Rohamléptekkel közeledik az idő, amikor megszűnik a klasszikus autóvezetői szerep, és az irányítói feladatokat teljes egészében átveszi a jármű. Addig azonban itt a „köztes idő”: ha akarjuk, a gépnek adhatunk egy adag önállóságot, de arra is van lehetőség, hogy mi élvezzünk ki minden megtett métert. Az új Ford Focus tökéletesen alkalmas mindkettőre.
2019. október 17., 10:232019. október 17., 10:23
2019. október 17., 10:252019. október 17., 10:25
Új arányok, formák, mégis könnyű felismerhetőség. A Focus új korszakot hozott
Fotó: Pinti Attila
Rohamléptekkel közeledik az idő, amikor megszűnik a klasszikus autóvezetői szerep, és az irányítói feladatokat teljes egészében átveszi a jármű. Addig azonban itt a „köztes idő”: ha akarjuk, a gépnek adhatunk egy adag önállóságot, de arra is van lehetőség, hogy mi élvezzünk ki minden megtett métert. Az új Ford Focus tökéletesen alkalmas mindkettőre.
2019. október 17., 10:232019. október 17., 10:23
2019. október 17., 10:252019. október 17., 10:25
A kilencvenes évek végén a Focus rendhagyó külsejével és utánozhatatlanul jól hangolt futóművével tűnt ki a kategóriából. Míg utóbbit nemzedékről nemzedékre sikerült továbbörökíteni, előbbi idővel belesimult a gyarapodó versenytársak szintén nem túl vérpezsdítő formai megoldásai közé. Aztán múlt évben megérkezett az új nemzedék, minden fronton páros lábbal rúgva rá az ajtót a konkurenciára.
Az már önmagában bravúr, hogy úgy sikerült négyféle lökhárítót tervezni a különböző célközönséget megszólító Focus-változatoknak – a „népautónak szánt” Trend/Titaniumnak, a luxusos Vignalénak, a szabadidős Active-nak és az ST-Line/ST3-nak –, hogy az alapkoncepció nem szenvedett csorbát, valamennyi első elem mesterien passzol az autó többi részével. A „többi rész” pedig hatalmasat változott az elődökhöz képest: sokkal hangsúlyosabb – és egyben hosszabb – lett a motorháztető, a sportos hatást pedig nem a tető meredek lejtésével, hanem a szolidan felfutó övvonallal érték el. Ennek is köszönhető, hogy a Focusok történetében először teljes értékű a hátsó fejtér. A megfelelő lábtérről az elődhöz képest megnőtt, már 2,7 méteres tengelytáv gondoskodik. Apró megjegyzés: aki jobban szeret hátul görnyedés nélkül ülni, mint a csillagos égben gyönyörködni, felejtse el a panorámatetőt.
Adaptív tempomat, sávelhagyás-figyelmeztető és sávtartó, automata parkolássegéd és társai – ami ebben a kategóriában most kezd általánossá válni, azon a Ford csapotthátúja már túllépett. A felszereltségi listára felkerült, kérhető tételek között olyan rendszereket találunk, amik egyértelműen azt mutatják, hogy az ajtónkon kopogtat a jövő – a tömegmodellek esetében is.
A Ford saját bevallása szerint az önvezetés második szintjén van a Focus (bővebben keretes anyagunkban), ami azt jelenti, hogy
Hogy ez mit jelent a Csík- és Udvarhelyszéken tesztelt autó esetében? Először is itt van a sávtartó automatika: a rendszer képes arra, hogy a kocsit a menetirány szerinti sáv közepén tartsa, ami manapság önmagában nem nagy kunszt.
