
Salló Izabella, a Garfield Cicamentő Egyesület megálmodója
Fotó: Borbély Fanni
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
2026. május 25., 17:292026. május 25., 17:29
A csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület neve ma már sokak számára ismerősen cseng. Csakhogy Salló Izabella szerint az emberek gyakran félreértik, mi is ez valójában.
„Mindenki cicamenhelynek hívja, pedig ez nem klasszikus menhely” – mondja mosolyogva, miközben körülötte apró cicakölykök nyávognak, másznak, követelik a figyelmet. Inkább egy átmeneti állatkórháznak véli azt a helyet, amit évek alatt felépített: sérült, beteg vagy gazdátlan cicák érkeznek ide, meggyógyulnak, majd gazdát keresnek nekik. A gond csak az lett, hogy egy idő után mindenki hozzá vitte a macskákat. A sérülteket, az elárvultakat, de sokszor azokat is, amelyek egyszerűen csak útban voltak valakinek. Volt idő, amikor ötven-hatvan macska zsúfolódott össze nála. Ketrecekben, fürdőszobában, zuhanyfülkében, sőt még fiókokban is aludtak kölykök. Az etetés, az orvosi költségek, a takarítás és az állandó készenlét teljesen felemésztette a szabadidejét. „Rájöttem, hogy nem lehet így a végtelenségig csinálni” – mondja.
Fotó: Borbély Fanni
Izabella szerint sokan úgy érzik, teljesítették a feladatukat, amikor elvisznek hozzá egy talált állatot. Pedig a neheze csak akkor kezdődik. Etetés, gyógyszerezés, állatorvos, lábadozás, takarítás, éjszakázás – egyetlen mentés mögött rengeteg munka van. Éppen ezért ma már tudatosan próbálja bevonni az embereket a folyamatba. Ha valaki talál egy sérült cicát, segítséget kap: almot, tálcát, élelmet, orvosi támogatást, tanácsot.
„Ne nálam legyen hatvan macska, hanem aki tényleg menteni akar, az vállalja be pár hétre” – hangsúlyozza. Szerinte sokan azért nem mernek segíteni, mert azt hiszik, nincs hozzá tudásuk. Pedig ő maga sem tanulta ezt iskolában. Tapasztalatból, hibákból és rengeteg kitartásból épült fel minden.
Fotó: Borbély Fanni
Beszélgetés közben előkerül egy tanmese is. Egy ember folyamatosan fuldoklókat ment ki a folyóból, mígnem egyszer elindul felfelé a parton, hogy megnézze, miért esnek bele az emberek a vízbe. Izabella szerint az állatmentés pontosan ilyen. „Mentjük a cicákat, örökbe adjuk őket, aztán jön a következő. Ez egy végtelen történet.” A valódi megoldást az ivartalanításban és a szemléletváltásban látja. Abban, hogy az emberek ne dobjanak ki állatokat, és vállalják a felelősséget értük. Sokszor már egy kisebb támogatással megelőzhető lenne egy újabb alom megszületése. Az egyesület igyekszik segíteni azoknak is, akik nem tudják kifizetni az ivartalanítást.
Fotó: Borbély Fanni
Az egyik legfontosabb tanács, amit hangsúlyoz, elsőre talán meglepő: nem minden macskát kell azonnal összeszedni. Egy parkban nyávogó cica lehet egyszerűen kijárós házimacska. A magukra hagyott kölykök esetében pedig sokszor az anya csak éppen másik rejtekhelyre hordja őket. Mesélt egy esetről, amikor öt kölyköt vittek hozzá „árván”, miközben az anyjuk a közelben kereste őket. Végül az egész környék összefogott, hogy visszajuttassák hozzá a kicsiket. „Néha a segítség többet árt” – fogalmazott. Azt vallja: először figyelni kell, tájékozódni, és csak valóban sérült, beteg vagy életveszélyben lévő állatot menteni.
Fotó: Borbély Fanni
Bár sokan hősként tekintenek rá, ő ezt határozottan visszautasítja. „Az igazi megmentők az örökbefogadók.” Szerinte nélkülük az egész rendszer összeomlana. Ő csak átmeneti segítséget nyújt azoknak az állatoknak, amelyek önerőből már nem boldogulnának. Az örökbeadás viszont korántsem egyszerű. Minden gazdát alaposan „vizsgáztat”. Van szerződés, próbaidő, és rengeteg kérdés: hol fog élni a cica, ki vigyáz rá, lesz-e állatorvosra pénz, benti vagy kinti macska lesz-e. „Fűnek-fának nem adom oda őket” – mondja Izbaella, ugyanis minden kölyökmacskát ugyanolyan gondoskodással és szeretettel ápolgat, így a sorsukat a szívén viseli.
