
Széles, alacsony test szépen rajzolt vonalakkal. Nyolc évet „húzott le” szinte változatlanul
Fotó: Pinti Attila
Nagyon ráérzett a Renault-Dacia arra, hogy mivel lehet megfogni az elöregedett romániai gépkocsipark modernizálását célzó roncsautóprogram kedvezményeit kihasználó vásárlókat. Míg a Dacia a limitált szériájú Plus nevű felszereltségi szintet dobta piacra a Logan és Sandero modelleknél, a Renault az úgynevezett Collection Evo típust küldte harcba a Cliónál – cseppet sem elhanyagolható sikerrel.
2019. szeptember 23., 16:452019. szeptember 23., 16:45
A franciák „roncsprogramos receptje” pofonegyszerű: vettek egy, az alapváltozatot néhány extrával „feldobó” típust, kevéssel a fapadosabb kivitel alá árazták, és így nem kérdés, hogy mindenki azt az autót fogja hazavinni, amihez többet kap, kevesebbért. A Dacia Logan esetében az Ambiance felszereltségi szinthez képest 90 euróért olcsóbban lehet hozzájutni a Plus változathoz, de míg előbbit ködlámpa nélkül kapjuk meg, utóbbin már ott díszeleg az autó orrán a plusz fényforrás.
A Renault Clio esetében még markánsabb a különbség: a roncsautóprogramra optimalizált Life Evo a „sima” Life-kivitellel szemben a ködlámpán túl 15 helyett 16 hüvelykes kerekeket kínál, a mostanság divatos, flexwheel fantázianevű „könnyűfém-utánzatú” felnikkel – ennek lényege, hogy egy „okosan” kialakított lemezfelnire tökéletesen passzoló műanyag dísztárcsákat helyeznek. A francia modellnél már 500 euró a különbség – a Life Evo javára. Azt hozzátesszük, a megtakarítást rendszerint úgyis feláras tételekre – elsősorban a négyszáz eurót kóstáló metálfényezésre – költik a vásárlók.
Így került a tesztelt vörös Clio Evo is a márkakereskedésből az új tulajdonoshoz. Egyébként kissé nagyobb odafigyeléssel szemlélve a székelyföldi forgalmat, jól láthatóan tarol a kis Renault, az idei autóparkfrissítési programnak köszönhetően rengeteg szaladgál az utakon.
A 2005-ben bemutatott harmadik generációs Clio „semmilyensége” után valódi felüdülés volt a hét évvel később berobbant negyedik nemzedék. Az íveket és formákat a Mazdától átigazolt, de Alfa Romeó-s elemeket is felhasználó Laurent van den Acker álmodta meg, és mint idővel beigazolódott, annyira jól, hogy nyolcéves modellciklusa alatt laikusoknak gyakorlatilag észrevehetetlen változtatásokon esett át. A nappali menetfény funkciót ellátó ledcsík az embléma mellől „leköltözött” az átskiccelt lökhárítók aljára, kicserélődött a váltóbot, továbbá a csúcskiviteleknél elérhető központi érintőkijelző mérete jelentősen megnőtt – röviden ennyiben össze lehet foglalni a hosszú esztendők alatti változásokat. A belteret az Evo-változatoknál az egyhangú plasztik uralja, amit csak a középkonzol krómutánzatú díszkerete tör meg. A műanyag mindenhol kopogós, de nem minőségtelen.
Főszerepben a műanyag. Szerencsére sem ránézésre, sem érintésre nem taszító a beltér
Fotó: Pinti Attila
Gombokból és kapcsolókból csak a feltétlenül szükséges mennyiséget kapjuk, ami ergonómiai szempontból telitalálat, könnyű eligazodni a fűtő-szellőző és klímakezelő tekerő- és nyomógombok között, illetve a multimédia-rendszeren – csak kár, hogy az elmúlt időszakban minduntalan felbukkanó, úgynevezett zongoralakk-bevonatú panelen kaptak helyet.
„Villanyablakból” kettő jár a Life Evóhoz, de egyik sem automata – ami annak ismeretében furcsa, hogy még a Logan Plus vezetőoldali ablakemelője is teljesen fel-, illetve lehúzódik egyetlen megnyomásra. Cserébe „gombos” a motorindítás és -leállítás, számos információt megjelenít a fedélzeti számítógép, és alapáras a sebességtartó automatika.
