A magyar bajusznak nem a minősége a lényege, hanem az, hogy van – hangzott el mintegy vezérfonalként a marosvásárhelyi Bajusz- és szakállversenyen, amelyen a nemzeti ünnep apropóján „megméretkezhettek” a büszkén és féltő gondossággal viselt arcszőrzetek. A hangulatos és bensőséges eseményen kiderült az is, bizony van, aki reggelre „elalussza” a bajszát, s olyan vállalkozó is akad, aki a láthatatlan bajusz és szakáll kategóriában nyer valamit.
2022. március 14., 17:472022. március 14., 17:47
Hosszabb és rövidebb, netán semmi. Mindenféle arcszőrzetet felvonultattak
Fotó: Bereczky Sándor
A magyar bajusznak nem a minősége a lényege, hanem az, hogy van – hangzott el mintegy vezérfonalként a marosvásárhelyi Bajusz- és szakállversenyen, amelyen a nemzeti ünnep apropóján „megméretkezhettek” a büszkén és féltő gondossággal viselt arcszőrzetek. A hangulatos és bensőséges eseményen kiderült az is, bizony van, aki reggelre „elalussza” a bajszát, s olyan vállalkozó is akad, aki a láthatatlan bajusz és szakáll kategóriában nyer valamit.
2022. március 14., 17:472022. március 14., 17:47
Hosszabb és rövidebb, netán semmi. Mindenféle arcszőrzetet felvonultattak
Fotó: Bereczky Sándor
Pár évvel ezelőtt volt még egy próbálkozás, most másodjára szerveztek bajusz- és szakállmustrát Marosvásárhelyen, a március 15-ei nemzeti ünnep kapcsán három napra megnyílt Petőfi kávéházban.
Hogy mi a köze a bajusznak Petőfihez? Csak annyi, hogy
A megmérettetésre várták az évtizedek óta növesztett bajuszok vagy a néhány hete viselt szakállak tulajdonosait is, sőt az arcszőrzettel nem rendelkezőket is, ugyanis a bajusz és bajusz, szakáll kategória mellett álarcszőrzettel is lehetett nevezni. Így a vásárhelyi megmérettetés igazán a nemi egyenjogúság nevében zajlott, ugyanis gyerekek és még egy nő is részt vett rajta.
Bajuszos, szakállas versenyző társaság
Fotó: Bereczky Sándor
A szakállas házigazda, Tölgyesi Szabolcs a mustra elején elmondta, hogy mennyire örül, hogy eltörölték a járványügyi korlátozásokat, mert pár napja még nagyon félt, hogyan fog egy védőmaszkos bajusz- és szakállversenyt levezetni. Kiderült: a magyar és persze a székely ember számára mindig nagyon fontos volt az arcszőrzet, voltak idők, amikor bizony nem is adtak azoknak a férfiembereknek a szavára, akiknek valamilyen oknál fogva nem volt arcszőrzetük. Mondandója igazságát támasztja alá Tölgyesi szerint az a mondás is, hogy
A házigazda elmondása szerint egészen az első világháborúig fontos szerepet kapott az arcszőrzet a férfiaknál, akkor kezdődött a bajusz „hanyatlása”, amikor a hadseregbe bevonult katonáknak a gázálarc például nem tudott rátapadni az arcukra, ahol bajusz volt, ezért el kellett távolítani az arcszőrzetet. „Napjainkban megint felívelőben van az arcszőrzet divatja, aminek én kimondhatatlanul örülök” – mondta Tölgyesi Szabolcs.
A szigorú zsűri
Fotó: Bereczky Sándor
Felidézte a házigazda Szilágyi Pétert, a magyar bajusztársaság elnökét is, aki szerint a magyar bajusznak nem a minősége a lényege, hanem az, hogy van. Ennek szellemében is zajlott az arcszőrzet mustra, amelynek azért voltak szakértő zsűritagjai és szigorú szabályai is. Ezért történhetett meg például, hogy benevezett valaki bajusz kategóriában, de közben kiderült, hogy neki toldott bajusza van, így már a bajusz, szakáll kategóriában volt kénytelen megméretni magát.
