburg családfa is megtekinthető. Ahogy Kálmán Attila magyarázza, a Svábföldről származó német családról van szó, az eredete még az 1270-es évekbe nyúlik vissza. A magyar ág is megtekinthető, közöttük például érdekességként kiemelte a történész Dégenfeld Bertát, az első magyar csillagásznőt, aki egy kisbolygót is felfedezett, és amely természetesen ezáltal a Dégenfeld nevet kapta. Dégenfeld-Schomburg Klára, miután a családot kényszerlakhelyre száműzték Marosvásárhelyre, a Bolyaiba járt gimnáziumba, ahol a neve nem tűnt fel senkinek. Legalábbis addig, amíg Sütő András Mezítlábas menyasszony című drámája nem következett a tananyagban, ahol a kizsákmányolót éppen Dégenfeldnek hívták. Klára már elhunyt, viszont öccse, István, a jelenlegi tulajdonos Németországban él, Frankfurt közelében, és onnan irányítja a kastély sorsát.

A kastély után a gazdasági udvart is megtekintettük. A víztorony, amelyet a 19. század végén, a 20. század elején építettek, még az eredeti tartállyal áll, bár a lépcsők összeomlottak időközben, így oda nem lehet felmenni. Az udvar alatt szintén hatalmas pince található, valószínűleg borpincének használták az egykori tulajdonosok.

A kastély homlokzatán már a visszakerült családi címer látható, igaz, még erősen rozsdás állapotban, hiszen a helyi kovácsműhelyből vásárolták vissza.