Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:07

Ferencz Imre: Dal

20:28

Bíró Barna Botond: nehéz év volt és nehéz év következik

20:25

Még karácsony előtt megnyílhat egy újabb, 50 kilométeres autópálya-szakasz

19:55

Minden meccsét kijátszotta az olaszok ellen a Székelyudvarhelyi ISK-SZAK

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Baleset miatt áll a forgalom Szejkefürdőn – frissítve

Autós üldözésbe és balesetekbe torkolló ittas vezetés Hargita megyében

Elhunyt Fancsali Éva, a székelyudvarhelyi Kipi-Kopi Napköziotthon igazgatója

Nyomás alá helyeznek, és már viszik is a pénzed – így vernek át a Revolut nevében

Kéthetes előrejelzés: most jönnek a leghidegebb éjszakák

Bosszúra esküdött George Simion AUR-vezér

Szombat este is több ezren vonultak utcára az igazságügy függetlenségéért Bukarestben

Nagy Zoltánt megválasztották a gyergyószentmiklósi RMDSZ élére

Ekkortól csökkenhet az infláció az RMDSZ elnöke szerint

Az év utolsó napjáig kell dönteniük az önkormányzatoknak a helyi adók szintjéről

Betakarítás a Csonkatoronynál

Szeretetből csinálja: anyagi szempontból a tizenkét évből négy volt olyan, amiért megérte

Fotó: Veres Nándor

Takarítják be a murkot, szedik a káposztát, egy parcellán a piros pityóka is ki van vetve. A hideg, esős tavasz ellenére bőséges a termés, elégedett is a gazda, már csak a vásárlókra vár. Hobbi ez – mondja –, de korántsem a pihentető fajta. Kozma Vilmossal beszélgettünk a zöldségtermesztésről.

D. Balázs Ildikó

2020. október 06., 18:292020. október 06., 18:29

A csíkszenttamási Csonkatorony szomszédságában több hektáron gazdálkodik Kozma Vilmos. De nem csak itt termeszti a zöldségeket, nevetve mondja, három faluban – Csíkkarcfalva, Jenőfalva és Csíkszenttamás – negyvenkilenc parcellát művel összesen. Van ebből saját és van közte bérelt is, reméli, egyszer majd úgy tudja alakítani a dolgait, hogy a megművelt területek többsége a szenttamási részen legyen. Persze ő is kisebb területen kezdte tizenkét évvel ezelőtt.

Amikor még ollóval „nyírták” a murkot

„Annak idején a munkahely mellett időnként két hónapra kimentem külföldre dolgozni. Egyszer megláttam egy szép murokföldet, valójában ott szerettem bele az egészbe. A két hónap alatt, amíg ott voltunk, nagyon szépen kikelt, csodaszép volt, így eldöntöttem, hogy ha hazajövök, én is murkot fogok ültetni. A következő évben felszántottunk egy háromáras földet, azt bevetettem murokkal, majd elmentem Németországba dolgozni. Telefonáltam hétvégente a feleségemnek, érdeklődtem, kel-e a murok. Eleinte mondta, hogy nem nagyon kel, csak gyepesedik, aztán egyszer csak kikelt a murok is, de a gyep is felvette. Mivel nem tudta gyomlálni, hát a feleségem nekiállt, s kicsi ollóval a három ár murkot megnyírta. Amikor hazajöttem, hát olyan gyönyörű volt, szebb volt, mint Németországban. Igaz, két hétig egyeltük, gyérítettük, mert annyi murokmagot tettünk akkor a három árba, hogy a következő évben a 19 árba csak fele murokmag került, s még akkor is sűrűn volt. Na így kezdtük mi a zöldségtermesztést” – eleveníti fel mosolyogva.

Mint meséli, a sárgarépa mellé a második évben került már hagyma, harmadik évben aztán petrezselyem is. Mára már tíz zöldségkultúrával foglalkozik közel hat hektáron, illetve krumplit termeszt 3,5 hektáron.

