Csendőr, de szabadidejében karikaturista

A középiskola elvégzése után, 1987-ben behívták katonának. Bár szíve szerint a csendőrségnél lett volna katona, végül a szekuritátéhoz sorolták be. Nehéz volt, de jót tett neki: megtanította, hogy két lábbal álljon a földön, és már más szemmel tekintett a valóságra. Szenvedélyét a katonaságban sem hanyagolta el, a rajz mellett az ének és az írás nyújtott menedéket számára. A forradalom előtt pár hónappal szerelt le, és rövidesen visszatalált gyerekkori szenvedélyéhez: egy éven keresztül freskófestést tanult  bátyja egyik korábbi tanítójától.

A kollégái nagyon segítőkészek voltak, és végül sikerült annyira felzárkóznia a két hét alatt, hogy megkapta az állást. Három évig dolgozott a MIDA-nál, majd ismét erőteljes fordulatot vett az élete, amikor meglátott egy hirdetést az újságban, amelyben a Hargita megyei csendőrség hirdetett felvételt két megüresedett pozícióra.

Karikatúrák sokasága

A katonaság után mindig is vonzotta a csendőri pozíció, néha még álmodott is vele, álmában egyenruhában látta magát. 2006 decemberében sikeresen vizsgázott, és egy évig a csendőrség kommunikációs osztályán dolgozott, majd áthelyezték a diszpécserszolgálathoz. Tíz éve tehát a csendőrség egyik diszpécsereként tevékenykedik négy másik kollégájával. Elmondása szerint ez a váltás nem volt annyira nehéz, mint amikor a MIDA-nál vállalt munkát, hiszen akkor az idegen környezethez való hozzászokás is nehezítette a helyzetét. A nyelvi akadályokat azonban könnyedén legyőzte mutogatások és a mimika segítségével. A karikatúra iránti szeretetét a kollégái hozták vissza erőteljesen az életébe, ugyanis miután rájöttek, hogy milyen jól rajzol, egyre többen kérték, hogy róluk is készítsen egy portrét. Ennek köszönhetően egyre több munkája született meg, amelyeken a csendőrség vezetői, munkatársai jelennek meg, de gyakran ábrázol hazai és ismert külföldi politikusokat is. Munkáit az országos és a megyei csendőrség napján is kiállítják az intézményben. Az alanyokról először az első benyomások szerint vázlatot készít, amelyeken kiemeli a főbb arcvonásaikat, jellemzőiket, majd amikor ideje engedi, véglegesíti, tökéletesíti a karikatúrákat.

„A diszpécseri pozició nem egy rutinmunka, és egyáltalán nem monoton. Elsősorban tisztában kell lenni azzal, hogy az egyes esetekben miyen döntéseket kell meghozni, a meghozott döntésekért pedig felelősséget kell vállalni. Nem tehetjük meg azt, hogy egy hívás után kiküldünk két kollégát a helyszínre, ahol majd egy 20 fős rendetlenkedő csapattal kell szembenézniük. Nagyon fontos, hogy kellő információt szerezzünk az egységek kiküldése előtt az ott rájuk váró helyzetről, ezért részletesen kikérdezzük azokat, akik tárcsázzák az egységes segélyhívószámot. Ha szívből és felelősségteljesen végzed a munkád, nem találkozol nehézségekkel” – mutatott rá. A csendőrség diszpécserszolgálatán kétfős váltásokban dolgoznak, a két ügyeletes közül pedig egyiknek mindig elérhetőnek kell lennie.