
Guráth Béla (jobbra) egy nemzetközi versenyen
Fotó: Guráth Béla archívuma
Ifjúsági világbajnok volt, de 18 évesen abbahagyta a versenysportot. A híres Jesse Owens Amerikába akarta csalni, de nem élt a lehetőséggel. Guráth Béla később a két Németországban ért el szakmai sikereket, de a rendszerváltás után hazatért Erdélybe. Vele olvashatnak interjút a Székelyhon legfrissebb számának Erdélyi Sport kiadványában.
2021. augusztus 03., 11:272021. augusztus 03., 11:27
Guráth Béla Kolozsváron született 1942. április 28-án. Édesapja, id. Guráth Béla 1952-ben tagja volt a helsinki olimpiai vívócsapatnak. A párbajtőröző ifj. Guráth Béla tizenhat évesen már felnőtt válogatott volt.
A római olimpia után visszavonult a versenysporttól, ezt követően csak amatőr versenyeken vett részt. 1982-ben Kelet-Berlinből Nyugat-Németországba költözött, ahol máig sikeres vállalatot alapított. Nyugdíjba vonulása után, a 2000-es évek elején hazatelepedett.
Dr. Guráth Béla napjainkban
Fotó: Horváth László
Milyen alapon dől el, hogy valakiből kardozó, tőröző vagy párbajtőröző lesz? – tevődik fel a kérdés, erre válaszolva mondja el Guráth Béla, hogy tulajdonképpen mindenki tőrrel kezdi, az adja meg a technikát. „Én a kardtól féltem, ilyen fegyver soha nem is volt a kezemben. Apám kardozó volt, jött haza edzésről, versenyekről, tele volt véraláfutásokkal. Gyerekkoromban tőröztem, bajnok voltam, aztán egy edzőtáborban apámat meggyőzte egyik edző barátja, hogy belőlem párbajtőrözőt kell faragni. Főleg az alkatom miatt voltam erre alkalmas. A párbajtőr kívánja a legkevesebb energiát, mivel minden akció egy találat.
– mondja egyben kiemelve, a párbajtőrnél nincs konvenció, aki előbb szúr, azé a pont, együttes találat esetén pedig mindketten kapnak pontot.
Guráth Béla az ifjúsági világbajnokság dobogójának legmagasabb fokán
Fotó: Erdélyi audiovizuális archívum
Guráth Béla szerint a testi adottság is nagyon fontos: a kardozók általában zömökebbek, a tőröző filigránabb, aki magas, abból párbajtőrözőt csinálnak. A vele készült interjú teljes szövegét a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport kiadványában találják meg.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!