
Antonio Crea, a Székelykeresztúrra érkezett olasz önkéntes
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Antonio Crea a napsütötte Dél-Olaszországból érkezett a Székelyföldre, hogy megismerkedjen a gyógy- és fűszernövényekkel kapcsolatos népi értékekkel. A jelenleg Székelykeresztúron élő olasz önkéntes, miután zakuszkát főzött és savanyúságot tett el a helybéli asszonyokkal, most az olasz ízeket próbálja becsempészni a székely mindennapokba. S úgy tűnik, itt talált rá a szerelem is.
2022. január 28., 17:272022. január 28., 17:27
Nagy utazó Antonio Crea, sok olyan vetülete van az életének, amit akár irigyelhetnék is. Például nemrég még Thaiföldön élt, dolgozott, a pandémia miatt onnan tért haza Olaszországba, s mindaddig maradt is, amíg rá nem bukkant egy székelykeresztúri egyesület felhívására.
Az Erdélyi Ifjúsági Egyesület (ATA) ugyanis éppen külföldi önkénteseket toborzott egy székelyföldi gyógynövényes projektjéhez. Tavaly áprilisban pedig Antonio pakolt, és jött.
Jó napot, köszönöm, jó estét, csóró vagyok – ennyit már magyarul is el tud mondani néhány magyaróra után az olasz fiatalember, aki igen jól érzi magát vidékünkön. Azt mondja ugyanis, hogy Keresztúr és környéke nagyon hasonlít arra a vidékre, ahonnan ő származik. „Kis város Székelykeresztúr, nincs nagy tömeg, nyugalom van és béke. Ez van, amikor jó, van, amikor kevésbé jó. Jó amikor az embernek pihenésre van szüksége, de amikor kicsit kimozdulna, elmenne valahová szórakozni, akkor nem nagyon van rá lehetőség. De jókat lehet kirándulni a környéken” – magyarázza szerény mosollyal.
Kézműves sütemények, kenyerek, olasz desszertek tartoznak Antonio specialitásai közé
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Az elmúlt közel egy évben az önkéntes program keretében többek között a csekefalvi levendulaültetvényen tevékenykedett, részt vett a levendula begyűjtésében, feldolgozásában, belekóstolt a vidéki életbe, részt vett gyógynövények begyűjtésében, de szorgoskodott a konyhán is, csekefalvi asszonyokkal főzött zakuszkát, készített különböző szörpöket és savanyúságokat. Téli időszakban azonban nem nagyon akad tennivaló a kertben, ám ez azt jelenti, hogy Antonio ott bontakozhat ki, ahol igazán jól érzi magát: a konyhában. A jogász végzettségű férfi ugyanis szakácsként dolgozik néhány éve, s amint elkezdünk az ételekről beszélni, igazi olaszos lelkesedés lesz úrrá rajta.
Mindig is érdekelte a főzés, szeretett főzni – meséli –, s előszeretettel főzött először a családtagjainak, majd a barátaink. Végül olyannyira nagy sikerük volt az általa elkészített ételeknek, hogy egyre nagyobb lett az érdeklődés, s már a barátai tágabb baráti köre is szívesen étkezett nála. Hiszen Antonio eleinte otthon főzött, majd idővel került be különböző éttermek, kifőzdék konyhájára, még Michelin-csillagos étterem konyháján is dolgozott. A székelyföldi program hamarosan véget ér – derül ki a beszélgetés során –, ám Antonio szívesen maradna, ugyanis belevágott egy saját projektbe.
A supplìnak vagy arancininek nevezett, különféle szósszal és sajttal töltött rizottó golyó, zsemlemorzsába forgatva, majd olajban megsütve
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
És ez a projekt szolgáltatja tulajdonképpen beszélgetésünk apropóját is, ugyanis a világhálón magam is felfigyeltem a Toto's néven elindított pékségre, ahol kézműves süteményeket, kenyereket, olasz desszerteket készítenek. Szívesen itt maradna – jegyzi meg –, reméli, sikerül saját lábra állnia. A jelek szerint pedig jó úton jár, úgy tűnik ugyanis, hogy a székelyeknek is ízlenek az olasz ízek.
Lelkesen mesél az általa készített finomságokról, ott van máris lelki szemeim előtt az aranybarnára sült, krémmel töltött bomboloni, a supplìnek vagy arancininek nevezett, különféle szósszal és sajttal töltött rizottó golyó zsemlemorzsába forgatva, majd olajban megsütve, a tiramisu, a brownie, a többféle omlós csokis keksz és a különböző ízesítésű focaccia.
„A sütés olyan, mint a klasszikus zene, a főzés pedig mint a rock” – mondja nevetve Antonio Crea
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Inkább sütni szeret – árulja el, és érdekes hasonlattal lep meg. „A sütés olyan, mint a klasszikus zene, a főzés pedig mint a rock” – mondja nevetve.
Na azt nehezen tudta elfogadni – árulja el nevetve Gábor Anita, Antonio barátnője, aki besegít néha a konyhában. „Nagyon érzékeny, ha elrontok valamit, ilyenkor kész, ki is vagyok pakolva a konyhából. Kifejezetten allergiás arra, ha a precíz dolgokba hiba csúszik” – jegyzi meg cinkosan a székelykeresztúri lány. Antonio Székelyföldről a zakuszka, az agyleves, a csirkepaprikás ízét viszi majd magával – árulja el –, de egyelőre inkább az olasz ízekkel „csábítja el” a székelyeket.
A megunhatatlan tiramisu
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Csoki. Brownie
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
A bomboloni olaszul bombát jelent, és amint a kezedben tartasz egyet, meg is érted, hogy miért kapta ezt az elnevezést.
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Antonia és Anita, a Toto's megálmodói
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
A téli madáretetés nemcsak közvetlen táplálék kihelyezésével történhet. Többféle módon is kedveskedhetünk a madaraknak a kihívásokkal teli keményebb téli időszakban, ezeket az alternatív lehetőségeket fogjuk bemutatni.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
szóljon hozzá!