Betakarítás a Csonkatoronynál

„Murok, hagyma, petrezselyem, káposzta, cékla, zeller, volt egy kicsi törökbúzám, azt a medve tönkretette. Tavaly ültettem először káposztát is, a cékla után azt szeretem a legjobban, kevesebb a munka vele. Tavaly ilyenkor már rengeteget eladtunk, nagyon remélem, hogy mivel nagyon szerették, az idén is elviszik” – mutatja büszkén munkája gyümölcsét, miközben bejárjuk a megművelt területek egy részét. A földeken a munka túlnyomó többségét családi körben végzik el, de sokszor kell hívni segítséget is, ilyenkor jól jön, ha bekapcsolódik a tavaszi, őszi munkába a komatárs, a barát, na meg persze napszámosokat is fogad. Igaz, ebből egyre kevesebb van, noha munka bőven akad – jegyzi meg.

Az ültetés nagy része gépesítve zajlik – magyarázza –, de úgy érzi, mára már a mennyiség meghaladta a technológiáját. „Nem mondom, fejlődtem egy kicsit, de még rengeteget kellene gépesíteni. Lóval saraboljuk, kézzel gyomláljuk, kapáljuk” – fűzi hozzá. Természetesen felmerül annak a kérdése is, hogy mennyire tud bió módon gazdálkodni. „Ekkorában teljesen bióról nem lehet beszélni. Nem tudom azt mondani, hogy tiszta bió, de nem is vegyszerezem agyon, viszont azt el merem mondani, hogy a kereskedelemben megvásárolható zöldséghez képest sokkal-sokkal bióbb. Rengeteg kézi munka van benne, de van íze is a zöldségeknek, hiszen a minőség nekünk is nagyon fontos” – vázolja. S hogy megéri-e? „Én sokszor ősszel úgy beleunok, hogy reggelente, mikor felkelek, mind azt ismételgetem magamnak, hogy de hülye vagy, hogy ezt csinálod.

Aztán indul, szétnéz, hogyan zajlik a munka, az arra a napra megrendelt káposzta, sárgarépa elő van-e készítve, vajon a frissen kivetett krumplit fel tudják-e szedni. Így megy ez augusztustól október közepéig, de ha egy esős idő áll be, akár novemberig is.