
Széles, alacsony test szépen rajzolt vonalakkal. Nyolc évet „húzott le” szinte változatlanul
Fotó: Pinti Attila
Nagyon ráérzett a Renault-Dacia arra, hogy mivel lehet megfogni az elöregedett romániai gépkocsipark modernizálását célzó roncsautóprogram kedvezményeit kihasználó vásárlókat. Míg a Dacia a limitált szériájú Plus nevű felszereltségi szintet dobta piacra a Logan és Sandero modelleknél, a Renault az úgynevezett Collection Evo típust küldte harcba a Cliónál – cseppet sem elhanyagolható sikerrel.
2019. szeptember 23., 16:452019. szeptember 23., 16:45
2019. november 26., 12:482019. november 26., 12:48
A franciák „roncsprogramos receptje” pofonegyszerű: vettek egy, az alapváltozatot néhány extrával „feldobó” típust, kevéssel a fapadosabb kivitel alá árazták, és így nem kérdés, hogy mindenki azt az autót fogja hazavinni, amihez többet kap, kevesebbért. A Dacia Logan esetében az Ambiance felszereltségi szinthez képest 90 euróért olcsóbban lehet hozzájutni a Plus változathoz, de míg előbbit ködlámpa nélkül kapjuk meg, utóbbin már ott díszeleg az autó orrán a plusz fényforrás.
A Renault Clio esetében még markánsabb a különbség: a roncsautóprogramra optimalizált Life Evo a „sima” Life-kivitellel szemben a ködlámpán túl 15 helyett 16 hüvelykes kerekeket kínál, a mostanság divatos, flexwheel fantázianevű „könnyűfém-utánzatú” felnikkel – ennek lényege, hogy egy „okosan” kialakított lemezfelnire tökéletesen passzoló műanyag dísztárcsákat helyeznek. A francia modellnél már 500 euró a különbség – a Life Evo javára. Azt hozzátesszük, a megtakarítást rendszerint úgyis feláras tételekre – elsősorban a négyszáz eurót kóstáló metálfényezésre – költik a vásárlók.
Így került a tesztelt vörös Clio Evo is a márkakereskedésből az új tulajdonoshoz. Egyébként kissé nagyobb odafigyeléssel szemlélve a székelyföldi forgalmat, jól láthatóan tarol a kis Renault, az idei autóparkfrissítési programnak köszönhetően rengeteg szaladgál az utakon.
A 2005-ben bemutatott harmadik generációs Clio „semmilyensége” után valódi felüdülés volt a hét évvel később berobbant negyedik nemzedék. Az íveket és formákat a Mazdától átigazolt, de Alfa Romeó-s elemeket is felhasználó Laurent van den Acker álmodta meg, és mint idővel beigazolódott, annyira jól, hogy nyolcéves modellciklusa alatt laikusoknak gyakorlatilag észrevehetetlen változtatásokon esett át. A nappali menetfény funkciót ellátó ledcsík az embléma mellől „leköltözött” az átskiccelt lökhárítók aljára, kicserélődött a váltóbot, továbbá a csúcskiviteleknél elérhető központi érintőkijelző mérete jelentősen megnőtt – röviden ennyiben össze lehet foglalni a hosszú esztendők alatti változásokat. A belteret az Evo-változatoknál az egyhangú plasztik uralja, amit csak a középkonzol krómutánzatú díszkerete tör meg. A műanyag mindenhol kopogós, de nem minőségtelen.
Főszerepben a műanyag. Szerencsére sem ránézésre, sem érintésre nem taszító a beltér
Fotó: Pinti Attila
Gombokból és kapcsolókból csak a feltétlenül szükséges mennyiséget kapjuk, ami ergonómiai szempontból telitalálat, könnyű eligazodni a fűtő-szellőző és klímakezelő tekerő- és nyomógombok között, illetve a multimédia-rendszeren – csak kár, hogy az elmúlt időszakban minduntalan felbukkanó, úgynevezett zongoralakk-bevonatú panelen kaptak helyet.
„Villanyablakból” kettő jár a Life Evóhoz, de egyik sem automata – ami annak ismeretében furcsa, hogy még a Logan Plus vezetőoldali ablakemelője is teljesen fel-, illetve lehúzódik egyetlen megnyomásra. Cserébe „gombos” a motorindítás és -leállítás, számos információt megjelenít a fedélzeti számítógép, és alapáras a sebességtartó automatika.
