
Mint sok minden más, a DJ szakma is rengeteg átalakuláson ment át az évek során
Fotó: • Forrás: Pixabay.com
Míg régen csak a zenék sorrendjéért, illetve a köztük elhangzó konferálásért felelt egy lemezlovas, manapság nem csak a dalok mixeléséhez, hanem pszichológiához, marketinghez, brandépítéshez is kell értenie egy DJ-nek, persze amellett, hogy jó technikai felszerelése van. De hogyan is alakult ki a szórakoztatóiparnak már jó ideje szerves részét képező szakma? Egy újságíró-lemezlovas járja körbe a témát.
2019. szeptember 27., 15:532019. szeptember 27., 15:53
A DJ, azaz disc jockey, magyarul lemezlovas már az 1930-as évektől létező fogalom, amely mint sok minden más, Amerikából indult. Akkoriban kizárólag azt a személyt jelentette, aki rádióműsorokban lejátszotta a kor népszerű dalait, illetve bemutatta az újdonságnak számító zeneszámokat a közönségnek. Az elnevezés a hanglemez angol neve: disc (korong), illetve a jockey (zsoké) szavakból állt össze. Az ezt követő néhány évtizedben a lemezlovasok feladata kimerült a konferálásban, valamint a lejátszott zenék sorrendjének kiválasztásában, legyen szó rádiós műsorról vagy élő „zenélésről”.
Rádiózásból indult lemezlovas fogalma, azóta sokat változott a jelentése
Fotó: • Forrás: Pixabay.com
A keveréshez, hétköznapibb nyelven „mixeléshez” szükséges technika – azaz a modernebb lemezlejátszó – csak a későbbiekben, az 1970-es évek környékén jelent meg. Tulajdonképpen ekkortól nyerte el a DJ, mint fogalom a ma is helytálló jelentését, vagyis, hogy a lemezlovas nemcsak rakja a zeneszámokat egymás után, hanem össze is keveri őket, ha úgy tetszik, mixeli azokat. Akkortájt a DJ-knek jelentős ízlésformáló szerepük is volt, hiszen az emberek szinte csak az ő munkásságuk révén hallhattak néhány új zenét vagy feldolgozást. Kijelenthető tehát, hogy
Ahhoz, hogy valaki abban az időben lemezlovas legyen komoly befektetett munkát és pénzt igényelt: a lemezek ára ugyanis igencsak borsos volt, nem lehetett az internetről letölteni a kívánt dalokat, és a keveréshez szükséges technika előteremtése sem volt olcsó mulatság. Emellett a szakma csínját-bínját csak tapasztalt lemezlovasoktól lehetett eltanulni: jó kapcsolatok, idő és rengeteg befektetett energia kellett ahhoz, hogy valaki DJ lehessen. Épp ezért komoly kultusza volt a szakmának, kevesen kerülhettek be az „elit” körökbe.
Az első DJ-k még bakelitlemezeken játszottak. Még ma is népszerűek sok előadó körében
Fotó: • Forrás: Pixabay.com
Ez a korszak is – mint sok minden más – az internet elterjedésével ért véget, amikor is kezdtek megszűnni a technológia korlátok, azaz sok zene nagyon könnyen beszerezhetővé vált, ugyanakkor a szakmához szükséges technika is sokkal hozzáférhetőbb lett. Noha a 2000-es évek derekán még privilégiumnak számított lemezlovasnak lenni, nem sokkal később tömegjelenséggé vált a szakma. Ekkoriban az úgynevezett laptop DJ-zés még nem volt elterjedve, a lemezlovasok többsége azonban már nem bakelit lemezről, hanem CD-ről zenélt, a zenei állomány beszerzése azonban még mindig tőke és energiaigényes volt.
A szakma úgynevezett „felhígulása” a 2008-2010-es évektől érhető tetten: ekkortájt már sem a zenék beszerzése, sem a technika előteremtése nem okozott különösebb gondot a legtöbbeknek, így egyre több „DJ-palánta” lépett be a piacra. A közösségi média elterjedése is jelentős szerepet játszott ebben, ugyanis már elég volt egy laptop, egy lemezlovas-program és egy Facebook-oldal, és máris DJ-nek nevezhette magát akárki. Ehhez pedig sok esetben társultak fellépések is, hiszen sok klubtulajdonos próbált spórolni a lemezlovason, így szívesen adtak lehetőséget kezdőknek is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem születtek így ígéretes tehetségek. A folyamat következménye inkább úgy fogalmazható meg, hogy
hiszen viszonylag kevés befektetett munkával válhatott azzá valaki. Épp ezért esett a szakma presztízse.
Alig néhány éve, hogy a laptop DJ-zés teljesen megváltoztatta az iparágat
Fotó: • Forrás: Pixabay.com
Noha két zene összemixelése nem egy bonyolult feladat, illetve a dalok beszerzése is tulajdonképpen néhány kattintással megoldható (a zenei licencek és a velük kapcsolatos bonyodalmak nem képezik témáját e cikknek), inkább pszichológia oldalról megközelítve nehéz kitanulni a szakmát. A jó lemezlovas feladata ugyanis nem merül ki az előbb említettetekben, sokkal inkább abban nyilvánul meg, hogy mennyire tud ráérezni a közönsége hangulatára, mennyire tudja „mozgatni” őket, akár 6-7 órán keresztül is. Ehhez pedig nem elég otthon felkészülni, tapasztalat és improvizáció szükséges hozzá.
Manapság viszont a lemezlovasság sokkal többről szól mint két zene összekeveréséről vagy épp a táncparketten lévő közönség kezeléséről. Mivel nagyon sokan vannak a piacon, így a kezdők és haladók közül is leginkább csak azok érhetnek el sikereket, akinek vagy jó kapcsolataik vannak, vagy jól hirdetik magukat a közösségi felületeken, vagy ezeket ötvözik nagyon ügyesen.
A DJ a performanszáról készült kép-, hang- és videóanyagokkal, illetve egy saját, rá jellemző imázzsal tudja legjobban eladni magát a közösségi média felületein. Ez rendkívül fontos, hiszen annyira előtérbe került a brand, hogy gyakorlatilag a lájkok száma, az adott előadó imázsa határozza meg azt, hogy hova hívják fellépni és mennyiért. Noha továbbra is fontos, jócskán háttérbe szorult a zenei és technikai felkészültség a kialakított imázzsal szemben. Ahhoz, hogy valaki feljebb lépjen a ranglétrán, a klasszikus DJ-szerep már kevés.
Jó PR- és marketingtevékenységgel hamar be lehet futni DJ-ként. Határ a csillagos ég
Fotó: • Forrás: Pixabay.com
Egy másik szint amikor már saját zenékkel vagy feldolgozásokkal is rendelkezik egy adott DJ, de őt már inkább hívhatjuk producernek, aki lemezlovas is egyben. Manapság szinte csak azok a lemezlovasok érhetik el a sztár státuszt, akik producerkednek is egyben, joggal kijelenthető tehát, hogy már ez is része a szakmának.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!