Hirdetés
Hirdetés

Bundába hímzett fájdalom: Bodor Mária

A mának és a jövőnek maradandót adni kimondottan nagy élmény számomra - mondja a gyimesfelsőloki fiatalasszony •  Fotó: Veres Nándor

A mának és a jövőnek maradandót adni kimondottan nagy élmény számomra - mondja a gyimesfelsőloki fiatalasszony

Fotó: Veres Nándor

Bár édesapja évekkel ezelőtt a Gyimesek ismert szűcsmestere volt, Mária érdeklődését korábban nem keltette fel ez a mesterség. Aztán az élet váratlan fordulatot vett, és a kétgyermekes édesanya a család életében bekövetkezett tragédia után a lelkében keletkezett űrt próbálta valamivel kitölteni. Szeretett volna valami nagyot alkotni. Így született meg Bodor Mária első, saját készítésű csángós bundája.

D. Balázs Ildikó

2020. július 08., 18:262020. július 08., 18:26

2020. július 08., 18:272020. július 08., 18:27

Azt mondják, a gyimesi népviselet legértékesebb és legdíszesebb darabja a csángós bunda. A báránybőrből készített és hímzett mellényt a nők elöl, a mellkason gombolják össze, a férfiak pedig oldalt és a vállon.

A gyimesfelsőloki Bodor Mária saját maga és családja, barátai legnagyobb büszkeségére nemrégiben elkészítette első csángós bundáját, amellyel a Hagyományok Háza által meghirdetett Most van időm alkotni című pályázatára is jelentkezett. Görbepataki otthonában büszkén meséli, a Kárpát-medencéből érkezett 158 pályamunka közül 41-et díjaztak, köztük az általa készített bundácskát is.

Hirdetés

A bunda teljes mértékben kézzel készült •  Fotó: Veres Nándor Galéria

A bunda teljes mértékben kézzel készült

Fotó: Veres Nándor

„Édesapám szűcsmester volt, de a kilencvenes évek elején megszűnt a termékek iránti érdeklődés, ezért kevesebb lett a munkája, s egyszercsak elhatározta, hogy megpróbálkozik a csángós bunda varrásával, hímzésével. Édesanyámmal együtt hozzáláttak, készítettek is néhányat. Sajnos amikor édesapám készítette ki a báránybőrt, varrta, majd hímezte a bundát, nem adatott meg az a szerencse, hogy mellette legyek. Más dolgok érdekeltek, akkor még a kereskedelemben dolgoztam, ott volt a család, a munka…

Idézet
Aztán két évvel ezelőtt elveszítettük a fiunkat, két hónapra rá én az édesapámat, és egy rettenetes nagy hiányérzet alakult ki a lelkemben, a hétköznapjaimban.

Ápolónői munkám mellett mellékmunkákat vállaltam, itthon a gazdaságban dolgoztam, hogy kitölthessem az űrt. Motoszkált a fejemben, hogy valami nagyot kellene csinálni, hiszen amit csinálok, az a lelkemnek nem elég. Aztán egy reggel felkeltem, és munkához láttam” – meséli Mária.

Hogy mi történt azon a reggelen? Eldöntötte, hogy bundát fog varrni. Kezébe került egy kis bunda, amelyet még az édesapja készített, az alapján papírból sablont vágott magának, aztán szintén a néhai szűcsmester által kikészített, a lakás díszéül szolgáló báránybőr darabokból megvarrta az első darabot. „Milliméterre számoltam, rajzoltam, összevágtam. Így kezdődött. Teljes figyelmet igényel ez a munka. Annyira lekötötte a figyelmem, hogy ha elgondolkoztam akár az életemben adódott miérteken, a sikereken vagy kudarcokon, elrontottam, és vissza kellet bontani a hímzést vagy a szegőt” – magyarázza mosolyogva. A bunda teljes mértékben kézzel készült, azt mondja, volt olyan nap, amikor akár tíz órát is dolgozott vele. A karantén ideje alatt – meséli – tudomást szerzett a Hagyományok Háza által meghirdetett pályázatról, és Júlia lányával együtt jelentkezett, de a Gyimesfelsőloki Polgármesteri Hivatal által szervezett hasonló tematikájú felhívásra is küldött felvételeket munkájáról. Díjat is kapott a Hagyományok Házától. Kicsit pironkodva jegyzi meg, nem akarta ő ezt nagydobra verni, ő csak a maga kedvéért kezdett varrni.

Bodor Mária görbepataki otthonában •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Bodor Mária görbepataki otthonában

Fotó: Veres Nándor

„A férjem testvérének a kislánya idén lesz elsőáldozó, ilyenkor a gyermekek itt népviseletet öltenek magukra. Én neki sokszor, mondhatni könnyelműen megígértem, hogy varrok egy csángós bundát, de telt-múlt az idő, s nem lett meg. Na most megvan, és bár még nem tudják, de ő kapja meg ezt az első bundát” – osztja meg a nagy titkot.

