
Balázs Árpád évtizedekig idegenvezetőként mutatta be Marosvásárhelyt
Fotó: Haáz Vince
Egy térség gasztronómiája és kulturális értékei kéz a kézben tudnak turistákat vonzani, mert a jó étel mellé mindig kell egy jó sztori, ami érdekessé teszi azt, de a térséget is. A Székelyhon Erdélyi Gasztró mellékletében a marosvásárhelyi első regionális gasztroturisztikai konferenciáról is olvashatnak.
2020. január 08., 12:142020. január 08., 12:14
2020. január 08., 12:162020. január 08., 12:16
A találkozót szervező EcoTarget Egyesület egyik fő célja az volt, hogy egy asztalhoz ültesse azokat, akik a vásárhelyi, Maros megyei turizmusban és gasztroturizmusban érdekeltek, azaz lehetőséget teremtsenek az ezekben érdekelteknek a találkozásra, tapasztalataik megosztására.
Nem csak beszélgettek, falatoztak is a jelenlévők
Fotó: Haáz Vince
A találkozón többen megosztották személyes élményeiket, elmondták, hogy utazásaik során mit tapasztaltak, mi tetszett nekik, miért választottak egy-egy úti célt, vagy a helybéliek mivel népszerűsítették a helyi specialitást. Többen egyetértettek abban, hogy nem elég megtalálni, hogy mi a város, a térség jellegzetessége, hanem meg kell találni a tálalásnak, a népszerűsítésnek is a módját.
Ötletként hangzott el, hogy a vendéglátósok számára egyszerűbb és eredményesebb lenne, ha közösen reklámoznák kínálatukat és esetleg megtalálnák azt az ételt vagy italt, amelyre brandet lehet építeni. Például Litvánia egyik városának minden vendéglőjében be lehet ülni méteres sörre és hólabdára (sajtos kenyérfalat). A vendéglők variálhatnak, hogy mivel ízesítik a hólabdát vagy mit tesznek még hozzá, de a turistának az a fontos, hogy ezt mindegyik vendéglőben megkóstolhatják.
Keressék a teljes cikket az Erdélyi Gasztró mellékletben.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!