Legfőképpen lelkiekben segítik egymást klubjaikban az idősek. Képünk illusztráció
Fotó: Haáz Vince
Akkora nagy szeretettársaság ez – jellemzi egyik tagja a Korábban születettek csoportját. A társaságnak már harminckét halottja van, mégsem hagynák ki tagjai a csütörtöki találkozásokat. Egyik ilyen alkalommal meglátogattuk őket.
2018. június 11., 16:412018. június 11., 16:41
Ide feltétlenül el kell jönnie, meglátja, milyen jól telik nekünk – mondta Frédi bácsi a telefonban, amikor felhívott, hogy ismételten meghívjon a csíkszeredai Korábban születettek csoportja idősek klubjának egyik találkozójára. Aztán egy nyári csütörtök délután végre eleget is tudtunk tenni a meghívásnak.
Már várnak, amikor belépünk a Hargita Megyei Kulturális Központ alagsori termébe, ahol a Korábban születettek csoportja tartja foglalkozásait.
Ő a csoport harminckettedik halottja – hangzik el. Körbeülünk, mesélni kezdenek, érkezik még néhány csoporttag, még ha késnek is, ki nem hagynák a csütörtöki találkozást.
Csütörtökönként gyűlnek össze az alagsori klubteremben a „korábban születettek”
Fotó: Péter Beáta
Az első találkozót 2001 november nyolcadikán tartották a Lázár-ház egyik termében. „Fogarasi Edit szociális testvérrel végeztünk mentálhigiénés és családterapeuta képzést, amelyek keretében csoportvezetésre is felkészítettek minket. Amikor 2000-ben végeztünk, felvetődött a kérdés, hogy milyen korosztállyal szeretnénk foglalkozni. Több csoport is indult akkoriban: Bölcsülő, gyógytorna, anonim alkoholisták és telefonos lelki szolgálat. Mi az időseket szerettük volna felkarolni. Editnek szólt Tiszti, Gergely István, hogy indítson egy időseknek szóló csoportot, és én is társultam. Templomban, plakátokon, a Csíki Tévében hirdettük. Az első találkozón kitettünk pár széket, de özönlöttek az emberek, végül 56-an voltunk.
– eleveníti fel Becze Ildikó.
Ez az időseknek kikapcsolódás – veszi át a szót Borika néni. „Egy olyan szeretettársaság van itt, hogy ritka. Egy ismerősöm szervezett be ide, hogy jöjjek, mert olyan jó, és attól a perctől fogva nem hiányoztam.” Gábor bácsi is már a kezdetektől fogva jár a csoportba. Sajnos, nemrég halt meg a felesége, Annuska. „Amikor megismerkedtünk, ő már négy éve egyedül volt, én hat. Mondta, hogy alakult egy csoport a Lázár-házban, nézzük meg. Eljöttünk, megtetszett, és azóta egyfolytában jövök.”
Frédi bácsi később kapcsolódott be a csoport tevékenységébe. A sógornőjétől hallott róla. „Eljöttem, tetszett, nagyon is. Ildikóval kollégák voltunk az iskolában, és más volt kollégáim is vannak itt, osztálytársam is” – magyarázza.
– szedi rímbe mondandója végét a kilencvenegy éves Irénke néni. Kiderül, hogy ő a csoport nagy költője, igaz, nemrég megműtötték az egyik szemét, így mostanában nem ír verseket, de a régi szerzeményeit szívesen szavalják, éneklik az együtt töltött alkalmakkor a csoporttagok.
Kell egy hely, ahol jobban telik az élet
Fotó: Péter Beáta
„A férjem meghalt, nyugdíjba mentem és kerestem a nagyvilágban az életet, hogy tovább hogy legyen. Kell valami az embernek, ami leköti, ami érdekli. Aztán hívtak ide – azt sem tudom már, ki – hogy milyen kedves csoport ez. 2003 elején kezdtem járni, két évvel azelőtt halt meg a férjem, de akkor nem akartam senkiről, semmiről tudni. A családom apraja-nagyja dolgozik, és kellett egy hely, ahol eltölthetek egy-egy kellemes délutánt, ahol jobban telik az élet. Kell a közösség. Nagyon sokat voltunk kirándulni, megünnepeljük a névnapokat, születésnapokat, hogy minél jobb kedvünk legyen” – magyarázza Janka néni.