Alacsony vezető mögött még vállalható a hátsó helykínálat, 180 centiméteres magasság fölött viszont elfogy a lábtér, megszűnik a kényelem. Az elöl utazók nem panaszkodhatnak, a két ülés és a kormánykerék is széles tartományban állítható, a párnázás kemény, szélességben is bőven van hely.
az alaphelyzetben 300 literes poggyásztér csak a kategóriában számít jó értéknek, ráadásul magasról pakolható, a nehezebb batyuk nyíláson való átlendítéséhez jó kondiban kell lenni.
Magasról, szűkülő nyíláson pakolható a 300 literes csomagtér
Fotó: Pinti Attila
A TCe-motorcsalád 900 köbcentis, háromhengeres tagja tulajdonképpen a korábbi 1,2-es szívó benzinmotort váltotta ki: a teljesítmény közel azonos (75 lóerő), a forgatónyomaték kicsivel magasabb (120 newtonméter). A környezetvédelmi normák miatt lassan halálra ítélt atmoszferikus motorokhoz képest nem vall szégyent a csöppnyi turbós, sőt
Csakhogy valamennyire muszáj pörgetni, 2500-as percenkénti fordulatszám alatt ugyanis élettelen. Fölötte viszont a 75 lóerő érzésre legalább tíz-tizenöttel többnek tűnik, ám ez csak a rövidre áttételezett fokozatok miatti illúzió.
Noha száguldozásra alkalmatlan, a leggyengébb TCe-motorral sem vall szégyent a Clio
Fotó: Pinti Attila
Az elérhető maximális sebesség a 180 km/órát nyaldossa, noha ilyenkor a 45 literes üzemanyagtartályban lévő benzin mennyiségét mutató „mánus” szemmel láthatóan közelít a nullás értékhez. Egy üresen is 1080 kilogrammos géptől így is tisztességesnek számítanak a menetteljesítményi adatok. A hétköznapi, de nem motorgyilkosan alacsony főtengelyfordulaton autózóknak jó hír, hogy nem nagy kunszt hat liter alatt tartani vegyes használat mellett az átlagfogyasztást.
A lemezek alatt a futómű hagyományos első McPherson és hátsó csatolt lengőkar, szerencsére kivételesen jól hangolva. Kanyarban semleges, egy-egy váratlan, de nem kritikus terhelésváltásra jóindulatúan reagál, keresztbordákon elviselhető, a gödröket viszonylag szépen kisimítja – talán az autó egyik legjobban eltalált pontja. A szervokormány viszont a nullához közeli visszajelzést ad az útfelületről, teljesen szintetikus – ez mondjuk városban kifejezetten előny. Hatalmasat lépett előre azonban a nyomatékváltókar. Az új sebváltó szinte teljesen elfeledtette a franciák régebbi lötyögős, sokszor pontatlan egységét, s még ha nem is egy ultraprecíz szerkezet, rohamléptekkel közelít a németek szintjéhez.
A „szegények alufelnije”. Elsőre szinte észrevehetetlen, hogy ez egy egyszerű műanyag kerékdísz
Fotó: Pinti Attila
A Clio roncsautóprogramban tapasztalt
Másrészt az a nyugati tendencia, miszerint a csapotthátú kisautók második, harmadik gépkocsiként szolgálnak, még nem vert mély gyökeret nálunk. Itt egy formás kisautó még a passzentos hátsó helykínálat ellenére is képes betölteni egy családi autó szerepét.
A rejtett, süllyesztett hátsó kilincs „ellensúlyozza”, hogy nincs háromajtós verzió
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
| Gyári adatok | 0.9 TCe (898 cm³) |
| Teljesítmény (5000 fordulat/percnél) | 56 kW/75 LE |
| Forgatónyomaték (2500 fordulat/percnél) | 120 Nm |
| Gyorsulás (0–100 km/óra) | 12,3 mp |
| Végsebesség | 178 km/óra |
| Üzemanyag-fogyasztás (város/városon kívül/vegyes) | 6,3/4,2/5,0 liter |
| Szén-dioxid-kibocsátás | 113 g/km |
| Sebességváltó | ötfokozatú kézi |
| Hosszúság/Szélesség/Magasság | 4063/1732/1448 mm |
| Tengelytáv | 2589 mm |
| Nyomtáv (elöl/hátul) | 1506/1506 mm |
| Üzemanyagtartály | 45 liter |
| Csomagtér | 300 liter |
| Abroncsméret | 195/55 R16 |
| Önsúly/Megengedett össztömeg | 1082/1621 kg |
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!