A szabályok ugyanis úgy szóltak, hogy
Itt történt meg, hogy jött valaki bajuszosan, s szakállason távozott – legalábbis a szabályok szerint. A harmadik kategória pedig az egyenjogúság, az esélyegyenlőség, valamint a poén kedvéért létezett, ebbe – álbajusz, álszakáll – bárki benevezhetett, aki kis kreativitással festett, ragasztott, kötött magának valamilyen arcszőrzetet. Lett is egy női és öt gyerek nevező. A zsűri pedig azt sem tudta, kit pontozzon.
Tölgyesi Szabolcs szakállas házigazda
Fotó: Bereczky Sándor
A háromtagú zsűrit amúgy Hajnal Zsuzsanna szín- és stílustanácsadó, Dósa Norbert fodrász, borbély és Csatlos Károly szakállas szervező alkotta. Nem volt nehéz dolguk a bajusz kategóriában, ugyanis – miután a toldott bajusz kiesett –, egyetlen nevező büszkélkedett a szabályoknak megfelelő bajusszal. Kacsó István öt hónapja neveli kackiás bajszát, s saját bevallása szerint reggelre el is szokta aludni, de aztán napközben vígan pödörheti. A fiatalember vita nélkül elnyerte az este bajuszkirály címét.
A bajuszkirály. Öt hónapja növeli kackiás bajszát
Fotó: Bereczky Sándor
Többen akarták már megméretni magukat a bajusz és szakáll kategóriájában, volt olyan jelentkező – Marosvásárhely ismert karikaturistája, Boros Tety személyében –, aki azt is elmesélte, hogy ő még Ceaușescu idejében is növelhetett szakállat, mert művészként, karikaturistaként engedélyezték neki. Igaz, ki kellett járni azt az engedélyt. Boros Tety ma is úgy gondolja, hogy mellkasközépig érő ősz szakálla és ezzel egybeolvadó hosszú ősz haja immár nem csak hozzá tartozik a művészi énjéhez, de a védjegye is lett Marosvásárhelyen. Ő egyediségi különdíjat kapott ezen a versenyen.
Boros Tety. Művészként a Ceaușescu-érában is lehetett szakálla, hosszú haja
Fotó: Bereczky Sándor
A kategória legjobbjának a zsűri Tölgyesi Józsefet találta, akinek saját elmondása szerint gyergyói gyökereiben van a bajusz, szakáll. Minden testvérének van, s így legalább nem is ijednek meg egymás gyerekei a bajszos, szakállas bácsiktól, mert hozzá vannak szokva.
Tölgyesi József arcszőrzete lett az első helyezett a szakállak közt
Fotó: Bereczky Sándor
A második helyezett Rácz Attila lett, ő Magyarországról, Pécsről jött a marosvásárhelyi bábszínész szakra szakállt növeszteni. Rendezett, gondosan fésült arcszőrzetéről már belépéskor lejött, hogy ő versenyezni érkezett. Második díjjal tért haza. A harmadik díjat Madaras László vihette haza, aki bajuszosként érkezett, de megtudta, nem tartozik oda.
Madaras László, aki bajszosként érkezett, de meg tudta, nem az
Fotó: Bereczky Sándor
Egy igazán különleges versenyző,
Derült is a közönség rajta, meg csodálta is bátorságát. A zsűri ráadásul a láthatatlan szakáll kategóriában ítélt neki díjat.
A női egyenjogúság nevében...
Fotó: Bereczky Sándor
A vendégbajusz kategóriában volt a legnagyobb tolongás, egy hölgy és öt gyerek is megmérette magát, a zsűri pedig mindenkit nyertesnek titulált.
Gyerekek a bajuszmustrán
Fotó: Bereczky Sándor
Bajszos, szakállas család
Fotó: Bereczky Sándor
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!