Alacsony vezető mögött még vállalható a hátsó helykínálat, 180 centiméteres magasság fölött viszont elfogy a lábtér, megszűnik a kényelem. Az elöl utazók nem panaszkodhatnak, a két ülés és a kormánykerék is széles tartományban állítható, a párnázás kemény, szélességben is bőven van hely.
az alaphelyzetben 300 literes poggyásztér csak a kategóriában számít jó értéknek, ráadásul magasról pakolható, a nehezebb batyuk nyíláson való átlendítéséhez jó kondiban kell lenni.
Magasról, szűkülő nyíláson pakolható a 300 literes csomagtér
Fotó: Pinti Attila
A TCe-motorcsalád 900 köbcentis, háromhengeres tagja tulajdonképpen a korábbi 1,2-es szívó benzinmotort váltotta ki: a teljesítmény közel azonos (75 lóerő), a forgatónyomaték kicsivel magasabb (120 newtonméter). A környezetvédelmi normák miatt lassan halálra ítélt atmoszferikus motorokhoz képest nem vall szégyent a csöppnyi turbós, sőt
Csakhogy valamennyire muszáj pörgetni, 2500-as percenkénti fordulatszám alatt ugyanis élettelen. Fölötte viszont a 75 lóerő érzésre legalább tíz-tizenöttel többnek tűnik, ám ez csak a rövidre áttételezett fokozatok miatti illúzió.
Noha száguldozásra alkalmatlan, a leggyengébb TCe-motorral sem vall szégyent a Clio
Fotó: Pinti Attila
Az elérhető maximális sebesség a 180 km/órát nyaldossa, noha ilyenkor a 45 literes üzemanyagtartályban lévő benzin mennyiségét mutató „mánus” szemmel láthatóan közelít a nullás értékhez. Egy üresen is 1080 kilogrammos géptől így is tisztességesnek számítanak a menetteljesítményi adatok. A hétköznapi, de nem motorgyilkosan alacsony főtengelyfordulaton autózóknak jó hír, hogy nem nagy kunszt hat liter alatt tartani vegyes használat mellett az átlagfogyasztást.
A lemezek alatt a futómű hagyományos első McPherson és hátsó csatolt lengőkar, szerencsére kivételesen jól hangolva. Kanyarban semleges, egy-egy váratlan, de nem kritikus terhelésváltásra jóindulatúan reagál, keresztbordákon elviselhető, a gödröket viszonylag szépen kisimítja – talán az autó egyik legjobban eltalált pontja. A szervokormány viszont a nullához közeli visszajelzést ad az útfelületről, teljesen szintetikus – ez mondjuk városban kifejezetten előny. Hatalmasat lépett előre azonban a nyomatékváltókar. Az új sebváltó szinte teljesen elfeledtette a franciák régebbi lötyögős, sokszor pontatlan egységét, s még ha nem is egy ultraprecíz szerkezet, rohamléptekkel közelít a németek szintjéhez.
A „szegények alufelnije”. Elsőre szinte észrevehetetlen, hogy ez egy egyszerű műanyag kerékdísz
Fotó: Pinti Attila
A Clio roncsautóprogramban tapasztalt
Másrészt az a nyugati tendencia, miszerint a csapotthátú kisautók második, harmadik gépkocsiként szolgálnak, még nem vert mély gyökeret nálunk. Itt egy formás kisautó még a passzentos hátsó helykínálat ellenére is képes betölteni egy családi autó szerepét.
A rejtett, süllyesztett hátsó kilincs „ellensúlyozza”, hogy nincs háromajtós verzió
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
| Gyári adatok | 0.9 TCe (898 cm³) |
| Teljesítmény (5000 fordulat/percnél) | 56 kW/75 LE |
| Forgatónyomaték (2500 fordulat/percnél) | 120 Nm |
| Gyorsulás (0–100 km/óra) | 12,3 mp |
| Végsebesség | 178 km/óra |
| Üzemanyag-fogyasztás (város/városon kívül/vegyes) | 6,3/4,2/5,0 liter |
| Szén-dioxid-kibocsátás | 113 g/km |
| Sebességváltó | ötfokozatú kézi |
| Hosszúság/Szélesség/Magasság | 4063/1732/1448 mm |
| Tengelytáv | 2589 mm |
| Nyomtáv (elöl/hátul) | 1506/1506 mm |
| Üzemanyagtartály | 45 liter |
| Csomagtér | 300 liter |
| Abroncsméret | 195/55 R16 |
| Önsúly/Megengedett össztömeg | 1082/1621 kg |
Ha kedveled a mexikói konyhát, de nincs sok időd a főzésre, a csirkés taco tökéletes választás. Ropogós tortilla, szaftos csirkefalatok, paradicsom, fűszerek és lime – mindössze ennyi kell a különleges vacsorához.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
szóljon hozzá!