
Négylábú kedvencek. Egyik szeleburdi, másik ragaszkodó, harmadik játékos
Fotó: Veres Nándor
Cuki, Bogi, Fürtös, Jacki, Bodza, Manci. Egy „csokornyi” kutya pórázon és egy lelkes, állatszerető, fiatal lány, Boróka. A tinédzser, összekötve a kellemest a hasznossal, szabadidejében kutyasétáltatást vállal. Őt kísértem el egy délelőtti sétára.
2021. április 07., 17:482021. április 07., 17:48
2021. április 07., 21:432021. április 07., 21:43
„Bogi, hagyd, Bogi, hagyd. Fürtös, halkabban” – hallom Borókát, miközben telefonon próbálok kapcsolatba lépni vele, hogy megbeszéljük a találkozó helyszínét. Rövid egyeztetés következik, majd egyszer csak fel is tűnik egy lány, körülötte pedig pórázon szalad négy eb. „Egy nagytestű kutyával találkoztunk, s Bogit kellett minél hamarabb összeszedjem. Fürtös pedig mindig ugat, azt hiszem, az lenne a furcsa, ha nem ugatna” – ad magyarázatot Boróka a korábban hallottakra. Egy kisebb, félreeső parkba vesszük az irányt, nem nagyon sétáltatja a kutyákat Csíkszereda központi parkjában, amióta valaki mérget szórt szét ott.
„Vannak olyan kutyák, akik minden nap jönnek velem, de vannak olyanok is, akik akkor csatlakoznak hozzánk, ha a gazdi elfoglalt aznap. A kutyának is jó, megtanul alkalmazkodni és szocializálódik. Ha összeszoktam már velük, el is engedem őket, csak először a bizalmukba kell férkőznöm, hogy hallgassanak rám” – magyarázza, miközben bemutatja négylábú társait. Cuki egy kis bichon, Bogi egy drótszőrű tacskó, Fürtös puli, Jacky Jack Russel terrier.
Egyik szeleburdi, másik ragaszkodó, harmadik játékos. Időnként csatlakozik hozzájuk Bodza, ő is egy terrier és Manci, egy keverék kutyus. „Bogit másfél éve sétáltatom. Fürtös a saját kutyám, ő hasonlít a legjobban rám. Jacky két hónapja csatlakozott a csapathoz. Épen ma fogok találkozni egy újabb kutya tulajdonosával, aki szeretne megismerni személyesen, mielőtt rám bízza a kutyáját”.
Boróka magántanuló, így aztán a napi négy óra tanulást a déli órákban két óra kutyasétáltatás szakítja meg. Ez alatt ő is a szabad levegőn van – magyarázza –, és a saját kutyáját is kiviszi a négy fal közül. „Nagyon szeretem a kutyákat. Ötödikes koromban nagyon vágytam egyre, de mivel tömbházban lakunk, édesanyám nem nagyon akarta. Két év alatt csak sikerült őt meggyőznöm, hetedik osztályos voltam, amikor kaptam Fürtöst. Arra gondoltam, hogy ha már őt sétáltatom, más kutyákat is magammal vihetnék. Mindenki jól jár. Így aztán minden hétköznap két óra a kutyáké” – neveti el magát. Rendszerint hamar összebarátkozik a négylábú házi kedvencekkel. Egyenként gyűjti össze a sétára váró ebeket, van, akinek a gazdája olyannyira megbízik Borókában, hogy a kiskutya mellé lakáskulcsot is kapott. Aztán irány a park, ahol kedvükre szaladgálhatnak, játszhatnak.
Bereczki Boróka, összekötve a kellemest a hasznossal, szabadidejében kutyasétáltatást vállal
Fotó: Veres Nándor
„Mielőtt a pórázról elengedem, össze kell szokjak velük, de rendszerint két alkalom alatt már megszületik a kölcsönös bizalom. Ha a közelünkben nagyobb testű kutyák vannak, akkor inkább pórázzal engedem el, hogy tudjam megfogni őket. Volt már példa arra, hogy valamelyik elszaladt, vagy nagyobb kutyával összeszólalkozott, de semmi baj nem történt. Sokan rám csodálkoznak, amikor négy-öt kutyával látnak sétálni, főleg a gyerekeknek tetszik. Persze télen, a nagy hidegben már nem annyira kellemes, kell egy jó adag elszántság, hogy kimenjek, de a kutyákért szívesen teszem, hiszen számítanak rám” – jegyzi meg. Azt mondja, a kutyák érzik, hogy szereti őket, figyel rájuk, így hallgatnak rá.
„Én vagyok a főnök – mondja határozottan Boróka –, és meg kell tanulják, hogy arra megyünk, amerre én akarom, én vezetek, és nem mindegyik húz összevissza.” Na meg persze az sem árt, ha van – és mindig van – a zsebében jutalomfalat.
Minden hétköznap két óra a kutyáké
Fotó: Veres Nándor
Beszélgetünk, miközben szaladgálnak körülöttünk a kutyák, mindenki szem előtt van, csak Fürtös áll gazdája mellett, nehezen tenne nélküle akár egy lépést is. Észre sem vesszük, hogy eltelik a két óra. Van, aki első hívásra érkezik, és póráz kerül rá, van, akit kérni kell, végül csak beadja a derekát. Póráz kerül a négy ebre, Boróka hazaviszi mindegyiküket, és siet haza, hiszen otthon folytatódik a tanulás.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
szóljon hozzá!