Hirdetés
Hirdetés

A szülészeten „felejtették”, most árvaházat nyitna Kallusi Mária

Angliában talált rá önmagára az anyai szeretettől megfosztott Kallusi Maresz •  Fotó: Forrás: Kallusi Mária archívuma

Angliában talált rá önmagára az anyai szeretettől megfosztott Kallusi Maresz

Fotó: Forrás: Kallusi Mária archívuma

Kallusi Mária 16 évesen úgy döntött, látni akarja végre biológiai szülei arcát, akik a marosvásárhelyi szülészeten „felejtették” őt 1989-ben. Első éveit az újszülött osztályon töltötte, majd gyerekotthonban nőtt fel, lediplomázott, és elindult megtalálni önmagát. Ma Angliában él és dolgozik. Egymás mellé rakosgattuk történeteit, ám az ember sokkal több annál, amit tesz. De főleg annál, amit tesznek vele.

Hajnal Csilla

2021. február 24., 19:002021. február 24., 19:00

2021. február 26., 16:032021. február 26., 16:03

Szólítsam Maresznek, nem szereti a Mária nevet – kérte az online térben zajlott beszélgetésünk legelején, majd egy-egy kávé mellett bele is kezdtünk élete „mozaikdarabjainak” összerakosgatásába. Maresz ma Anglia dél-keleti részén, Reading városában él, és közel egy éve idősotthonban dolgozik egészségügyi dolgozóként. Még nincs saját családja, albérletben él, de eddig szinte minden úgy történt, ahogy elképzelte magának – jegyzi meg nekem. Az otthon idős lakói nagyon értékelik, hogy Mária munkatársaival közösen folyton tevékenységeket talál ki számukra, keddenként például kávézót „nyitnak”, hogy ne érezzék bezárva magukat az idősek, hogy éljék át a szeretetet, hiszen a járványhelyzet ott is nagyon nehéz.

Azelőtt fogyatékkal élőkkel dolgozott egy központban, de nem értette, amit közölni akarnak vele. Ha megkérdezte, hogy fáj-e valahol, nem értette a válaszukat, ez mentálisan és érzelmileg is lefárasztotta, így továbblépett – meséli Maresz a Ligetnek.

Hirdetés

A gyerekorvos-keresztanya

1989 szilveszter éjjelén született a marosvásárhelyi szülészeten, ahonnan senki nem vitte őt haza. Onnan került 1995-ben a marosvásárhelyi Lídia otthonba, amelyet két évvel korábban egy református egyházi alapítvány hozott létre. A kilencvenes években óriási különbség volt a családi típusú intézményekben nevelkedő néhány gyerek és az állami árvaházakban, elhanyagoltan, betegen élő gyerekek között.

Idézet
„Nagyon jó helyre kerültem, és hálát adok az Istennek azért, hogy volt a kórházban egy jó gyerekorvos, aki felkarolt, ő lett a keresztanyám, hiszen éppen akkor dolgozott ott, amikor én megszülettem.

Ő nevelt, támogatott mindenben, ott volt, ahol szükségem volt rá. Utánajárt annak, hogy jó helyre helyezzenek el, hogy jó életem legyen, és hogy ne vigyenek állami árvaházba. Ő akart kivenni engem, de a biológiai szüleim – édesapám magyar ember, édesanyám román – nem mondtak le rólam, ezért nem tudott kivenni” – idézi fel mozaikdarabjainak meghatározó kezdetét.

Lediplomázott, asszisztensnő lett a szülészeten „felejtett” lányból •  Fotó: Forrás: Kallusi Mária archívuma Galéria

Lediplomázott, asszisztensnő lett a szülészeten „felejtett” lányból

Fotó: Forrás: Kallusi Mária archívuma

„Tízévesen vittek el végül a gyerekjogvédelemhez, ahol megkérdezték, hogy mit szeretnék, és mondtam, hogy nem is kérdés, maradnék az otthonban” – mondja Maresz, akinek azt mesélték, hogy

amikor megszületett, édesanyja kicserélte őt a kórházban egy egészségesebbnek tűnő gyerekre, akinek az anyja lelépett a szülészetről, ezért jó ideig hiába keresték Maresz igazi anyját, nem találták meg.

