Hirdetés
Hirdetés

Amíg a mosoly az arcokon meg nem jelenik

Legfőképpen lelkiekben segítik egymást klubjaikban az idősek. Képünk illusztráció •  Fotó: Haáz Vince

Legfőképpen lelkiekben segítik egymást klubjaikban az idősek. Képünk illusztráció

Fotó: Haáz Vince

Akkora nagy szeretettársaság ez – jellemzi egyik tagja a Korábban születettek csoportját. A társaságnak már harminckét halottja van, mégsem hagynák ki tagjai a csütörtöki találkozásokat. Egyik ilyen alkalommal meglátogattuk őket.

Péter Beáta

2018. június 11., 16:412018. június 11., 16:41

Ide feltétlenül el kell jönnie, meglátja, milyen jól telik nekünk – mondta Frédi bácsi a telefonban, amikor felhívott, hogy ismételten meghívjon a csíkszeredai Korábban születettek csoportja idősek klubjának egyik találkozójára. Aztán egy nyári csütörtök délután végre eleget is tudtunk tenni a meghívásnak.

Már várnak, amikor belépünk a Hargita Megyei Kulturális Központ alagsori termébe, ahol a Korábban születettek csoportja tartja foglalkozásait.

Hirdetés

A csoport egyik vezetője, Becze Ildikó épp az asztalra helyezett mécseseket gyújtja meg, néhány napja temették el ugyanis egyik társukat, Amálka nénit.

Ő a csoport harminckettedik halottja – hangzik el. Körbeülünk, mesélni kezdenek, érkezik még néhány csoporttag, még ha késnek is, ki nem hagynák a csütörtöki találkozást.

Csütörtökönként gyűlnek össze az alagsori klubteremben a „korábban születettek” •  Fotó: Péter Beáta Galéria

Csütörtökönként gyűlnek össze az alagsori klubteremben a „korábban születettek”

Fotó: Péter Beáta

Az első találkozót 2001 november nyolcadikán tartották a Lázár-ház egyik termében. „Fogarasi Edit szociális testvérrel végeztünk mentálhigiénés és családterapeuta képzést, amelyek keretében csoportvezetésre is felkészítettek minket. Amikor 2000-ben végeztünk, felvetődött a kérdés, hogy milyen korosztállyal szeretnénk foglalkozni. Több csoport is indult akkoriban: Bölcsülő, gyógytorna, anonim alkoholisták és telefonos lelki szolgálat. Mi az időseket szerettük volna felkarolni. Editnek szólt Tiszti, Gergely István, hogy indítson egy időseknek szóló csoportot, és én is társultam. Templomban, plakátokon, a Csíki Tévében hirdettük. Az első találkozón kitettünk pár széket, de özönlöttek az emberek, végül 56-an voltunk.

Idézet
Nem volt ülőhely, levegő, az első találkozó nem sikerült túl jól. De utána megmaradt egy körülbelül tizenhat főből álló mag, és most már tizenhetedik éve, hogy működik a csoport”

– eleveníti fel Becze Ildikó.

Ez az időseknek kikapcsolódás – veszi át a szót Borika néni. „Egy olyan szeretettársaság van itt, hogy ritka. Egy ismerősöm szervezett be ide, hogy jöjjek, mert olyan jó, és attól a perctől fogva nem hiányoztam.” Gábor bácsi is már a kezdetektől fogva jár a csoportba. Sajnos, nemrég halt meg a felesége, Annuska. „Amikor megismerkedtünk, ő már négy éve egyedül volt, én hat. Mondta, hogy alakult egy csoport a Lázár-házban, nézzük meg. Eljöttünk, megtetszett, és azóta egyfolytában jövök.”

Frédi bácsi később kapcsolódott be a csoport tevékenységébe. A sógornőjétől hallott róla. „Eljöttem, tetszett, nagyon is. Ildikóval kollégák voltunk az iskolában, és más volt kollégáim is vannak itt, osztálytársam is” – magyarázza.

Idézet
„Régóta összejárunk, hol többen vagyunk, hol kevesebben, van himnuszunk, indulónk, verseket írunk, felolvassuk, változatos a programunk, ünnepelünk, vígan vagyunk, sok szép dolgot itt hallhatunk, lelkiekben gazdagodunk”

– szedi rímbe mondandója végét a kilencvenegy éves Irénke néni. Kiderül, hogy ő a csoport nagy költője, igaz, nemrég megműtötték az egyik szemét, így mostanában nem ír verseket, de a régi szerzeményeit szívesen szavalják, éneklik az együtt töltött alkalmakkor a csoporttagok.

Kell egy hely, ahol jobban telik az élet •  Fotó: Péter Beáta Galéria

Kell egy hely, ahol jobban telik az élet

Fotó: Péter Beáta

„A férjem meghalt, nyugdíjba mentem és kerestem a nagyvilágban az életet, hogy tovább hogy legyen. Kell valami az embernek, ami leköti, ami érdekli. Aztán hívtak ide – azt sem tudom már, ki – hogy milyen kedves csoport ez. 2003 elején kezdtem járni, két évvel azelőtt halt meg a férjem, de akkor nem akartam senkiről, semmiről tudni. A családom apraja-nagyja dolgozik, és kellett egy hely, ahol eltölthetek egy-egy kellemes délutánt, ahol jobban telik az élet. Kell a közösség. Nagyon sokat voltunk kirándulni, megünnepeljük a névnapokat, születésnapokat, hogy minél jobb kedvünk legyen” – magyarázza Janka néni.