Itt még a vezetőé a főszerep, de két-három generáció múlva talán már kormánykerékre sem lesz szükség
Fotó: Pinti Attila
Csakhogy az új Focus útszéli és sávelválasztó felfestések nélkül is elboldogul, amiben egy nagy felbontású kamera és egy izmos számítógép segít. Előbbi a kontraszt alapján érzékeli az út szélét, ha pedig a felezővonal is „hiányzik”, az úttest jobb oldalához közelebb irányítja a gépkocsit. A rendszer sötétben is működik, legalábbis akkora távolságig, amíg a fényszóró bevilágítja az utat. Kipróbáltuk, amennyire ijesztő elsőre a kontroll átadása, annyira döbbenetesen jól működik.
A sávtartó mellé kapcsolhatunk adaptív, radaros tempomatot automatikus lassítással/megállással/elindulással, sebességjelzőtábla-felismeréssel, és dőlhetünk hátra. A maximális sebesség mellett a követési távolság is megadható, illetve a sebességkorlátozó táblákhoz „tűréshatár” is kapcsolható – vagyis negyvenes korlátozás mellett, ha úgy szeretnénk, ötvenig gyorsít a Focus, amennyiben legalább annyival haladnak előttünk.
A másfél literes dízelmotor talán a nyolcfokozatú automatával a legjobb
Fotó: Pinti Attila
Bevallom, szürreális volt az érzés, amikor a csíkszeredai vasúti felüljáró előtt, egy teherautó mögött haladva valaki váratlanul úgy döntött, a kamion előtt átszalad a zebrán, és a kamionvezető odataposott a középső pedálra. A Ford gondolkodás és emberi közbeavatkozás nélkül lassított, megállt, majd gyorsított, amikor „elhárult az akadály”.
Az ütközésmegelőző rendszer fejlettségét jól mutatja, hogy gyalogosokat és kerékpárosokat is felismer, ha véletlenül túl közel merészkedünk hozzájuk, sípol-villog – és fékez, ha úgy ítéli meg, hogy testi épségüket kockáztatjuk. És még mindig lehet fokozni: az akadálykikerülés-segéd vészhelyzetben a kormányzásban segít. Persze egy ilyen, folyamatos fejlesztés alatt lévő rendszer sem óvhat meg mindentől, de a Fordnál arra a szerencsétlen helyzetre is gondoltak, amikor már megtörtént a baj. Az ütközés utáni fékezéssegéd automatikusan megállítja az autót, amikor kidurrantak a légzsákok, de a sofőr – sokk vagy sérülés miatt – minden pedált elengedve olyan „másodlagos” dolgokkal nem tud foglalkozni, mint a megállás.
A tolatóradar vagy -kamera már az alsó kategóriákban sem számít különlegességnek – ehhez képest a Focus teljesen automatizált parkolást is kínál.
A kivetített műszeregység bizonyos szempontból szintén premier: polarizált napszemüvegen keresztül is leolvashatók a vezető elé, egy üveglapra vetített adatok. Az adaptív kanyarkövető fényszóró sem „mezei” verzió, ami csupán a kormány elfordítását veszi figyelembe, hanem meghatározza a kanyar görbületét, többletfényt juttatva a belső részre, útkereszteződésben pedig szétteríti a fénykévét.
Az önvezetés kategóriái
Az úgynevezett autonóm járműveket a SAE International (Autóipari Mérnökök Nemzetközi Társasága) öt éve öt kategóriába sorolta, az önvezetés különböző szintjeinek megfelelően. Az első szinten az autó teljesen a sofőr irányítása alatt áll, de segít neki például a sávtartó asszisztens vagy a tempomat. A második szint már részleges automatizálást jelent, fogyasztói szempontból ma ehhez állunk a legközelebb. Az irányítás továbbra is a vezető feladata, de a gépkocsi képes önálló döntéseket hozni a sebességtartó és kormányzási rendszerekhez kapcsolt szenzoroknak köszönhetően. A harmadik szint a közeljövő – egyes járműveknél a jelen –, itt a legtöbb, biztonság szempontjából kritikus funkciót is képes ellátni az automatika. Ez tulajdonképpen az úgynevezett feltételes automatizáció, amikor az autó már önvezető, de a sofőrnek bármikor közbe kell tudnia avatkozni. A négyes szint magas szintű önvezérlést takar, éveken belül az átlagfogyasztó számára is elérhető közelségbe kerül. A négyes szintnél a pilóta átveheti ugyan az irányítást, de inkább egy „egyszerű” utas szerepét tölti majd be, sőt a vezető rossz döntéseit az autó akár felül is írhatja, korrigálhatja. Az ötödik szinten már kormánykerékre sem feltétlenül lesz szükség, az autó képes lesz minden forgalmi helyzetben, terepen teljesen önálló döntéseket hozni.
