
Hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy egy idegent beengedjünk az otthonunkba
Fotó: 123RF
Pár éve még legtöbbünknek elképzelhetetlen volt, ma már egyre többen vállalják be – és vallják be –, hogy segítséget kérnek a háztartáshoz: hetente, kéthetente érkezik valaki, pucol, tisztít, rendet teremt. Bár egyre elfogadottabb, legtöbben nem könnyen jutnak erre a döntésre. Egyrészt nem könnyű beengedni egy idegent az otthonunkba, a személyes életterünkbe, másrészt – főleg az elején – meg kell küzdeni azzal a bűntudattal, szégyenérzettel is: hogy úgy néz ki, mintha nem tudnánk teljesíteni a háziasszonyi kötelességeinket.
2022. március 01., 18:352022. március 01., 18:35
Családi házban lakik ildikó férjével, két gyerekével, kisebb-nagyobb megszakításokkal tizenegy éve van takarítónője. Ma is emlékszik, hogy amikor a férje először felvetette, hogy hívjanak valakit, aki időnként segít a takarításban, milyen határozottan utasította el, mondván, hogy ezt ő is meg tudja csinálni.
Hozzá kellett szokjon a gondolathoz, hogy valaki jön, és végzi az „ő dolgát”. Ildikónak tizenegy év alatt négyen is segítettek a háztartásban, volt, aki szinte családtag volt, nem azért járt, mert rászorult a munkára, de olyan is akadt, akin biza látszott, hogy éppen csak túl akar lenni a munka nagyján, hogy mehessen. „Nem azért van a negyedik segítségünk, mert a többit elkergettem volna az igényességemmel. Csak általában úgy alakult az életük, hogy le kellett mondjanak valamiről, s ez lett az” – meséli a csíkszeredai családanya, akihez kéthetente jár valaki takarítani.
Ilyenkor Ildikó igyekszik már a takarítónő érkezése előtt rendet teremteni, elrakni a ruhákat, gyerekek játékait, hogy a bejárónőnek már csak takarítania kelljen, ne a pakolgatással töltse az időt. „Elég nagy a ház, porszívózni, feltörölni, port törölni szokott. A portörlésen van a hangsúly, mert én ezt szeretem a legkevésbé, nagyon sok a könyvespolcunk, csecsebecsénk.
– vallja be Ildikó.
Elismeri, jó darabig volt bűntudata amiatt, hogy szüksége van segítségre, hozzá kellett szokjon nem csak ahhoz, hogy valaki takarít „helyette”, de ahhoz is, hogy hozzányúlnak a dolgaihoz. Aztán rájött, hogy ez egy kölcsönösen előnyös állapot, mert a másik félnek is lehetősége van pénzt keresni, neki meg több szabadideje lesz, vagy más feladatait láthatja el azáltal, hogy valaki rendet vág az otthonukban. Igaz, megesett már az is, hogy a fűszeres szekrényét tette rendbe a takarító, ő meg jó ideig nem talált semmit, visszavágyott saját rendetlenségébe.
Amúgy 150 lejt fizet a takarítónőjének Ildikó, aki reggeltől délutánig, mintegy nyolc órát segít neki. Bár voltak időszakok, amikor nem járt senki, Ildikó úgy érzi, sokkal könnyebb, amikor van segítség.
Kényszerhelyzet hozta, hogy takarítónő segítségét kérte Ágota: várandóssága alatt egészségi problémái voltak, ami miatt már nem tudta úgy ellátni a háztartásbeli feladatokat, mint azelőtt.
– vallja be.
