
Guráth Béla (jobbra) egy nemzetközi versenyen
Fotó: Guráth Béla archívuma
Ifjúsági világbajnok volt, de 18 évesen abbahagyta a versenysportot. A híres Jesse Owens Amerikába akarta csalni, de nem élt a lehetőséggel. Guráth Béla később a két Németországban ért el szakmai sikereket, de a rendszerváltás után hazatért Erdélybe. Vele olvashatnak interjút a Székelyhon legfrissebb számának Erdélyi Sport kiadványában.
2021. augusztus 03., 11:272021. augusztus 03., 11:27
Guráth Béla Kolozsváron született 1942. április 28-án. Édesapja, id. Guráth Béla 1952-ben tagja volt a helsinki olimpiai vívócsapatnak. A párbajtőröző ifj. Guráth Béla tizenhat évesen már felnőtt válogatott volt.
A római olimpia után visszavonult a versenysporttól, ezt követően csak amatőr versenyeken vett részt. 1982-ben Kelet-Berlinből Nyugat-Németországba költözött, ahol máig sikeres vállalatot alapított. Nyugdíjba vonulása után, a 2000-es évek elején hazatelepedett.
Dr. Guráth Béla napjainkban
Fotó: Horváth László
Milyen alapon dől el, hogy valakiből kardozó, tőröző vagy párbajtőröző lesz? – tevődik fel a kérdés, erre válaszolva mondja el Guráth Béla, hogy tulajdonképpen mindenki tőrrel kezdi, az adja meg a technikát. „Én a kardtól féltem, ilyen fegyver soha nem is volt a kezemben. Apám kardozó volt, jött haza edzésről, versenyekről, tele volt véraláfutásokkal. Gyerekkoromban tőröztem, bajnok voltam, aztán egy edzőtáborban apámat meggyőzte egyik edző barátja, hogy belőlem párbajtőrözőt kell faragni. Főleg az alkatom miatt voltam erre alkalmas. A párbajtőr kívánja a legkevesebb energiát, mivel minden akció egy találat.
– mondja egyben kiemelve, a párbajtőrnél nincs konvenció, aki előbb szúr, azé a pont, együttes találat esetén pedig mindketten kapnak pontot.
Guráth Béla az ifjúsági világbajnokság dobogójának legmagasabb fokán
Fotó: Erdélyi audiovizuális archívum
Guráth Béla szerint a testi adottság is nagyon fontos: a kardozók általában zömökebbek, a tőröző filigránabb, aki magas, abból párbajtőrözőt csinálnak. A vele készült interjú teljes szövegét a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport kiadványában találják meg.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
szóljon hozzá!