Fotó: Borbély Fanni
Az egyik legszebb pillanat számára, amikor évekkel később kap egy fotót egykori mentettjéről: kanapén fekvő, elégedett, szeretett családtagként. „Olyankor mindig arra gondolok, hogy már rég nem élne, ha akkor nem mondok igent.”
A gazdikeresésnek is megvannak a maga nehézségei. Egy időben például rengeteg fekete cicája volt, amelyekre alig jelentkezett valaki. Izabella humorral próbálta áttörni az előítéleteket: egyiptomi és görög macskaistenekként kezdte „reklámozni” őket a közösségi médiában. Közben azt is fájdalmasnak tartja, hogy sokan drága tenyésztett macskákra költenének, miközben menhelyi állatok százai várnak esélyre. „Fogadjanak örökbe, ne vásároljanak” – hangsúlyozta.
Fotó: Borbély Fanni
A Garfield Cicamentő Egyesület mögött nincs nagy épület, alkalmazotti csapat vagy állandó infrastruktúra. Sokszor egy hálószoba válik intenzív osztállyá, az egyszemélyes segítővel. Cumisüvegek, tejpor, fertőtlenítők, gyógyszerek, mosás napi két-három adagban. Sérült lábú kölykök, idegrendszeri problémás cicák, amputáció utáni lábadozás. Volt olyan macskája, amelyik csak körbe-körbe forgott evés közben egy idegrendszeri sérülés miatt, neki humorosan Rolex lett a neve. „Mentem utána a tállal, csak hogy egyen” – mesélte, miközben az rajzólodott ki számomra, hogy nincs két egyforma eset. A történetekből pedig több száz gyűlt össze az évek alatt.
Fotó: Borbély Fanni
Bár a munka embert próbáló, de rengeteg jó tapasztalata is van – magyarázza Izabella. Ha segítséget kér, sokan azonnal reagálnak. Régi törölközők, lepedők, takarók, önkéntes segítség, ideiglenes befogadás – apróságnak tűnő dolgokból áll össze az a háttér, amely nélkül nem működne semmi. „A segítőkészség a lényeg” – fogalmaz.
És miközben körülöttünk újabb kiscicák indulnak felfedezőútra, egy dolog egészen biztosnak tűnik: itt minden egyes megmentett élet mögött rengeteg munka, lemondás és nagyon sok szeretet van.
Festett kövek, bibliai idézetek és személyes üzenetek is várják majd a zarándokokat Csíksomlyón. A Csíksomlyói kövek kezdeményezés célja, hogy apró ajándékokon keresztül hozzon közelebb egymáshoz embereket és közösségeket.
A húsvéti ünnepkör a Székelyföldön nem pusztán vallási esemény, hanem összetett kulturális rendszer. Pozsony Ferenc előadása azt mutatta meg, miként élnek tovább a keresztény liturgia mellett az archaikus, közösségi és termékenységi rítusok is.
A húsvéti készülődés az ünnep fontos része, de nem kell napokig készülni ahhoz, hogy otthonunkat ünnepi díszbe öltöztessük. Néhány egyszerű és kreatív dekorációval rövid idő alatt becsempészhetjük a tavaszi, húsvéti hangulatot.
Virág helyett egy fontos kérdés: ki viszi a háztartás terhét? Sipos Katalin kutatása több mint ötszáz válaszadó tapasztalatán keresztül mutatja meg, mennyi „láthatatlan munka” hárul ma is a nőkre.
Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.
Egy újévi bál, egy félresikerült isler, egy bezárt ajtó, és rengeteg közös ima – ezekből az apró pillanatokból áll össze Urszuly Árpád és Magdolna közös élete. 1956. november 25-én mondták ki az igent, és azóta is egymás mellett maradtak, békességben.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Az első okostelefon nemcsak eszköz, hanem felelősség is. Új prevenciós videósorozat segít a családoknak eligazodni a digitális világ lehetőségei és kockázatai között – ítélkezés nélkül, közösen gondolkodva.
Mit tehetnek azok a szülők, akik napi szinten azzal szembesülnek, hogy nem ismerik a gyermekük online világát? És mit tehetnekEgy új, rövidfilmes sorozat erre keres gyakorlati, ítélkezésmentes válaszokat.
szóljon hozzá!