A csoport legújabb tagja Marcella, akit társai Cellának szólítanak. Fia biztatására jött el megnézni, hogy milyen tevékenység zajlik itt. „Örökké azt mondtam, hogy nekem nincs időm, el vagyok foglalva, sok a dolgom, gazdálkodtam is, imacsoportba is járok.” Aztán ősszel a zsögödi napköziben volt egy szüreti bál, ott találkozott a csoport tagjaival, azóta, ha csak teheti, eljön csütörtökönként.

Elhangzik: egy-egy ilyen találkozás egy lelki gyakorlatnak felel meg. Van, hogy feldobnak egy témát és mindenki bekapcsolódik, van, hogy vicceket mesélnek egymásnak, máskor énekelnek, imádkoznak, és gyakran vannak meghívottaik, akik különböző témákban tartanak előadásokat. Segítenek is egymáson, ha a szükség úgy hozza, leginkább lelkiekben.

Idézet
„Addig beszélgetünk, addig mondunk, amíg a mosoly meg nem jelenik az arcunkon”

– fűzi hozzá Janka néni. Kérdésünkre, hogy leginkább milyen témák foglalkoztatják, Frédi bácsi rögtön rávágja, hogy az öregség. De nem panaszkodni járnak a csoportba, azért jönnek, hogy kikapcsolódjanak, jól érezzék magukat és hogy közösségben legyenek, hisz a legtöbben egyedül vannak odahaza. Elmesélik egymással az unokáik csínytevéseit is, sőt, a dédunokákkal kapcsolatos történeteket.

Nem panaszkodni járnak ide •  Fotó: Péter Beáta Galéria

Nem panaszkodni járnak ide

Fotó: Péter Beáta

„Én olyan bánatban voltam, egymás után annyi halál következett. A lányom mondta, jöjjek el, gondoltam, megpróbálom. Nagy-nagy szeretettel fogadtak” – kapcsolódik be a beszélgetésbe Veronka néni is. Egy másik csoporttag, Magdika több mint tíz éve jár a csoportba. „Akkor még a bal szememmel kicsit jobban láttam, a jobbal akkor sem már. Én olyan dolgokat hallottam itt, amit soha nem tudtam elolvasni. Nem is tudom kifejezni, hogy ez a közösség nekem mit jelent. Azért nem vagyok soha szomorú, azért nem panaszkodok, hála Istennek jól megvagyok, zarándokolok, járok mindenfelé. Nekem ez a társaság és az, amiket sokszor felolvasnak itt, a vallásos dolgok, nagyon sokat jelentenek. Amióta nem látok. Mert nekem sem jutott azelőtt ennyi idő a Jóistenre, ott voltak a gyerekek, a férjem. A halála után kezdtem megtanulni imákat énekeket. Én nem tudtam a rózsafüzér titkait, mondtam az imádságokat a többiek után. De most, ha éjjel megszólítanának is tudnám. Elfogadtam zúgolódás nélkül ezt a szemproblémát, és valahogy lelki békét kaptam a Jóistentől, hogy ennek így kell lenni. Számíthatok a csoporttársakra is, sokfelé eljárunk, zarándoklatokra megyek, Medjugorjéban is többször voltam.

Idézet
Amíg láttam, nem volt ilyesmire alkalmam, ennyi gyönyörűséget megtapasztalni. Nekem sokat számít a közösség.”

Margitka több imaközösségbe is járt, és amikor hallott erről a csoportról, gondolta, eljön ide is. „Első perctől megszerettem. Szeretem a társaságot, a jó embereket, és itt azok vannak.”

A tizenhét év alatt több mint száznegyven idős járt a csoport foglalkozásaira. Több alkalommal szerveztek kirándulást is, eleinte évente négy alkalommal utaztak valamerre, az utóbbi években ritkábban tudják megszervezni a közös utat. A kirándulásokra terelve a szót a másnap esedékes marosfői kirándulás részleteit kezdik megbeszélni, ki megy autóval, ki megy busszal, majd a régebbi kirándulós élményeiket kezdik mesélni.

„A legények között én vagyok a legöregebb, 88 évet töltöttem. Azért jöttem ebbe a csoportba, hogy valamit tanuljak. Kikapcsolódok, valamiket még felszedek, hiszen nem tudok olvasni. A csoportot nagyon szeretem, a közösséget nagyon szeretem, és evégett járok a csoportba” – osztja meg velünk Gyuri bácsi végül.

„Sose üljük egymás torát” •  Fotó: Péter Beáta Galéria

„Sose üljük egymás torát”

Fotó: Péter Beáta

Időközben Janka néni elkezdi megteríteni az asztalt, mint mondja, névnapja van, és hozta a tiszteletet: sütemény, bodzaszörp, pálinka, bor kerül elő a csomagjából. A csoport tagjai közben énekelni kezdik a himnuszukat, majd az indulójuk is elhangzik. De van még a tarsolyban néhány nóta, azokat is meghallgatjuk.

Idézet
„Igyuk hát a barát borát, sose üljük egymás torát. Aki ilyen jó bort iszik, bánja, ha majd sírba teszik. Ha eldugul a koszorúér, mehetsz fiam koszorúért”

– éneklik kacagva. Elköszönünk. Kifele menet még halljuk, ahogy újra rázendítenek egy nótára.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 18., csütörtök

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira

Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
Hirdetés
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.

Sült paradicsomos salsa – videó
Sült paradicsomos salsa – videó
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

2026. június 16., kedd

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot

Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
2026. június 14., vasárnap

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere

Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Hirdetés
2026. június 14., vasárnap

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből

Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
2026. június 12., péntek

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás

Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
2026. június 10., szerda

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében

Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Hirdetés
2026. június 06., szombat

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá

Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
2026. június 01., hétfő

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története

Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
2026. május 31., vasárnap

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával

Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
2026. május 31., vasárnap

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával

Hirdetés