Egy báróné receptjei a mai konyhában

Ma már rengeteg receptes könyv van, de a nyolcvanas, kilencvenes években is sok jelent meg, ezekben többnyire megtaláljuk a krumplileves, a töltött káposzta, a húsleves receptjeit, minden olyan »alapételt«, amelyet az erdélyi asszonyok készítenek. Ő viszont ezekkel a szokásos receptekkel, amelyekhez hozzá vagyunk szokva, és akár elvárjuk, hogy benne legyen egy receptes könyvben, nem foglalkozik. Tehát egy olyan gyűjteményről beszélünk, amelyben olyan receptek vannak, amelyek nem találhatóak meg máshol. A most megjelent könyvemben ezekből állítottam össze egy válogatott gyűjteményt, különleges receptekkel” – magyarázta a gasztroblogger.

Mint mondta, amikor sok évvel ezelőtt több szakácskönyvet is megvásárolt, köztük volt a Marosi Ildikó által szerkesztett Kipróbált receptek című könyv is, Bornemissza Karola receptjeinek a gyűjteménye. Rögtön megtetszettek neki ezek a receptek, elsősorban a praktikusságuk miatt. Elkezdett tehát kipróbálni egy-két receptet belőle, és rájött, hogy ezek olyan ételek, amelyeket ő is el tud készíteni, tehát nem túl bonyolultak, a hozzávalók tekintetében sem. A mostani gyűjteményben is látszik, hogy annak idején kevés hozzávalóból főztek, és ezekből nagyon jó ételkölteményeket tudtak kihozni.

Ottis egy másik érdekességet is kiemelt: a báróné receptgyűjteménye nagyon sok húsmentes ételreceptet tartalmaz, a most megjelent könyvben is bőven találunk belőlük. Példaként a sajtlevest hozta fel, amelybe spagettit ajánlott Bornemissza Elemérné. „Volt, aki már rácsodálkozott, hogy hát abban az időben ismerték itt nálunk a spagettit? Igen. Bornemissza Karola amúgy is egy világjáró nő volt az ő korában, például ő volt az első erdélyi magyar nő, aki repülőn utazott. Valószínű, hogy annyi helyen járt, hogy a spagettivel találkozhatott. Nagyon sok nemzet konyhájából merített recepteket, és lejegyezte azt is, hogy honnan. Voltak neki nemzetközi kapcsolatai, minden receptjéhez odaírja, hogy kitől gyűjtötte. Ugyanakkor ötvözte is a különböző konyhákat, az élményeit, lehetséges, hogy ő kísérletezte ki.”

Mondhatnánk, erdélyiesítette ezeket a recepteket, az akkori hozzávalókhoz igazította. Azokat választottam ki a gyűjteményéből, amelyekről úgy láttam, hogy elkészíthetőek, azokat próbáltam ki, amelyeket a mai hétköznapi használatban is elkészíthetünk anélkül, hogy például meg kellene vásárolnunk egy egész pulykát. A gyűjteményben egyébként nagyon sok pulykás receptje van, de én egyet sem választottam be, mert például én is nehezen jutok hozzá egy teljes pulykához, azok már különlegesebb ünnepi ételeknek számítanak. Ebben a könyvben inkább a hétköznapi menüalapanyagokat választottam ki, és azokat a recepteket, amelyek beilleszthetőek a hétköznapi étkezésünkbe. A többségét az eredeti recept szerint oldottam meg, nem újítottam. Az volt nekem a kihívás, hogy úgy csináljam meg, ahogy le van írva, tehát hogy meg tudjam csinálni a több mint száz évvel ezelőtti recept alapján azt a bizonyos ételt.”