
Négylábú kedvencek. Egyik szeleburdi, másik ragaszkodó, harmadik játékos
Fotó: Veres Nándor
Cuki, Bogi, Fürtös, Jacki, Bodza, Manci. Egy „csokornyi” kutya pórázon és egy lelkes, állatszerető, fiatal lány, Boróka. A tinédzser, összekötve a kellemest a hasznossal, szabadidejében kutyasétáltatást vállal. Őt kísértem el egy délelőtti sétára.
2021. április 07., 17:482021. április 07., 17:48
2021. április 07., 21:432021. április 07., 21:43
„Bogi, hagyd, Bogi, hagyd. Fürtös, halkabban” – hallom Borókát, miközben telefonon próbálok kapcsolatba lépni vele, hogy megbeszéljük a találkozó helyszínét. Rövid egyeztetés következik, majd egyszer csak fel is tűnik egy lány, körülötte pedig pórázon szalad négy eb. „Egy nagytestű kutyával találkoztunk, s Bogit kellett minél hamarabb összeszedjem. Fürtös pedig mindig ugat, azt hiszem, az lenne a furcsa, ha nem ugatna” – ad magyarázatot Boróka a korábban hallottakra. Egy kisebb, félreeső parkba vesszük az irányt, nem nagyon sétáltatja a kutyákat Csíkszereda központi parkjában, amióta valaki mérget szórt szét ott.
„Vannak olyan kutyák, akik minden nap jönnek velem, de vannak olyanok is, akik akkor csatlakoznak hozzánk, ha a gazdi elfoglalt aznap. A kutyának is jó, megtanul alkalmazkodni és szocializálódik. Ha összeszoktam már velük, el is engedem őket, csak először a bizalmukba kell férkőznöm, hogy hallgassanak rám” – magyarázza, miközben bemutatja négylábú társait. Cuki egy kis bichon, Bogi egy drótszőrű tacskó, Fürtös puli, Jacky Jack Russel terrier.
Egyik szeleburdi, másik ragaszkodó, harmadik játékos. Időnként csatlakozik hozzájuk Bodza, ő is egy terrier és Manci, egy keverék kutyus. „Bogit másfél éve sétáltatom. Fürtös a saját kutyám, ő hasonlít a legjobban rám. Jacky két hónapja csatlakozott a csapathoz. Épen ma fogok találkozni egy újabb kutya tulajdonosával, aki szeretne megismerni személyesen, mielőtt rám bízza a kutyáját”.
Boróka magántanuló, így aztán a napi négy óra tanulást a déli órákban két óra kutyasétáltatás szakítja meg. Ez alatt ő is a szabad levegőn van – magyarázza –, és a saját kutyáját is kiviszi a négy fal közül. „Nagyon szeretem a kutyákat. Ötödikes koromban nagyon vágytam egyre, de mivel tömbházban lakunk, édesanyám nem nagyon akarta. Két év alatt csak sikerült őt meggyőznöm, hetedik osztályos voltam, amikor kaptam Fürtöst. Arra gondoltam, hogy ha már őt sétáltatom, más kutyákat is magammal vihetnék. Mindenki jól jár. Így aztán minden hétköznap két óra a kutyáké” – neveti el magát. Rendszerint hamar összebarátkozik a négylábú házi kedvencekkel. Egyenként gyűjti össze a sétára váró ebeket, van, akinek a gazdája olyannyira megbízik Borókában, hogy a kiskutya mellé lakáskulcsot is kapott. Aztán irány a park, ahol kedvükre szaladgálhatnak, játszhatnak.
Bereczki Boróka, összekötve a kellemest a hasznossal, szabadidejében kutyasétáltatást vállal
Fotó: Veres Nándor
„Mielőtt a pórázról elengedem, össze kell szokjak velük, de rendszerint két alkalom alatt már megszületik a kölcsönös bizalom. Ha a közelünkben nagyobb testű kutyák vannak, akkor inkább pórázzal engedem el, hogy tudjam megfogni őket. Volt már példa arra, hogy valamelyik elszaladt, vagy nagyobb kutyával összeszólalkozott, de semmi baj nem történt. Sokan rám csodálkoznak, amikor négy-öt kutyával látnak sétálni, főleg a gyerekeknek tetszik. Persze télen, a nagy hidegben már nem annyira kellemes, kell egy jó adag elszántság, hogy kimenjek, de a kutyákért szívesen teszem, hiszen számítanak rám” – jegyzi meg. Azt mondja, a kutyák érzik, hogy szereti őket, figyel rájuk, így hallgatnak rá.
„Én vagyok a főnök – mondja határozottan Boróka –, és meg kell tanulják, hogy arra megyünk, amerre én akarom, én vezetek, és nem mindegyik húz összevissza.” Na meg persze az sem árt, ha van – és mindig van – a zsebében jutalomfalat.
Minden hétköznap két óra a kutyáké
Fotó: Veres Nándor
Beszélgetünk, miközben szaladgálnak körülöttünk a kutyák, mindenki szem előtt van, csak Fürtös áll gazdája mellett, nehezen tenne nélküle akár egy lépést is. Észre sem vesszük, hogy eltelik a két óra. Van, aki első hívásra érkezik, és póráz kerül rá, van, akit kérni kell, végül csak beadja a derekát. Póráz kerül a négy ebre, Boróka hazaviszi mindegyiküket, és siet haza, hiszen otthon folytatódik a tanulás.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!