
Ötves János. Tudja, hogy nagy esélyt kapott az élettől
Fotó: Ötves János személyes archívuma
Ha csak egy ember is azt mondja, hogy ha ennek a cigánygyereknek sikerült, én is megpróbálom, már akkor megérte bejárni ezt az utat – mondja Ötves János. Egy történet az álmokról, példamutatásról, alázatról.
2020. szeptember 28., 18:362020. szeptember 28., 18:36
2020. szeptember 28., 18:482020. szeptember 28., 18:48
Ötves János létezéséről 26 éves koráig nem sokan tudtak. A részben árvaházban majd nevelőszülőknél felnövő János megjárta a maga hepehupás útját, mígnem egy napon Magyarország egyik népszerű vetélkedőjébe küzdötte be magát és vállt ismertté.
Jánost születésekor elhagyták, hatéves koráig a székelykeresztúri Zeyk Domokos gyermekotthonban nevelkedett, innen Csíkkarcfalvára került nevelőszülőkhöz, ahol egy év megszakítással tíz évet élt. Nyolcadikos korában ugyanis egy évet Homoródkarácsonyfalván tanult, majd később tizenhat éves korától Csíkszeredában egy családi típusú gyermekotthonban nevelkedett.
János és Bianka. Novemberre várják közös gyermeküket
Fotó: Ötves János személyes archívuma
„Tizennyolc évesen elhagytam a rendszert, nevelőszüleim segítségével egyenesesen Csehországba mentem uborkát szedni, majd abból a kis pénzből, amit ott kerestem, Budapestre utaztam, oda csábított egy ismerősöm, mondván, lesz munkám. Sajnos nem sikerült munkát vállalni, a pénz elment, és én hoppon maradtam. Újra csak a nevelőszüleimre voltam szorulva, ők találtak egy újsághirdetésben munkalehetőséget Mosonmagyaróváron. Ott dolgoztam két évet, majd egy ismerősöm biztatására fogtam a kis táskámat, és Franciaországba mentem.
Aztán amikor láttam, hogy jelentkezni lehet a Konyhafőnök című műsorba, amelynek én nagy rajongója vagyok, eldöntöttem, hogy megpróbálom, noha az étteremben azt mondták, ha onnan eljövök, vissza már nem mehetek. Ez egy plusz terhet rakott rám, tudtam, nekem bizonyítanom kell, mert ha nem, valahol kezdhetem újra a nulláról” – meséli a Konyhafőnök című műsor székelyföldi származású részvevője.
A példaképpel, Sárközi Ákossal
Fotó: Ötves János személyes archívuma
Mert Jánost ebből a műsorból ismerték meg sokan, és mondhatni ez a műsor segítette őt a kitörésben. De nyilván ehhez szükség volt arra az alázatra és küzdeni akarásra, ami őt jellemzi.
Megkedvelték a zsűritagok – meséli büszkén – szerették, ahogyan főz, ahogyan bánik az alapanyagokkal, szerették az általa a tányérra vitt ízvilágot.
„Számomra példakép Sárközi Ákos, ő ajánlott munkalehetőséget nekem. Mosogatok, de amikor az idő engedi, kivesz a mosogatóból és tanít, érdekes technikákat, eljárásokat mutat meg. Én pedig figyelek, tanulok. Egy célom van, hogy tanuljak a séfemtől. Van időm, nem sürgetem, magamtól is rájövök dolgokra, szépen kell haladnom a lépcsőn, hogy ne szálljak el.
Gyergyói, csíki barátaival, nevelőszüleivel mai napig tartja a kapcsolatot, mindannyian büszkék rá, hiszen „nem gondolták volna, hogy ilyen szintre küzdi fel magát”. „Nagyon szerettem a hasamat már kisgyermek koromban is, kilencévesen elhatároztam, hogy szakács leszek. Nincs szakirányú végzettségem, de engem mindig a főzés érdekelt. Ha nem tudnék főzni egy héten legalább kétszer, bele is pusztulnék. Nekem kell az, hogy megfogjam az alapanyagot, hogy megszagoljam, hogy beindítsa a fantáziámat. Szívvel kell főzni, ez a legfontosabb” – meséli lelkesen.
Ha egy héten legalább kétszer nem főznék, belepusztulnék – mondja Ötves János
Fotó: Ötves János személyes archívuma
Kedvenc ételei között sorolja fel a különböző pörkölteket, a rakott krumplit, a gyöngyöző, gazdag tyúkhúslevest házi csipetkével vagy grízgaluskával. Büszke a származására, szereti a roma gasztronómiát – mondja – gyökereit sosem feledi. Tudja, most jó helyen van, hatalmas esélyt kapott az élettől, amivel élni kell és megbecsülni.
„Azt mondják, ha elindulsz egy jó úton, sose nézz vissza, de én azt mondom, igenis hátra kell nézni. Nem szabad elfelejtenem azt a nehéz utat, amit megtettem, ebből kell erőt merítenem.
Mindenkinek meg kell mutatnia a saját belső értékeit, hisz elsősorban emberek vagyunk. Szeretném, ha lenne legalább egy-két olyan ember, aki az én utamból erőt tud meríteni, és azt mondja, ha ennek a cigánygyereknek sikerült, én is megpróbálom. Meg szeretném mutatni a családomnak, a gyermekotthonból kikerült fiataloknak, hogy álmodni lehet és álmodni kell. Én minderről csak álmodoztam eddig, és az álmom valóra vált” – mondja.
Sokak számára nosztalgikus fogás a kocsonya: disznótorok, nagyszülői konyhák és hideg esték jutnak róla eszünkbe. A jól elkészített kocsonya egyszerre laktató és meglepően egészséges.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!