Időközben meg kialakult a bizalom is, a kétgyermekes családanya pedig úgy érezte, annyira jó ez a segítség, hogy rendszeresíteni kell. Ennek már négy éve, most is kéthetente jár – ráadásul ugyanaz a személy, bár időközben kénytelenek voltak kipróbálni mást is. „Volt egy időszak, amikor nem tudott jönni egyáltalán a mostani segítségünk, akkor olyan dadusunk volt, aki mindenképpen nyolcórás munkát akart, s ezért felajánlottuk, hogy amíg a gyerekekért kell menni az óvodába, takarítson a házunkban. Na ő kifejezetten az a típus volt, aki abszolút a minimálisat, vagy még azt sem végezte el, felületes volt, az aktivitása kimerült a porszívózásban, itt-ott portörlésben” – meséli a tapasztalatait.
Ehhez képest – mint megtudjuk – a mostani takarítónő, bár csak kéthetente fél nap tud jönni, pár óra alatt is igyekszik minél több munkát elvégezni. Nagy a ház, így porszívózik, port töröl, felmos, havonta egy-egy szinten ablakot is pucol. A nagytakarításokat is előre megbeszélik, olyankor vagy többet marad, vagy hétvégén érkezik, s akkor a ház asszonyával igyekeznek minél több munka végére jutni. „Azt szeretem a legjobban, hogy én nem kell mondjam, hogy mit csináljon, észreveszi magától, figyeli, mikor súrolja végig a csempét, a járólapot, a zuhanykabint, saját kezdeményezésre kitakarította a sütőt, vagy szétszedte a kenyérpirítónkat, hogy azt is kipucolja” – meséli Ágota, aki nagyra értékeli a lelkiismeretességet, s azt, hogy látszik, a takarítónő szereti a munkáját, és tényleg segítségére akar lenni.
Bár a marosvásárhelyi édesanya nehezen vette rá magát, hogy egy idegent beengedjen az otthonukba, mégsem az a típus, aki a takarító nyomában jár, ellenőrzi, hogy mit csinál, hova nyúl. Úgy érzi azonban, hogy
„Nem csak a takarításról szól ez, el tudunk beszélgetni, érdekel, hogy mi van vele. Ő faluról jár be, sokszor hoz friss virágot, tojást, faragni való tököt a gyerekeknek, én vásárolok zöldséget a gazdaságukból” – sorolja Ágota, aki félnapos munkáért fizet 150 lejt, de nem bánja, s ha alkalma adódik rá, hetente is hívni fogja, mert azt a plusz szabadidőt, amit a gyermekeivel tölt el, megfizethetetlennek tartja.
Több mint egy éve férje biztatására keresett segítséget a háztartásban Eszter is. „Biztatott, hogy nem kell mindent egyedül megoldanom, ne essek keresztül a fejemen.
– meséli a kézdivásárhelyi édesanya. Hozzáteszi, két-háromhetente jön hozzá a segítség, s olyankor ő is rászánja azt a napot a takarításra, pakolgat, lomtalanít, a takarítónő pedig megy utána és porszívóz, törölget.
„A takarításnak az is az egyik lényege, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, hiába porszívózol és törölgetsz el mindent, ha minden szanaszét van, ruhák, cipők jobbra-balra, gyerekek írószerei, játékai itt-ott. Közben beszélgetünk, haladunk, egyedül kedvem sem lenne ennyi időt rászánni” – mondja Eszter, aki bár fiatalkorában nem volt úgynevezett rendmániás, ma már nem tud úgy lefeküdni, hogy mosatlan van a kagylóban vagy zokni a padlón. Úgy érzi azonban, hogy
Úgy érzi, nem lehet ezekkel mind megbirkózni, ezért jól jön egy takarító segítség, vagy ma már azt is megengedi magának ő, hogy időnként ebédet rendel, ahelyett, hogy fél napot a konyhában töltene.
Eszter amúgy tíz lejt fizet óránként a takarítónőnek, így a nyolcórás takarítás kéthetente 80 lejbe kerül, de úgy érzi, hetente is megérné ezt a pénzt. Nem csak azért, mert ő a felszabadult ideje alatt mással tud pénzt keresni, de azért is, mert az otthonukban nyugodtabb körülmények uralkodnak, ha rend és tisztaság van mindenütt.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
szóljon hozzá!