Időigényes munka, de meg lehet csinálni – hangsúlyozza. Ő egy kész bundáról fotó alapján készítette el a kis bundát. „Elhatározás, érdeklődés kérdése. Én nagyon szeretném, ha többen foglalkoznánk ezzel, mert van rá igény. A forradalom után, miután ránk szakadt a modern nyugati világ, a népviselet sokat veszített értékéből, és meg is tizedelődött, hiszen sokminden külföldre került, eladták. Ez mind-mind veszteség. A kétezres évektől vált számunkra is egyre fontosabbá: az ünnepi alkalmakkor az emberek népviseletet öltenek, így növekszik az igény is iránta. Én beleszerettem. A mának és a jövőnek maradandót adni kimondottan nagy élmény számomra. Újabb célt kapott az életem, folytatni kívánom ezt a munkát.”

Csángós bunda Gyimesfelsőlokról •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Csángós bunda Gyimesfelsőlokról

Fotó: Veres Nándor

És igen, az első kis bundát követi még más is. Mária édesapjától maradt még két kis félkész bunda. „Az egyiket a kicsi fiamnak készítette volna ballagásra, sajnos egyikőjük sem érte meg ezt a pillanatot. Azt tervezem befejezni. A másik is a fiamnak készült, csak az kisebb lett, és azt félretette a színbe, most pedig előkerült. Na azt is be akarom fejezni” – tervezget. Azt mondja, hiszi, sőt biztos benne, hogy édesapja segíti őt.

Idézet
„Mikor kezembe veszem a kikészített bőröket, olyan, mintha az édesapám kezét fognám, mintha itt lenne velem. Amikor munkához láttam, magam is elcsodálkoztam, mennyire a kezemben vannak a mozdulatok, tudom, hogy ő segített.

Ha pedig valamiben nagyon elakadtam, édesanyámat hívtam tanácsért” – jegyzi meg. Mutatja, magyarázza a bundán a mintákat, hogy melyik a tyúklábminta, melyik a sulyokvirágminta, az életfa, és miben különbözik a rózsa, mert más, amikor azt egy kislány bundájára hímezik, és más amikor egy férjezett asszonyéra. Próbahímzésként mintát varrt papírra, zsebkendőre. A három gomb közül kettő még az édesapja keze munkája, egyet ő készített. Jól sikerült – nyugtázza büszkén.

„Nagyon kell figyelni arra, hogy ne abba kapaszkodjunk, amit elveszítettünk, hanem arra vigyázzunk, amink még van.” •  Fotó: Veres Nándor Galéria

„Nagyon kell figyelni arra, hogy ne abba kapaszkodjunk, amit elveszítettünk, hanem arra vigyázzunk, amink még van.”

Fotó: Veres Nándor

„Ez egyfajta bizonyíték a magam számára is, hogy meg tudom csinálni, hiszen elsősorban én kételkedtem saját magamban. De bebizonyítottam, hogy képes vagyok rá.” Beszélgetünk. Mesél a családjáról, az őket ért tragédiáról, a talpraállásról, a tizenhatéves Júliáról, aki a család mozgatórugója a továbblépéshez. „Nagyon kell figyelni arra, hogy ne abba kapaszkodjunk, amit elveszítettünk, hanem arra vigyázzunk, amink még van. És ehhez nem föltétlenül kell egy tragédiának bekövetkeznie az életünkben, hiszen nap mint nap elveszít az ember valamit. Mindig tovább kell lépni. Nagyon tudatosan kell felkelni minden reggel, és tudatosan lefeküdni minden este, hogy meg tudj küzdeni a nehézségekkel. Mert meg lehet tenni, és meg is kell tenni” – mondja mintegy biztatásként saját magának és másoknak is.

Ott van előttünk a kis csángós bunda. Megcsodálom a hímzését, finom tapintását. Több ez egy bundánál. Minden öltésében benne van egy édesanya szenvedése, fájdalma, de benne van a szeretete, az akaratereje is.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 20., szombat

Bőröndből előbújó dallamok

A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.

Bőröndből előbújó dallamok
Bőröndből előbújó dallamok
2026. június 20., szombat

Bőröndből előbújó dallamok

Hirdetés
2026. június 18., csütörtök

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira

Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.

Sült paradicsomos salsa – videó
Sült paradicsomos salsa – videó
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

2026. június 16., kedd

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot

Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Hirdetés
2026. június 14., vasárnap

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere

Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
2026. június 14., vasárnap

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből

Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
2026. június 12., péntek

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás

Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Hirdetés
2026. június 10., szerda

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében

Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
2026. június 06., szombat

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá

Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
2026. június 01., hétfő

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története

Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Hirdetés