Apa és fia a kárpitosműhelyben
Kézdi Elemér és fia, Csongor
Fotó: Veres Nándor
Hogyan lesz néhány fosznideszkából egy gyönyörű kanapé? Sok-sok alázattal és munkával – mondja Kézdi Elemér és fia, Csongor, akiket csíktaplocai kárpitosműhelyükben látogattunk meg.
D. Balázs Ildikó
2021. január 11., 18:062021. január 11., 18:06
„Mint általában minden szakmát, így a kárpitozást sem igazán lehet megtanulni, azt el kell lopni. Ha az ember szereti, akkor ellopja, ellesi a tudást mástól. A régi hagyományos kárpitozást ma már nem is nagyon csinálják, sokan nem is tudják, de a legényeim megtanulták tőlem. Ma már nem a hagyományos vonalon haladunk tovább, amit mi is csinálunk, az a modern kárpitozás” – magyarázza Kézdi Elemér, amíg egy kis időre elszakad a munkától és a kárpitos műhely szomszédságában helyet foglalunk. Fia, Csongor is vele tart, együtt mesélnek az évtizedekkel ezelőtt elindított kis családi vállalkozásról, amely – mint Elemér fogalmaz – a fa szeretetétől indult. „Minden szakmának megvan a szépsége, a kárpitos szakma szépségét a sokféle szövet, a különleges megbízások, felkérések adják.
Ez egy fontos íratlan szabály nálunk, és ezt mindig betartjuk” – fűzi hozzá mosolyogva.
„Reméltem, hogy egyszer nagyok leszünk”
Több mint harminc évvel ezelőtt került ki kárpitos szakmával a kezében az iskolapadból Elemér, bútorgyárban dolgozott, majd alig 22 évesen, 26 évvel ezelőtt elindította az akkor még egyszemélyes családi vállalkozását. Ma is nevetve meséli egy ezzel kapcsolatos emlékét. „A hagyományos kárpitozáshoz szükség van ipari tépett vattára, zsákvászonra, tengeri fűre. Kérdezte egy alkalommal egy kolléga, hogy mire kell nekem ez, miért veszem. Mondom, a juhok alá. Nem volt annak egy hete s jött, vette meg tőlem az ágyat, el is kacagtuk a műhelybe, hogy korábban kikacagott engem. Most könnyebben lehet beszerezni az anyagokat. Régen a gyergyószentmiklósi szövetgyárba jártunk, fél napokat vártunk, hogy sorra kerüljünk. Kicsi cég volt a miénk, mindig a sor végére kerültünk. Sok kitartás kellett, sokszor a kedvem is elment, de nem adtam fel, a feleségem is mindig ott állt és bátorított” – meséli.
A fa szeretetétől indult minden – mondja Kézdi Elemér kárpitos mester
Fotó: Veres Nándor
A kis csíktaplocai kárpitosműhelyből színes, egyedei és sokszor különleges ágyak, sarokkanapék, fotelek kerülnek ki a mesterek keze alól, de régi bútordarabokat is újrakárpitoznak.
Tisztelni és szeretni kell ezt a munkát – jegyzi meg Elemér, aki a szakma iránti szeretetét a jelek szerint a húszas évei közepén járó fiának is átadta. De nem indult könnyen a közös munka, Csongor először elment világot látni, tanulni, tapasztalni, látni, és bizony, sok mindennek ma már nagy hasznát veszi.
Játéknak indult, munka lett belőle
„Apu mindig magával vitt a műhelybe. Eleinte ott játszadoztam a fadarabokkal, aztán a játékból lassan munka lett. Később sokszor vitt magával egy-egy helyszínre méretet venni, s én mindig csodálkoztam, miért visz, ha ő is ott van. Most már megértettem. Amikor beszélgetek a megrendelővel, nem kell gondolkodjak, már olyan sokszor hallottam édesapámat, tudom, mit kell mondanom. Ebben nőttem fel” – mondja, miközben arról is büszkén mesél, hogy hosszabb ideig dolgozott Ausztriában étterem- és bármenedzserként, és mivel megbízható munkaerő volt, sokáig visszavárták, de ő itthon képzelte el a jövőt.
Kézdi Csongor. Ausztriában sikeres étterem- és bármenedzser volt, de a szíve hazahúzta
Fotó: Veres Nándor
„Nem az lennék, aki vagyok, ha nem mentem volna el, de láttam, hogy szükség van itthon rám. Jó itthon, noha kicsit többet kell dolgozni, de szerencsére nagyon szeretem, amit csinálok. Külföldről a szövetrendeléseket, a kapcsolattartást, méretvételeket szabadidőmben végzem, mert egyébként én is ott vagyok a műhelyben és dolgozom édesapám mellett, mint a többi munkatárs. Mert mi, itt négyen munkatársak vagyunk” – fűzi hozzá.
Azt mondja, a tiszteletet, a fegyelmet, az alázatot a sportból hozza, hiszen évekig cselgáncsozott, és mindez most nagy hasznára válik.
Mindig mondtam apunak, hogy csináljunk valami újabbat a megszokottak mellett, amire mindig azt válaszolta, hogy egy dolog elképzelni, s egy másik dolog megvalósítani. Haragudtam rá ezért, nem is értettem meg sokáig. Lassan aztán megértettem. Neki is kihívás volt új modelleket kipróbálni, de ő is az idő teltével nyitottabb lett. Persze rizikó is volt benne, de idővel bebizonyosodott, hogy volt értelme, mert van igény az újdonságra, a különlegesre, ma már 95 százalékban minden ágyunk eltérő. Mi minden ágynak úgy állunk neki, hogy na megint lesz egy szép ágy, valakit boldoggá teszünk ezzel. Nagyon sok a pozitív visszajelzés, ami nekünk is erőt ad, de olyan munkát nem is adunk ki a kezünk közül, amelyre nem vagyunk büszkék” – meséli lelkesen a fiatalember, aki nagyon büszke az édesapjára, példakép számára, olyan életpéldát állított eléje, amelyből lehet töltekezni, tanulni.
Csak egy fosznideszka...
Csongor szerint sokan el sem tudják képzelni, hogy mennyi munka, mennyi fáradalom, milyen sok ember keze munkája van egy ágy elkészítésében. Nagyon szeret a fával dolgozni – mondja –, a fát tisztelik a műhelyükben, ráfigyelnek, előkészítik. „Nagyon szeretem az illatát, amikor elhasítjuk” – jegyzi meg mosolyogva. „Bekerül a fa fosznideszka formájában, s kivisszük innen kanapéként. Na abból hogy is lesz egy ágy? Sok-sok munkával, alázattal”.
A fát tisztelik a műhelyükben, ráfigyelnek, előkészítik
Fotó: Veres Nándor
Közben büszkén mesélik mindketten, nemrég vittek vissza egy olyan ágyat a műhelyükbe újrakárpitozásra, amelyet húsz évvel ezelőtt készített Elemér. „Anya húsz, apa huszonkettő, én egy” – olvasható az ágyon a tulajdonos feljegyzése. „Ma már sokan úgy gondolkodnak, hogy ha elromlott valami, dobjuk ki, vegyünk újat. Ezeket az ágyakat nem kell kidobni. Itt mi mindenhez úgy állunk hozzá, mintha a magunk részére csinálnánk” – fűzi hozzá búcsúzóul apa és fia.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
Sült paradicsomos salsa – videó
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Sült paradicsomos salsa – videó
Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!