Egy nem szokványos New York-i város. Felhőkarcolói ellenére emberléptékű
Fotó: Antal Erika
Van valami irónia abban, ahogy a nyugati életstílus ellen törő iszlamisták a 2001. szeptember 11-ei korszakváltó támadással tulajdonképpen egy új turistalátványosság létrejöttét „kezdeményezték”. A 21. századi New York azonban ennél sokkal, de sokkal többről szól. Nemrég volt alkalmunk megcsodálni.
2017. szeptember 15., 16:002017. szeptember 15., 16:00
2017. szeptember 15., 20:172017. szeptember 15., 20:17
Szeptember 11.-e, a New Yorkot ért tragédia napjaként rögzült immár örökre a történelemben. Élőben láthattuk az eseményeket, majd rengeteg tudósítást a helyszínről, a környező utcákból, nagyon sok visszaemlékezést, számos dokumentumfilmet, játékfilmet is. A romokat eltakarították, a környező utcákban a port, a kormot lemosták, a kitört ablakokat pótolták. Sokáig kérdéses volt, mi legyen azon a helyen, ahol az ikertornyok álltak. Visszaépítsék ugyanúgy, vagy emlékparkot alakítsanak ki ott, valami nagyon látványos emlékművet hozzanak létre?
Az építkezés a környéken még mindig tart, de azóta felhúztak egy újabb épületet, a One World Trade Centert, ami még magasabb, még egyedülállóbb. A két lerombolt torony helyén egy-egy óriási fekete lyuk tátong. Két, fekete márvánnyal burkolt medence, amelyek oldalán, mint valami könnycseppek, állandóan csurog lefele a víz. A medencék párkányán pedig sorban, egymás mellett bevésve azoknak a neve olvasható, akik halálukat lelték a terrorcselekmények során.
A látogatók, helybéliek, vagy máshonnan érkezők, soha nem fogynak a medencék mellől, olvassák a neveket, virágot tesznek a fekete márványra. Akik ott élnek, és átélték a 2001. szeptember 11-ei eseményeket, ma is döbbenettel emlékeznek vissza a történtekre, a félelemre, ami megváltoztatta a világot, az életüket, hiszen attól kezdve egy másik időszámítás is elkezdődött, az állandó felkészültségé, folytonos ellenőrzéseké, gyanakvásé, bizalmatlanságé. Persze ehhez is hozzá lehet szokni, az élet megy tovább, az emberek ugyanúgy élik mindennapjaikat, felmennek a 102 emeletes toronyba, ahová alig három perc alatt visz fel a gyorslift, ahonnan aztán lenéznek a csupa beton és üveg felhőkarcoló városra.
New York – közhely, de így igaz – soha nem alszik. Lüktet benne az élet, megállás nélkül folyik az építkezés, a régi házakat lebontják, újakat, korszerűbbeket emelnek azok helyébe, az egykor gazdaságosan működő, de mára fölöslegessé váló gyárcsarnokokat átalakítják, ahogy a funkcióját vesztett magasvasutat is sétánnyá, parkká változtatták.
Szépségszigetek a betondzsungelben
Fotó: Antal Erika
Az egykor barátságtalan, külvárosnak, gyártelepnek számító városrészt ellepik a világmárkák és a vendéglők, a művészeti galériák, a használaton kívüli csarnokok új funkciót nyernek, a szeméttelepnek használt földsávból a Hudson partján parkot létesítenek sok-sok fával, bokorral, virággal, szobrokkal, szökőkutakkal, padokkal, nyugágyakkal, sportolási lehetőségekkel, játszóterekkel.
Ha étteremben támad kedve vacsorázni az embernek, akkor idejében helyet kell foglalnia. Ha nem, sorban áll a kijárat előtt és várakozik, míg ürül egy asztal számára is. A Broadwayen, a színházak előtt óriási sorok kígyóznak, már délelőtt ott állnak, abban reménykedve, hogy az esti előadásra jegyet kapnak. Nem biztos, hogy ez sikerül, de legalább megpróbálják.
Egykori magasvasút parkosítva
Fotó: Antal Erika
A New York művésznegyedének számító, a felhőkarcolókhoz, vagy a Time Square-hez képest kisvárosi hangulatot árasztó Greenwich Village sorházaiban egymást érik a különféle klubok, ahová szintén csak előzetes helyfoglalással lehet bejutni. Ezek azok a helyek, amelyek egyformán vonzzák a kispénzű egyetemistát vagy munkanélkülit, a limuzinnal érkező világsztárt, vagy a multimilliomos vállalkozót.
Utcakép
Fotó: Antal Erika
Bent a szűk helyiségben, ahol minden centiméter ki van használva, tényleg mindenki egyenlő. A kis asztalok mellett szorosan egymás mellett ülnek a fehér és színes bőrüek, az amerikaik, európaiak, ázsiaik és afrikaiak. Ha valaki még érkezik a teljesen megtelt helyiségbe, az ott ülők még jobban összehúzódnak, és helyet csinálnak maguk között, hogy mindenki elférjen. Nem luxuskategóriájú helyek ezek, hanem a lehető legegyszerűbbek, abrosz nélküli kis asztalokkal, székekkel, viszont nagyon jó minőségű zenével.
