
Vérvölgyi szőlőhegy. Mára az egykori szőlősök tíz százalékát dolgozzák meg
Fotó: Makkay József
Sok szilágysági faluban régi hagyománya van a szőlőtermesztésnek, s bár a Tövishát nem számított hivatalos borvidéknek, az itteni gazdák is évszázadok óta nagy kiterjedésű szőlősökkel rendelkeztek. A Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró melléklete a vérvölgyi szőlősbe kalauzolja el olvasóit.
2019. október 09., 15:252019. október 09., 15:25
2019. október 09., 16:562019. október 09., 16:56
Vérvölgy határában ma alig néhány hektár szőlős létezik, noha a direkt termő és az oltott szőlőkből álló földdarabok a rendszerváltáskor mintegy 80 hektárt tettek ki a falut körülvevő domboldalakon. Az 1960-as évek elején létrehozott termelőszövetkezet ötven hektárnyi intenzív szőlőt telepített a már meglévő hagyományos szőlőparcellák mellé: a mintegy harminc, zömében magyar településből álló tövisháti kistérség két falujából, Vérvölgyről és a Zilah szomszédságában fekvő Cigányiból szállították el a legtöbb szőlőt az ország legnagyobb pezsgőgyárának számító szilágysomlyói borüzembe – olvashatják az Erdélyi Gasztró mellékletben. A kényszerű szövetkezetesítés előtt, az 1940-es és 50-es években is fontos árucikk volt a vérvölgyi szőlő: a helybéli gazdák főleg csemegeszőlőként leszedett gyümölccsel piacoltak a környék legfontosabb vásárában, Zsibón. De ez már a múlté. A falubeliek szerint tíz százaléka sem maradt meg a nagy kiterjedésű szőlősöknek. A domboldalakon sok a bozót: az elhagyott parcellákat embermagasságú fű lepi el, és jórészt csak az ottmaradt karók jelzik az egykori kultúrnövényt.
A kék szőlő jobban bírja az időjárás viszontagságait
Fotó: Makkay József
A jobbára nyugdíjas gazdák háztáji zöldségeseket és 10–20 ár szőlőt művelnek.
Szüretre hazajött középkorú zilahi férfi meséli, hogy a kilencvenes években egy hektár szőlőt műveltek: a rengeteg bort akkor még el lehetett adni rendezvényekre, lakodalmakra. De ennek hamar vége szakadt, még az uniós csatlakozás előtt. Hasonló a sorsa a szilágysági szilvapálinkának is, amit jó években 25–30 lejért visznek el itthonról, de tavaly nagy termés volt, így sok szilvórium maradt a pincékben.
Ma már városi szemszögből is élhető világ van Vérvölgyön. A falu minden utcája le van aszfaltozva, megoldott a szennyvízelvezetés, és van vezetékes ivóvíz is. Miközben harminc évvel ezelőtt csak a parókián volt fürdőszoba, ma már a legtöbb házban van.
– teszi fel a kérdést az Erdélyi Gasztróban megjelent riport szerzője.
Szüretelő vérvölgyiek. Zömében idős emberek maradtak a földeken
Fotó: Makkay József
Vérvölgyi sajátosság volt a szüretet záró mulatság, hiszen a faluban él a Tövishát legnagyobb cigány közössége, melynek tagjai főleg zenélésből tartották fenn magukat. Több csapatra való zenész vette sorra ilyenkor a szüretelő gazdákat, és késő éjszakába nyúlón húzták a talpalávalót. Akárcsak más ünnepeken. A cigány közösség ma is megvan, de az ő sorsukat is gyökeresen átalakította az utóbbi harminc év. Hogy hogyan? Megtudhatják, ha fellapozzák az Erdélyi Gasztró mellékletet.
Miért kötözték össze régen a háztartásban lévő ollók éleit spárgával? Milyen hiedelem társult hozzá? A Csíki Székely Múzeum e havi kiemelt tárgya erre nyújt magyarázatot.
Ha kedveled a mexikói konyhát, de nincs sok időd a főzésre, a csirkés taco tökéletes választás. Ropogós tortilla, szaftos csirkefalatok, paradicsom, fűszerek és lime – mindössze ennyi kell a különleges vacsorához.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
szóljon hozzá!