Végül megtalálta az orvosnő a biológiai anyát, tízévesen DNS-teszteket csináltak, vér és hajmintát vettek, ami igazolta, hogy kik a szülei. „Tizenhatévesen láttam meg először édesanyámat, édesapámat és a testvéreimet. Aztán még egyszer találkoztunk, mikor a magyar állampolgárságot szerettem volna megszerezni. 2009 őszén mentem el hozzájuk, és kértem, hogy írják alá a papírt, mert kell nekem a magyar állampolgárság.

Idézet
Az anyám azt mondta, nem írja alá, hagyjak békét neki, nem vagyok az ő lánya.

De az apám rendes volt, odaállt mellém, és azt mondta, aláírja nekem, hogy legyenek terveim az életben, és legyek sikeres. Ez a gesztus nagyon megmaradt, nagyon jó emlékként él bennem” – idézi fel édesapja alakját Kallusi Maresz. Végül 2013-ban kapta meg a magyar állampolgárságot, de nem volt egyszerű folyamat, minden papírt egyedül intézett, ennek ellenére azt mondták a követségen, hogy mivel gyerekotthonban nevelkedett, nem biztos, hogy megkaphatja. Mint meséli, egyedül járta végig a bürokrácia útjait, senki nem segített ebben, de amit el akart érni, elérte. Idén lesz öt éve, hogy Angliában van, és igényelni fogja az angol állampolgárságot is ebben az évben. Jól tudja, az azonosságát és jogi státuszát igazoló iratok fontosabbak, mint gondolnánk, ha el akarunk érni valamit.

Az énekesnői „karrier”

2014 júliusában utazott ki először a szigetországba, egy nappal azután, hogy megműtötték nyirokcsomó-duzzanattal, de hajthatatlan volt, dolgozni akart. Elhatározta, hogy olyan munkát vállal, ami annyira nem megerőltető, nem akarta, hogy kárba vesszen, amit itthon több évig tanult, fel akarta használni az oklevelét, amelyet 2013-ban szerzett a marosvásárhelyi Bod Péter Asszisztensképző Főiskola általános asszisztensi szakán.

Megasztáros kaland: nem lett belőle „csillag”, mégse bánta meg, hogy részt vett a vetélkedőn •  Fotó: Forrás: Kallusi Mária archívuma Galéria

Megasztáros kaland: nem lett belőle „csillag”, mégse bánta meg, hogy részt vett a vetélkedőn

Fotó: Forrás: Kallusi Mária archívuma

„Gyönyörű diákéveim voltak Marosvásárhelyen, sok szaktudást kaptam, gyakorlatoztam kórházban, ami nagy hasznomra vált, és örültem, hogy volt rá lehetőségem, hogy ezt a pályát elkezdjem. Mindig szerettem segíteni az embereken” – fogalmaz Kallusi Maresz. Gyerekkori álmaiban asszisztensnő, orvosnő vagy énekesnő volt, vagy inkább énekesnő, orvosnő és asszisztensnő – ebben a sorrendben.

Az énekesnői karrier volt az első álmai listáján, de lebeszélte róla a környezete, szerintük az nem olyan szakma, amiből meg lehetne élni – mondták,

pedig hegedűszakra járt elemiben, majd ötödiktől átment a sportiskolába atlétikaszakra. „Nagyon makacs voltam, mindenáron el akartam jutni egy tehetségkutatóra.