Minden szórakozóhely, vendéglő zsúfolásig tele
Fotó: Antal Erika
Hogy ki honnan érkezett, az akkor derül ki, amikor az énekes-műsorvezető megkéri, hogy emelje fel a kezét az aki New York-i. Majd sorra veszi: ki jött Jersey-ből, Washingtonból, vagy Hawaiiból. Aztán következik Európa, annak is előbb a közismert országai: Németország, Franciaország, Olaszország, de nem rest az érdeklődő, mindenkitől megkérdezi, aki addig nem emelte a kezét, hogy te honnan jöttél? „Hollandia? Fantasztikus! Magyarország? Csodálatos!” – így örülve valamennyi jelenlevőnek. A buli folytatódik hajnalig, a fellépők közben ki-kimennek cigarettázni az utcára, a bejárat mellé, ahol mindenkivel elbeszélgetnek, kezet fognak, szelfiznek, örülnek az érdeklődésnek.
A hálószoba ablakából éppen az Empire State Building tornyára van a kilátás, amely egész éjjel megvilágítva, különböző színekben pompázik. Szeptember 11-én sötéten hunyorgott az éjszakában, szolidaritást vállalva és emlékeztetve a 16 évvel ezelőtti tragikus eseményekre.
Nem Barcelona
Fotó: Antal Erika
Manhattan közepén, a felhőkarcolók között, hihetetlen, de hajnalban szól a rigó. Lent a parkban mókusok szaladgálnak a fűben, le és fel a fákra, kimerészkednek egészen a járdáig, a padokig, és szívesen elfogadják a táplálékot, mogyorót, diót, magvakat. Szokva vannak az emberekkel, néha az az érzésem támadt, mikor szembenéztem a kerítésről rám bámuló állatkával, hogy egyenesen követeli, adjak neki valamit. Amit, ha már nem éhes, gondosan elás a parkban. A galambok, cinegék, harkályok, és még ki tudja milyen fajta madarak élettel töltik meg az amúgy is használatra szánt parkokat, ahol nem tilos a fűbe lefeküdni, piknikezni, játszani.
A sétányok mentén felszerelt szemeteskukákat folyamatosan ürítik, az itt-ott elhullatott papírt, vagy más hulladékot felszedik, sepregetnek az ezzel megbízott személyek. New Yorkban sok a park és zöldövezet, a leghíresebb a Central Park, amelyről azt mondják, hogy a város tüdeje. A hatalmas, 3,41 négyzetkilométernyi terület érinthetetlen, mert bár szűk a hely Manhattan szigetén, oda törvény tiltja az építkezést.
Heverésző polgárok a Central Parkban
Fotó: Antal Erika
A város zaját is megszűrik a fák, nem csak a levegőt, csupán a filmekből ismert helyszínek emlékeztetnek arra, hogy a világ egyik legnagyobb városában vagyunk. Azokon a forgalmas utcákon, ahol nincs zöldövezet, virágokat ültettek, bokrokat, kis fácskákat helyeztek ki a polgármesteri hivatal kezdeményezésére, így tavaszra egy virágba borult, színes város látványa fogadott.
Igaz, hogy felhőkarcolóira kissé nehéz volt feltekinteni, de utcái keskenyek, átjárhatóak, és annak ellenére, hogy zsúfolt a gépkocsiforgalom, mégis a gyalogos szempontjai a legfontosabbak. A gyalogosnak akkor is jogában áll büntetlenül átkelni az úttesten, ha a stoplámpa éppen piros. Az autósnak pedig meg kell állnia ilyenkor, és meg is állnak mind, ha valaki éppen akkor halad át a zebrán, amikor számukra mutat zöldet a lámpa.
Éjszaka a könyvtárban. A város, amelyik tényleg sohasem alszik
Fotó: Antal Erika
Világviszonylatban is a legnépesebbek közé tartozik New York, amely a világ vezető globális városa. Az USA és a Föld első számú üzleti, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási, kutatási és fejlesztési, technológiai, média-, művészeti és szórakoztatóipari központja. A világ legnagyobb és legjelentősebb pénzügyi központja. Tőzsdéje a legnagyobb a világon. Londont és Tokiót megelőzve a világgazdaság legmeghatározóbb centruma. Itt található az ENSZ, és a világ legjelentősebb transznacionális vállalatainak és legnagyobb bankjainak a székhelye is. A világ egyik leglátogatottabb városa, és a legtöbb GDP-t termelő város is egyben. Igen sokrétű és világhírű kulturális élete miatt a Föld kulturális fővárosaként is szokás emlegetni. London, Párizs és Milánó mellett egyike a világ négy nagy divatfővárosának. A globális zeneipar és a nemzetközi diplomáciai élet legfontosabb központja.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!