Belehalna, ha nem főzhetne: életútja közben Ötves Jánossal

Aztán amikor láttam, hogy jelentkezni lehet a Konyhafőnök című műsorba, amelynek én nagy rajongója vagyok, eldöntöttem, hogy megpróbálom, noha az étteremben azt mondták, ha onnan eljövök, vissza már nem mehetek. Ez egy plusz terhet rakott rám, tudtam, nekem bizonyítanom kell, mert ha nem, valahol kezdhetem újra a nulláról” – meséli a Konyhafőnök című műsor székelyföldi származású részvevője.

Megkedvelték a zsűritagok – meséli büszkén – szerették, ahogyan főz, ahogyan bánik az alapanyagokkal, szerették az általa a tányérra vitt ízvilágot.

„Számomra példakép Sárközi Ákos, ő ajánlott munkalehetőséget nekem. Mosogatok, de amikor az idő engedi, kivesz a mosogatóból és tanít, érdekes technikákat, eljárásokat mutat meg. Én pedig figyelek, tanulok. Egy célom van, hogy tanuljak a séfemtől. Van időm, nem sürgetem, magamtól is rájövök dolgokra, szépen kell haladnom a lépcsőn, hogy ne szálljak el.

Gyergyói, csíki barátaival, nevelőszüleivel mai napig tartja a kapcsolatot, mindannyian büszkék rá, hiszen „nem gondolták volna, hogy ilyen szintre küzdi fel magát”. „Nagyon szerettem a hasamat már kisgyermek koromban is, kilencévesen elhatároztam, hogy szakács leszek. Nincs szakirányú végzettségem, de engem mindig a főzés érdekelt. Ha nem tudnék főzni egy héten legalább kétszer, bele is pusztulnék. Nekem kell az, hogy megfogjam az alapanyagot, hogy megszagoljam, hogy beindítsa a fantáziámat. Szívvel kell főzni, ez a legfontosabb” – meséli lelkesen.

Mindenkinek meg kell mutatnia a saját belső értékeit, hisz elsősorban emberek vagyunk. Szeretném, ha lenne legalább egy-két olyan ember, aki az én utamból erőt tud meríteni, és azt mondja, ha ennek a cigánygyereknek sikerült, én is megpróbálom. Meg szeretném mutatni a családomnak, a gyermekotthonból kikerült fiataloknak, hogy álmodni lehet és álmodni kell. Én minderről csak álmodoztam eddig, és az álmom valóra vált” – mondja.