Idézet
Nem szóltam senkinek, elmentem a művészeti iskolába, fogadtam egy énektanárnőt, és megkértem, hogy tanítson be, hogy legyen lehetőségem megpróbálni a Megasztárt,

és sikerült is. 2010 júliusában elmentem Marosvásárhelyen a televíziós tehetségkutató show helyi válogatójára, és továbbjutottam. Fel is kértek, hogy menjek el Budapestre a meghallgatásra, ahol kamerák és közönség előtt léphettem fel, és onnan is sikerült továbbjutni, 12 ezerből a legjobb kétszázban voltam benne. Ez augusztusban történt, egy hónapot töltöttem ott, aztán volt megint egy meghallgatás, duettben kellett elénekelnem egy fiúval Máté Péter Végső vallomás című dalát, de onnan már nem jutottam tovább” – idézte fel nekünk csillogó szemmel rövid énekesi „pályafutását”.

A nagy álom

21 évesen jött el a Lídia otthonból, egy alapítvány révén albérletbe került Marosvásárhelyen. Dolgozott az öregek otthonában közben, és a fizetését félretette, mert nagy álma volt, hogy kimenjen külföldre. Nem akart otthon maradni, úgy érezte, hogy ha napi 24 órát dolgozna, akkor sem tudna „egyről a kettőre” jutni, több pénzt keresni. Közben egyetemre járt és dolgozott is, majd sikeresen leállamvizsgázott. A Lídia otthonban minden gyereknek volt egy „pótanyukája”, az övét Hajninak hívták, és akárcsak a szülészeten a gyerekorvos, ő is nagy hatással volt rá. „Mindig pozitívan állt hozzám, tőle tanultam meg, hogy amit teszek, azt magamért teszem. Kiskoromtól felnőttkoromig végigkísért, hálás vagyok neki azért, hogy ennyi mindent elértem. Ő mindig arra biztatott, hogy tegyek meg mindent, ami jó nekem, ami a hasznomra válik” – emlékszik vissza az otthonban töltött évekre interjúalanyom.

Úgy érzi, most már juthat egyről a kettőre •  Fotó: Forrás: Kallusi Mária archívuma Galéria

Úgy érzi, most már juthat egyről a kettőre

Fotó: Forrás: Kallusi Mária archívuma

Szeretne gyerekeket is majd, számít arra, hogy egyszer férjhez megy, de egyelőre azért harcol, hogy megteremthesse a saját egzisztenciáját. Már nem jönne haza, beilleszkedett az angolok közé, megismerte a szokásaikat, tudja, miként élnek, megtalálta azt a keresztény közösséget is, ahol befogadták és támogatják – meséli, de szabadsága alatt szeret haza jönni, nagyon fel tud töltődni az itthoni barátokkal.

Idézet
„Soha nem kaptam meg az anyai szeretetet, jártam is sokat pszichológushoz, ezért is akartam meglátogatni a családomat annak idején, hogy fel tudjam mérni, honnan is jöttem,

kik a szüleim, nagyszüleim, testvéreim, milyenek valójában a gyökereim” – rakta össze mozaikdarabjait a mégis mindig mosolygó Kallusi Mária.

Talán nem is meglepő, hogy Maresz egyik nagy álma, hogy gyerekotthont nyisson a szigetországban olyan gyerekek számára, akiknek nincsenek szülei.

Az első lépéseket már meg is tette a célja felé: megkapta már a letelepedési engedélyt, most teszi le azokat a különbözeti vizsgákat, amelyek szükségesek többek között ahhoz, hogy gyerekotthont nyithasson. S hogy mi motiválja őt ebben: mindazt a jót akarja átadni az árva és elhagyott gyerekeknek, amit ő maga kapott az otthonban, hogy nekik se tűnjön el a csillogás a szemükből. Akárcsak Maresznek.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 18., csütörtök

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira

Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
Hirdetés
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.

Sült paradicsomos salsa – videó
Sült paradicsomos salsa – videó
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

2026. június 16., kedd

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot

Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
2026. június 14., vasárnap

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere

Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Hirdetés
2026. június 14., vasárnap

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből

Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
2026. június 12., péntek

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás

Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
2026. június 10., szerda

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében

Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Hirdetés
2026. június 06., szombat

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá

Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
2026. június 01., hétfő

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története

Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
2026. május 31., vasárnap

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával

Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
2026. május 31., vasárnap

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával

Hirdetés