Úgy érzi, mára már a mennyiség meghaladta a technológiáját

Fotó: Veres Nándor

„Murok, hagyma, petrezselyem, káposzta, cékla, zeller, volt egy kicsi törökbúzám, azt a medve tönkretette. Tavaly ültettem először káposztát is, a cékla után azt szeretem a legjobban, kevesebb a munka vele. Tavaly ilyenkor már rengeteget eladtunk, nagyon remélem, hogy mivel nagyon szerették, az idén is elviszik” – mutatja büszkén munkája gyümölcsét, miközben bejárjuk a megművelt területek egy részét. A földeken a munka túlnyomó többségét családi körben végzik el, de sokszor kell hívni segítséget is, ilyenkor jól jön, ha bekapcsolódik a tavaszi, őszi munkába a komatárs, a barát, na meg persze napszámosokat is fogad. Igaz, ebből egyre kevesebb van, noha munka bőven akad – jegyzi meg.

Az ültetés nagy része gépesítve zajlik – magyarázza –, de úgy érzi, mára már a mennyiség meghaladta a technológiáját. „Nem mondom, fejlődtem egy kicsit, de még rengeteget kellene gépesíteni. Lóval saraboljuk, kézzel gyomláljuk, kapáljuk” – fűzi hozzá. Természetesen felmerül annak a kérdése is, hogy mennyire tud bió módon gazdálkodni. „Ekkorában teljesen bióról nem lehet beszélni. Nem tudom azt mondani, hogy tiszta bió, de nem is vegyszerezem agyon, viszont azt el merem mondani, hogy a kereskedelemben megvásárolható zöldséghez képest sokkal-sokkal bióbb. Rengeteg kézi munka van benne, de van íze is a zöldségeknek, hiszen a minőség nekünk is nagyon fontos” – vázolja. S hogy megéri-e? „Én sokszor ősszel úgy beleunok, hogy reggelente, mikor felkelek, mind azt ismételgetem magamnak, hogy de hülye vagy, hogy ezt csinálod.

Aztán tavasszal, amikor már mindent elültetek, de marad egy kicsi murok- vagy petrezselyemmag, hát őszintén mondom, ha valaki adna egy tíz áras földet, meg is csókolnám.

Szeretetből csinálom. A tizenkét év alatt volt vagy négy év, amikor azt mondhatom, hogy megérte. Istenigazából azok az évek húztak bele, de olyan évek is voltak, hogy éppen csak zéróba jöttem ki. Az ember folyton tervez, gondolkodik. A tavaly jól ment a pityóka, lássuk, az idén mi lesz. Van, amikor szűkös az esztendő, jól fogy a zöldség, azt mondják az üzletesek, termeljek többet. Na én többet is termelek, aztán jön egy bőséges év, s bizony akik biztattak, fel sem veszik a telefont” – mutat rá Kozma Vilmos.

Most nem adhatja fel

Azt mondja, sokat tanult, olvasott maga is az évek során a növénytermesztésről, de igen sokat köszönhet egy háromszéki zöldségtermesztőnek, akivel összehozta a sors, és sokszor ellátja hasznos tanáccsal. Hogy meddig lehet ezt csinálni a munkahely mellett, azt maga sem tudja. Arra gondja van – mondja –, hogy pihenjenek is, olyan esztendő nincs, amikor legalább egy hetet nem nyaralnának a tenger partján. Azt várják egész évben – mondja nevetve –, na meg a karácsonyt. A pihenés időszaka. Két fia van, reméli, hogy valamelyikük majd a nyomdokaiba lép, és akkor nem a nulláról kell indulnia. Mert az nagyon nehéz – ismeri el. „Ha már idáig eljutottam, s most itt abbahagynám, az nem lenne jó. Sok év munkája van benne. Este 11 órakor az ágyba csak úgy esek bele.

Nagyon nehéz, nem mindig éri meg, de szeretem, főleg, amikor dicsérik a zöldségeimet. Motivál, mert vannak évek óta visszatérő vásárlók, értük is és magunkért is szeretettel csinálom”

– mondja.

Van íze a zöldségeinknek – mondja büszkén Kozma Vilmos

Fotó: Veres Nándor

Aztán indul, szétnéz, hogyan zajlik a munka, az arra a napra megrendelt káposzta, sárgarépa elő van-e készítve, vajon a frissen kivetett krumplit fel tudják-e szedni. Így megy ez augusztustól október közepéig, de ha egy esős idő áll be, akár novemberig is.