Vérvölgyi szőlőhegy. Mára az egykori szőlősök tíz százalékát dolgozzák meg
Fotó: Makkay József
Sok szilágysági faluban régi hagyománya van a szőlőtermesztésnek, s bár a Tövishát nem számított hivatalos borvidéknek, az itteni gazdák is évszázadok óta nagy kiterjedésű szőlősökkel rendelkeztek. A Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró melléklete a vérvölgyi szőlősbe kalauzolja el olvasóit.
2019. október 09., 15:252019. október 09., 15:25
2019. október 09., 16:562019. október 09., 16:56
Vérvölgy határában ma alig néhány hektár szőlős létezik, noha a direkt termő és az oltott szőlőkből álló földdarabok a rendszerváltáskor mintegy 80 hektárt tettek ki a falut körülvevő domboldalakon. Az 1960-as évek elején létrehozott termelőszövetkezet ötven hektárnyi intenzív szőlőt telepített a már meglévő hagyományos szőlőparcellák mellé: a mintegy harminc, zömében magyar településből álló tövisháti kistérség két falujából, Vérvölgyről és a Zilah szomszédságában fekvő Cigányiból szállították el a legtöbb szőlőt az ország legnagyobb pezsgőgyárának számító szilágysomlyói borüzembe – olvashatják az Erdélyi Gasztró mellékletben. A kényszerű szövetkezetesítés előtt, az 1940-es és 50-es években is fontos árucikk volt a vérvölgyi szőlő: a helybéli gazdák főleg csemegeszőlőként leszedett gyümölccsel piacoltak a környék legfontosabb vásárában, Zsibón. De ez már a múlté. A falubeliek szerint tíz százaléka sem maradt meg a nagy kiterjedésű szőlősöknek. A domboldalakon sok a bozót: az elhagyott parcellákat embermagasságú fű lepi el, és jórészt csak az ottmaradt karók jelzik az egykori kultúrnövényt.
A kék szőlő jobban bírja az időjárás viszontagságait
Fotó: Makkay József
A jobbára nyugdíjas gazdák háztáji zöldségeseket és 10–20 ár szőlőt művelnek.
Szüretre hazajött középkorú zilahi férfi meséli, hogy a kilencvenes években egy hektár szőlőt műveltek: a rengeteg bort akkor még el lehetett adni rendezvényekre, lakodalmakra. De ennek hamar vége szakadt, még az uniós csatlakozás előtt. Hasonló a sorsa a szilágysági szilvapálinkának is, amit jó években 25–30 lejért visznek el itthonról, de tavaly nagy termés volt, így sok szilvórium maradt a pincékben.
Ma már városi szemszögből is élhető világ van Vérvölgyön. A falu minden utcája le van aszfaltozva, megoldott a szennyvízelvezetés, és van vezetékes ivóvíz is. Miközben harminc évvel ezelőtt csak a parókián volt fürdőszoba, ma már a legtöbb házban van.
– teszi fel a kérdést az Erdélyi Gasztróban megjelent riport szerzője.
Szüretelő vérvölgyiek. Zömében idős emberek maradtak a földeken
Fotó: Makkay József
Vérvölgyi sajátosság volt a szüretet záró mulatság, hiszen a faluban él a Tövishát legnagyobb cigány közössége, melynek tagjai főleg zenélésből tartották fenn magukat. Több csapatra való zenész vette sorra ilyenkor a szüretelő gazdákat, és késő éjszakába nyúlón húzták a talpalávalót. Akárcsak más ünnepeken. A cigány közösség ma is megvan, de az ő sorsukat is gyökeresen átalakította az utóbbi harminc év. Hogy hogyan? Megtudhatják, ha fellapozzák az Erdélyi Gasztró mellékletet.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!