
A mának és a jövőnek maradandót adni kimondottan nagy élmény számomra - mondja a gyimesfelsőloki fiatalasszony
Fotó: Veres Nándor
Bár édesapja évekkel ezelőtt a Gyimesek ismert szűcsmestere volt, Mária érdeklődését korábban nem keltette fel ez a mesterség. Aztán az élet váratlan fordulatot vett, és a kétgyermekes édesanya a család életében bekövetkezett tragédia után a lelkében keletkezett űrt próbálta valamivel kitölteni. Szeretett volna valami nagyot alkotni. Így született meg Bodor Mária első, saját készítésű csángós bundája.
2020. július 08., 18:262020. július 08., 18:26
2020. július 08., 18:272020. július 08., 18:27
Azt mondják, a gyimesi népviselet legértékesebb és legdíszesebb darabja a csángós bunda. A báránybőrből készített és hímzett mellényt a nők elöl, a mellkason gombolják össze, a férfiak pedig oldalt és a vállon.
A gyimesfelsőloki Bodor Mária saját maga és családja, barátai legnagyobb büszkeségére nemrégiben elkészítette első csángós bundáját, amellyel a Hagyományok Háza által meghirdetett Most van időm alkotni című pályázatára is jelentkezett. Görbepataki otthonában büszkén meséli, a Kárpát-medencéből érkezett 158 pályamunka közül 41-et díjaztak, köztük az általa készített bundácskát is.
A bunda teljes mértékben kézzel készült
Fotó: Veres Nándor
„Édesapám szűcsmester volt, de a kilencvenes évek elején megszűnt a termékek iránti érdeklődés, ezért kevesebb lett a munkája, s egyszercsak elhatározta, hogy megpróbálkozik a csángós bunda varrásával, hímzésével. Édesanyámmal együtt hozzáláttak, készítettek is néhányat. Sajnos amikor édesapám készítette ki a báránybőrt, varrta, majd hímezte a bundát, nem adatott meg az a szerencse, hogy mellette legyek. Más dolgok érdekeltek, akkor még a kereskedelemben dolgoztam, ott volt a család, a munka…
Ápolónői munkám mellett mellékmunkákat vállaltam, itthon a gazdaságban dolgoztam, hogy kitölthessem az űrt. Motoszkált a fejemben, hogy valami nagyot kellene csinálni, hiszen amit csinálok, az a lelkemnek nem elég. Aztán egy reggel felkeltem, és munkához láttam” – meséli Mária.
Hogy mi történt azon a reggelen? Eldöntötte, hogy bundát fog varrni. Kezébe került egy kis bunda, amelyet még az édesapja készített, az alapján papírból sablont vágott magának, aztán szintén a néhai szűcsmester által kikészített, a lakás díszéül szolgáló báránybőr darabokból megvarrta az első darabot. „Milliméterre számoltam, rajzoltam, összevágtam. Így kezdődött. Teljes figyelmet igényel ez a munka. Annyira lekötötte a figyelmem, hogy ha elgondolkoztam akár az életemben adódott miérteken, a sikereken vagy kudarcokon, elrontottam, és vissza kellet bontani a hímzést vagy a szegőt” – magyarázza mosolyogva. A bunda teljes mértékben kézzel készült, azt mondja, volt olyan nap, amikor akár tíz órát is dolgozott vele. A karantén ideje alatt – meséli – tudomást szerzett a Hagyományok Háza által meghirdetett pályázatról, és Júlia lányával együtt jelentkezett, de a Gyimesfelsőloki Polgármesteri Hivatal által szervezett hasonló tematikájú felhívásra is küldött felvételeket munkájáról. Díjat is kapott a Hagyományok Házától. Kicsit pironkodva jegyzi meg, nem akarta ő ezt nagydobra verni, ő csak a maga kedvéért kezdett varrni.
Bodor Mária görbepataki otthonában
Fotó: Veres Nándor
„A férjem testvérének a kislánya idén lesz elsőáldozó, ilyenkor a gyermekek itt népviseletet öltenek magukra. Én neki sokszor, mondhatni könnyelműen megígértem, hogy varrok egy csángós bundát, de telt-múlt az idő, s nem lett meg. Na most megvan, és bár még nem tudják, de ő kapja meg ezt az első bundát” – osztja meg a nagy titkot.
Időigényes munka, de meg lehet csinálni – hangsúlyozza. Ő egy kész bundáról fotó alapján készítette el a kis bundát. „Elhatározás, érdeklődés kérdése. Én nagyon szeretném, ha többen foglalkoznánk ezzel, mert van rá igény. A forradalom után, miután ránk szakadt a modern nyugati világ, a népviselet sokat veszített értékéből, és meg is tizedelődött, hiszen sokminden külföldre került, eladták. Ez mind-mind veszteség. A kétezres évektől vált számunkra is egyre fontosabbá: az ünnepi alkalmakkor az emberek népviseletet öltenek, így növekszik az igény is iránta. Én beleszerettem. A mának és a jövőnek maradandót adni kimondottan nagy élmény számomra. Újabb célt kapott az életem, folytatni kívánom ezt a munkát.”
Csángós bunda Gyimesfelsőlokról
Fotó: Veres Nándor
És igen, az első kis bundát követi még más is. Mária édesapjától maradt még két kis félkész bunda. „Az egyiket a kicsi fiamnak készítette volna ballagásra, sajnos egyikőjük sem érte meg ezt a pillanatot. Azt tervezem befejezni. A másik is a fiamnak készült, csak az kisebb lett, és azt félretette a színbe, most pedig előkerült. Na azt is be akarom fejezni” – tervezget. Azt mondja, hiszi, sőt biztos benne, hogy édesapja segíti őt.
Ha pedig valamiben nagyon elakadtam, édesanyámat hívtam tanácsért” – jegyzi meg. Mutatja, magyarázza a bundán a mintákat, hogy melyik a tyúklábminta, melyik a sulyokvirágminta, az életfa, és miben különbözik a rózsa, mert más, amikor azt egy kislány bundájára hímezik, és más amikor egy férjezett asszonyéra. Próbahímzésként mintát varrt papírra, zsebkendőre. A három gomb közül kettő még az édesapja keze munkája, egyet ő készített. Jól sikerült – nyugtázza büszkén.
„Nagyon kell figyelni arra, hogy ne abba kapaszkodjunk, amit elveszítettünk, hanem arra vigyázzunk, amink még van.”
Fotó: Veres Nándor
„Ez egyfajta bizonyíték a magam számára is, hogy meg tudom csinálni, hiszen elsősorban én kételkedtem saját magamban. De bebizonyítottam, hogy képes vagyok rá.” Beszélgetünk. Mesél a családjáról, az őket ért tragédiáról, a talpraállásról, a tizenhatéves Júliáról, aki a család mozgatórugója a továbblépéshez. „Nagyon kell figyelni arra, hogy ne abba kapaszkodjunk, amit elveszítettünk, hanem arra vigyázzunk, amink még van. És ehhez nem föltétlenül kell egy tragédiának bekövetkeznie az életünkben, hiszen nap mint nap elveszít az ember valamit. Mindig tovább kell lépni. Nagyon tudatosan kell felkelni minden reggel, és tudatosan lefeküdni minden este, hogy meg tudj küzdeni a nehézségekkel. Mert meg lehet tenni, és meg is kell tenni” – mondja mintegy biztatásként saját magának és másoknak is.
Ott van előttünk a kis csángós bunda. Megcsodálom a hímzését, finom tapintását. Több ez egy bundánál. Minden öltésében benne van egy édesanya szenvedése, fájdalma, de benne van a szeretete, az akaratereje is.
Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!