
Érmelléki élettelen tanyák
Fotó: Sütő Éva
Ma is élnek olyanok, akik visszaemlékeznek a múlt század eleji tanyavilág sanyarú vagy elviselhetőbb, de mindenesetre nyugalmasabb világára. A tanyákon nem sokat számított az idő fogalma, egyetlen viszonyítási pont a Nap járása volt. A csütörtöki Erdélyi Naplóban a tanyasi létről, a tanyasi világ mindennapjairól olvashatnak riportot.
2019. november 14., 14:282019. november 14., 14:28
Minden tanyasi ház építését először a kút ásása előzte meg, hogy legyen víz a vert fal vagy a vályogok előállításához. A kút kávájába jegyezték fel az építkezés dátumát is. Egyes érmelléki „bokortanyán” még lakható épületekkel is találkozni, amelyek az 1800-as években épültek. Bár falaik már omladoznak, mégis az egykori paraszti élet légköre lengi körül, írja Sütő Éva az e heti Erdélyi Naplóban.
A pusztai ember napjai nem sokban különböztek egymástól, de volt benne rendszer és ez adta az itteni élet biztonságát. A tanyasi ember a kakassal kelt és a tyúkokkal feküdt, főleg télen, amikor rövid volt a nap. Együtt élt a jószággal. Az egymástól távol eső tanyákat télen a csikasz (nádi farkas), róka, nyáridőn a bujdosó betyár, a csendőr vagy olykor egy-egy megfáradt vándor, szökött katona látogatta. Az előbbiek ellen ott voltak a méretes komondorok, az utóbbiaknak pedig, ha békességgel jöttek, „földre hintették a zizegő szalmát”, az szolgált vetett ágy gyanánt. A tanyák mellett a csárdáknak is nagy becsületük volt az ilyesfajta vidéken. Ivók nélkül a tanyavilág népe sem élhetett. Bár a puszta végeláthatatlan messzeségeket jelentett, estelente mégis volt vendég minden csárdában vagy ivóban.
Elhagyatottan a szilágysági határban
Fotó: Sütő Éva
Az alföldi ember azonban íratlan szabályok szerint élt. A törvény betűje nem sokat jelentett e tájon. Az íratlan törvények legfontosabbika maga a túlélés volt. Túlélni a betegségeket, a telet, az aszályt, a csendőr zaklatását, a rablótámadásokat, a hadi rekvirálásokat, túlélni magát az életet.
Egy 2015-ös magyarországi felmérés szerint 95 ezer tanya működött, amelyeken közel kétszázezer ember élt. A magyar kormány az elmúlt nyolc évben mintegy 8 milliárd forinttal támogatta a tanyákon élőket, és a támogatást valamilyen formában ki fogják terjeszteni a külhonban tanyákon élő magyar gazdákra is. Ennek egyik elemeként díjazni fogják az Év Tanyája mellett az Év Határon Túli Magyar tanyáját is.
A Szatmár megyei Tasnádbalázsháza határában még van némi jele a tanyasi életnek
Fotó: Sütő Éva
A tanya fogalma az Európai Unió számára idegen fogalom. Mondhatni valóban hungarikumnak számít. Manapság a tanyák is újabb reneszánszukat élik. Míg jó néhány évvel ezelőtt csak a társadalom szélére szorult emberek kényszerültek a „sehonnába”, manapság egyre inkább más tartalmat kap a tanya. Újgazdagok szeszélyeit szolgálják, kőkerítésekkel, betonozott udvarral, összkomforttal. A tető nádfedeles ugyan, a muskátli és a petúnia is ott virít a porta körül. A bejárat előtt egy-egy kikupált parasztszekérnyi virág is jelzi: itt tanyasi életet próbálnak élni a városból menekültek. Manapság ez a divat. Ám ha mindez csak utánzata is az egykori tanyasi világnak, akkor is azt bizonyítja, az embernek nosztalgiaérzete van a múlt iránt, amelybe valahol ott rekedt a lelki béke, a hit, az egymás iránti tisztelet, az adott szó becsülete, vagyis mindaz, amit sohasem vetettek papírra, de általuk élt a nemzet.
Miért kötözték össze régen a háztartásban lévő ollók éleit spárgával? Milyen hiedelem társult hozzá? A Csíki Székely Múzeum e havi kiemelt tárgya erre nyújt magyarázatot.
Ha kedveled a mexikói konyhát, de nincs sok időd a főzésre, a csirkés taco tökéletes választás. Ropogós tortilla, szaftos csirkefalatok, paradicsom, fűszerek és lime – mindössze ennyi kell a különleges vacsorához.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
szóljon hozzá!