A csoport legújabb tagja Marcella, akit társai Cellának szólítanak. Fia biztatására jött el megnézni, hogy milyen tevékenység zajlik itt. „Örökké azt mondtam, hogy nekem nincs időm, el vagyok foglalva, sok a dolgom, gazdálkodtam is, imacsoportba is járok.” Aztán ősszel a zsögödi napköziben volt egy szüreti bál, ott találkozott a csoport tagjaival, azóta, ha csak teheti, eljön csütörtökönként.
Elhangzik: egy-egy ilyen találkozás egy lelki gyakorlatnak felel meg. Van, hogy feldobnak egy témát és mindenki bekapcsolódik, van, hogy vicceket mesélnek egymásnak, máskor énekelnek, imádkoznak, és gyakran vannak meghívottaik, akik különböző témákban tartanak előadásokat. Segítenek is egymáson, ha a szükség úgy hozza, leginkább lelkiekben.
– fűzi hozzá Janka néni. Kérdésünkre, hogy leginkább milyen témák foglalkoztatják, Frédi bácsi rögtön rávágja, hogy az öregség. De nem panaszkodni járnak a csoportba, azért jönnek, hogy kikapcsolódjanak, jól érezzék magukat és hogy közösségben legyenek, hisz a legtöbben egyedül vannak odahaza. Elmesélik egymással az unokáik csínytevéseit is, sőt, a dédunokákkal kapcsolatos történeteket.
Nem panaszkodni járnak ide
Fotó: Péter Beáta
„Én olyan bánatban voltam, egymás után annyi halál következett. A lányom mondta, jöjjek el, gondoltam, megpróbálom. Nagy-nagy szeretettel fogadtak” – kapcsolódik be a beszélgetésbe Veronka néni is. Egy másik csoporttag, Magdika több mint tíz éve jár a csoportba. „Akkor még a bal szememmel kicsit jobban láttam, a jobbal akkor sem már. Én olyan dolgokat hallottam itt, amit soha nem tudtam elolvasni. Nem is tudom kifejezni, hogy ez a közösség nekem mit jelent. Azért nem vagyok soha szomorú, azért nem panaszkodok, hála Istennek jól megvagyok, zarándokolok, járok mindenfelé. Nekem ez a társaság és az, amiket sokszor felolvasnak itt, a vallásos dolgok, nagyon sokat jelentenek. Amióta nem látok. Mert nekem sem jutott azelőtt ennyi idő a Jóistenre, ott voltak a gyerekek, a férjem. A halála után kezdtem megtanulni imákat énekeket. Én nem tudtam a rózsafüzér titkait, mondtam az imádságokat a többiek után. De most, ha éjjel megszólítanának is tudnám. Elfogadtam zúgolódás nélkül ezt a szemproblémát, és valahogy lelki békét kaptam a Jóistentől, hogy ennek így kell lenni. Számíthatok a csoporttársakra is, sokfelé eljárunk, zarándoklatokra megyek, Medjugorjéban is többször voltam.
Margitka több imaközösségbe is járt, és amikor hallott erről a csoportról, gondolta, eljön ide is. „Első perctől megszerettem. Szeretem a társaságot, a jó embereket, és itt azok vannak.”
A tizenhét év alatt több mint száznegyven idős járt a csoport foglalkozásaira. Több alkalommal szerveztek kirándulást is, eleinte évente négy alkalommal utaztak valamerre, az utóbbi években ritkábban tudják megszervezni a közös utat. A kirándulásokra terelve a szót a másnap esedékes marosfői kirándulás részleteit kezdik megbeszélni, ki megy autóval, ki megy busszal, majd a régebbi kirándulós élményeiket kezdik mesélni.
„A legények között én vagyok a legöregebb, 88 évet töltöttem. Azért jöttem ebbe a csoportba, hogy valamit tanuljak. Kikapcsolódok, valamiket még felszedek, hiszen nem tudok olvasni. A csoportot nagyon szeretem, a közösséget nagyon szeretem, és evégett járok a csoportba” – osztja meg velünk Gyuri bácsi végül.
„Sose üljük egymás torát”
Fotó: Péter Beáta
Időközben Janka néni elkezdi megteríteni az asztalt, mint mondja, névnapja van, és hozta a tiszteletet: sütemény, bodzaszörp, pálinka, bor kerül elő a csomagjából. A csoport tagjai közben énekelni kezdik a himnuszukat, majd az indulójuk is elhangzik. De van még a tarsolyban néhány nóta, azokat is meghallgatjuk.
– éneklik kacagva. Elköszönünk. Kifele menet még halljuk, ahogy újra rázendítenek egy nótára.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!