Noha a felsorolást szinte a végtelenségig lehetne folytatni, egy dolog még feltétlenül említést érdemel: rendelhető aktív lengéscsillapítás, ami a romániai közutakon valószínűleg jó szolgálatot tesz majd: amellett, hogy választhatunk a három vezetési stílushoz – kényelmes, hétköznapi és sport – igazított csillapítás közül, megkapjuk a „gödörvédő” funkciót. Ennek lényege, hogy amennyiben a kerekek folyamatosan figyelt fel-alá mozgása közben hirtelen rendellenességet tapasztal a rendszer – magyarán nem sikerül „megközölni” egy mély kátyút –, akkor megállítja az abroncsot a „zuhanásban”, így a nagy csattanás és a vele járó rongálódások helyett kisebb huppanással és értelemszerűen kisebb kárral megússzuk.
Az automata váltós, ST-Line felszereltségi szinttel járó sötét, de minőségi belső egyik legfeltűnőbb pontja a sebességváltó kar helyén lévő tekerőgombos előválasztó. Kényelmes, könnyen kiismerhető, és a kormánykerék mögötti kapcsolófülekkel a pilóta is választhat a fokozatok közül, ha úgy van kedve. Érdekes módon egyébként a Ford szakított a DSG, EDC stb. nevű duplakuplungos rendszerekkel, helyette egy saját fejlesztésű, nyolcgangos, bolygóműves, hidrodinamikus automata dolgozik együtt a másfél literes, 120 lóerős motorral – elképesztő hatékonysággal.
Sebességváltó helyett tekerőgombos előválasztó
Fotó: Pinti Attila
Az egy centiméteres ültetés mellett többnyire optikai kiegészítőket – egyebek közt hatalmas, 18-as felniket, gyönyörű bőrbevonatú kormánykereket, dögös lökhárítót – tartalmazó ST-Line a Focusok ásza, olyan autó, amely egyedülálló fiatalok mellett családi négykerekűnek is tökéletesen megfelel. A Trend Edition egyliteres, száz lóerős benzinmotoros változatának áfás ára kevéssel meghaladja a 18 ezer eurót, a dízel, automata ST-Line verzióért pedig 24 500 eurót kell fizetni. A tartós élmény minden esetben garantált.
A tesztautót a csíkszeredai Magyari Engineering – Ford márkaképviselet bocsátotta rendelkezésünkre (fordharghita.ro).
Gyári adatok | 1500 cm³ |
Teljesítmény (3600 fordulat/percnél) | 88 kW/120 LE |
Forgatónyomaték (1750 fordulat/percnél) | 300 NM |
Gyorsulás (0–100 km/óra) | 10,2 mp |
Végsebesség | 193 km/óra |
Üzemanyag-fogyasztás (város/városon kívül/vegyes) | 5,0/4,1/4,4 liter |
Szén-dioxid-kibocsátás | 116 g/km |
Sebességváltó | nyolcfokozatú automata |
Hosszúság/Szélesség/Magasság | 4387/1825/1452 mm |
Tengelytáv | 2700 mm |
Nyomtáv (elöl/hátul) | 1572/1553 mm |
Csomagtér | 375–1354 liter |
Üzemanyagtartály | 47 liter |
Önsúly/Megengedett össztömeg | 1319/1910 |
Abroncsméret | 235/40R18 |
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!