Átlépte a saját határait: Dacia Sandero Stepway

Romániában, ahol jó keleti szokás szerint még mindig a szedán jelenti a „hagyományos autóformát”, még kevésbé vetette meg a lábát a Logannal gyakorlatilag azonos, mindössze farrészében eltérő – ötajtós – Sandero. Igaz, ehhez az is kell, hogy előbbi orbitális méretű csomagteret kínál azonos felszereltségi szint mellett utóbbinál mintegy 250 euróért olcsóbban. Nyugaton már más a helyzet: ott az ötajtós városi alsó-középkategóriásoknak nagy hagyománya van, a szedánokat is inkább előkelőbbnek hangzó „limuzinoknak” nevezik, de a Logan-méretű igáslovakra javarészt kelet-európai, közel-keleti torzszülöttekként tekintenek.

A nyugati igény szülte Sandero tehát adott volt, gyönyörű eladási számokat produkált, csakhogy a piac lassan változásnak indult: elkezdődött a kis méretű crossoverek, a hegymászó – de nem terepjáró – típusok térhódítása. Ez lépésre kényszerítette a Renault birtokolta Daciát is: új típust fejleszteni hülyeség, elég lesz néhány pluszelemmel „megvadítani” az aranytojást tojó tyúkot – ilyen gondolatok mentén születhetett meg a Stepway-kivitel. A húzás bejött, nagyon, sőt már nálunk is egyre gyakoribbak ezek a modellek.

„Kicsi Duster”? Dehogyis

Visszatérő megjegyzés a laikusoktól, miszerint a Sandero Stepway tulajdonképpen egy „kicsi Duster”, holott ez távol áll a valóságtól. A Duster a maga lemezek alatti robusztusságával, kinézetét messze meghazudtoló terepjáró képességeivel egy más világ.

Jobb minőségű erdei utakon, kitaposott mezei nyomvonalakon tökéletesen elboldogul, de nem érdemel kínzást. Az viszont tény, hogy a modellpalettán minőség szempontjából nagyon közel áll a Dusterhez – pedig beülve ránézésre szinte semmi nem különbözteti meg például a flottaautók királyától, az egyszerű Logantól.

Költséghatékony beltér

Noha elődjéhez képest jelentős a javulás, a Logan/Sandero duó a költségtakarékosság miatt még mindig egyszerű műanyagokból építkezik belül. Formai játékokról csak erős jóindulattal lehet beszélni, a Stepwaynek mégis van egy furcsa és megmagyarázhatatlan „bája”.

Az ismert kormánykerék és az elülső ülések is megkapták a megkülönböztető feliratot – és ugyanilyen betűtípusú, jókora matrica hirdeti a modell „felsőbbrendűségét” az első ajtókon is. A középkonzolon lévő érintőkijelző végtelenül egyszerű – és felhasználóbarát –, de például a feláras tolatókamera képén látszik, hogy eljárt felette az idő. Az összkép mégis barátságos, sőt meglepően kellemes.

Benzin? Csak gázzal

Az alaphelyzetben 320 literes csomagtér aljáról hiányzik a pótkerék – defektjavító készlettel pótolták –, nem véletlenül: jelenleg benzines fronton csak az egyliteres, háromhengeres, turbós motor érhető el, száz lóerővel, amihez felszereltségi szinttől függetlenül gyári ajándék a gázkészlet – ennek 32 literes tartálya kerül a pótkerék helyére. A gáz- és benzinüzem közötti váltás gyakorlatilag észrevehetetlen, a beltérben is csupán a váltókar mellé helyezett mutató jelzi, hogy milyen autóban csücsülünk.

A motor rezgéscsillapítása amúgy kiváló, akárcsak maga az erőforrás: meglepő vehemenciával mozgatja a karosszériát, csendes, alacsony étvágyú. A fokozatok hosszúra áttételezettek, városban a negyedik gangra is ritkán van szükség. Érdekességképpen, bár nincs ebben semmi meglepő: a 73 lóerős szolgálati Loganom (1.0 SCE) motorja percenként háromezret forog óránként kilencven kilométeres tempónál, míg a Sanderóban lévő 100 lóerős TCE ugyanannál a sebességnél kétezret, 110-nél pedig 2500-at forgott percenként, ami sejteti, hogy a gyári 174km/órás végsebesség nevetve elérhető és tartható.

A futómű is összehasoníthatatlan az alapmodellekkel. Az emelt hasmagasságnak semmi hátránya nincs, sőt, sokkal finomabban „vasalja ki” az útegyenetlenségeket. A Flexwheel-felniken – olyan dísztárcsák, amelyek küllői tökéletesen takarják a lemezfelnit – feszülő 205/55R16-os abroncsok is sokat segítenek a nagyobb kanyarsebességnél.

Tény, hogy ez a típus átlépte a saját határait, minden szempontból többet és jobbat nyújt, mint a „mezei” testvérek. Az is nyilvánvaló, hogy a Sandero Stepway hangos sikere ihlette a Logan nemrég gyártásba küldött, ugyanilyen emelt-körbeplasztikozott kivitelét is, és a Daciának van igaza: csírájában kell elfojtani a hasonló „filléres” autókban gondolkodó konkurencia esélyeit, inkább házon belül püföljék egymást a szinte teljesen azonos típusok. A Renault-nál meg nevetnek, miközben tovább dől a pénz.

A tesztautót a csíkszeredai Mida márkakereskedés bocsátotta rendelkezésünkre (mida.ro).

Dacia Sandero Stepway 1.0 TCE GPL 100 LE