
Azt szeretnék, ha a leszármazottak a tulajdonukban levő fényképfelvételeket, okleveleket, kitüntetéseket, naplófeljegyzéseket a rendelkezésükre bocsátanák
Fotó: Haáz Vince
Maros-Torda Vármegye Vitézi Székkapitánysága 1940–1944 közötti történetének kutatásához összeállításához kér segítséget Berekméri Árpád Róbert és Nemes Gyula történész. Keresik az ebben az időszakban vitézzé avatott, illetve várományosként esküt tett egykori marosvásárhelyi vitézek leszármazottjait.
2018. február 07., 15:002018. február 07., 15:00
A korabeli sajtót Nemes Gyula szemlézte, a hivatalos közlönyt Berekméri Árpád Róbert – akik eddigi kutatásaik során összeállították azoknak a névsorát, akiket 1940 és 1944 között avattak vitézzé Marosvásárhelyen.
„Falun sokkal könnyebb keresni, mert ott nem változtak az utcák, az emberek is ismerik egymást” – magyarázta lapunknak Berekméri, aki kutatótársával összeállította a névsort és a nevek mellett azt is megjelölte, hogy a vitézi rend tagjai, illetve várományosai hol laktak abban az időben. Ez Marosvásárhely esetében azt is jelenti, hogy azóta az utcanevek többször is változtak, és
„Volt már arra példa, hogy az egyik Vásárhelyen vitézzé avatott ifjúnak az unokája Magyarországon él, de egy marosvásárhelyi személy szólt neki, hogy mivel foglalkozunk, és lépjen kapcsolatba velünk” – ismertette az egyik történetet a kutató.
A vitézek leszármazottjainak kutatása úgy kezdődött, hogy Berekméri Árpád Róbertet tavaly megkereste egy idős ember, aki elmondta, hogy nagybátyjától érdekes hagyatékot örökölt – fotókat, kitüntetéseket a negyvenes évekből.
„Közben egy korabeli újság is elém került abból az időszakból, így felmerült bennem a gondolat, mi lenne, ha a Maros-Torda Vármegye Vitézi Székkapitányságának a történetét felkutatnám és megírnám” – magyarázta az ötlet születését Berekméri, aki Nemes Gyulát kérte fel, legyen a segítségére, hiszen ketten könnyebb ekkora munkát elvégezni. Azt szeretnék, ha a leszármazottak a tulajdonukban levő fényképfelvételeket, okleveleket, kitüntetéseket, naplófeljegyzéseket a rendelkezésükre bocsátanák.
Bereméri Róbert a marosvásárhelyi egyházi levéltárban
Fotó: Haáz Vince
„Ha ragaszkodnak hozzájuk, akkor nem kell nekünk adniuk, mi lefényképezzük azokat, másolatokat készítünk és visszaadjuk a tulajdonosnak” – mondta a történész, hozzátéve, hogy szívesen meghallgatják azokat a történeteket, visszaemlékezéseket is, amelyeket a családok őriznek az egykori nagyapáról, nagybácsiról. A célja az a kutatásnak, hogy egy könyvet adjanak ki a Vitézi Székkapitányság történetéről, illetve a könyv megjelenésével és bemutatásával egy időben egy kiállítást is szervezzenek a megmaradt tárgyi emlékekből.
A negyvenes években azokat a személyeket avatták vitézzé, akiket a harctéren bizonyított bátorságukért, hősiességükért nagy ezüst vitézségi éremmel tüntettek ki. Ez 1943-tól változott, azokat is vitézzé avattak, akiket kétszeres kis-ezüst éremmel díjaztak.
Berekméri elmondta, a vitézség tovább örökölhető, ám vannak családok, akik nem tudták ezt, nem ápolták a hagyományt, illetve többen is élnek a leszármazottak közül olyanok, akiknek fontos ennek a továbbörökítése. Ez a kutatás, illetve a családokkal való kapcsolatfelvétel azt a célt is szolgálja, hogy aki szeretné az továbbvigye a vitézi rangot.
A kutatók várják azok jelentkezését, akiknek emlékeik, emléktárgyaik vannak, jelentkezzenek az alábbi telefonszámokon: 0746-052 974, 0748-408 491, Berekméri Árpád-Róbert, illetve Nemes Gyula történészeknél.
A vitézi névsor:
Ábrahám Ferenc (ifj.) tiz., Béla király u. 44.
Allaga Lajos t. thtts., MÁV művezető, Eötvös u. 1.
Bakóczy (Bozsek) Károly t. fhdgy., erdőtanácsos, Körösi Csoma S. u. 6.
Bakóczy László VIII. o. gimnáziumi tanuló.
Bálint József v. szkv., kosárfonó, Horthy M. u. 43.
Balla Gábor (néhai) népf. őrm.
Barta István t. tzds., vízvezeték szerelő, Arató u. 23.
Bartha Kulcsár Zoltán honv., férfiszabó, Arató u. 23.
Bosi István v. hvt. thtts., városi altiszt, Róka u. 8.
Bükkösi György t. szkvtő., városi irodasegédtiszt, Deák Farkas u. 13.
Bükkösy Gyula (dr.) t. őrm., városi aljegyző.
Czimbalmos József t. zls., műszaki tisztviselő, Toldi F. u. 26.
Dénes Albert t. tiz., Nádasdy F. u. 2.
Erdős László-Endre (ifj.) honv., Új Vármegyeháza.
Farkas László (ifj.) honv., kereskedő, Csillagköz 20. sz.
Farkas László v. t. törzsőrm., kereskedő, Jókai M. u. 60. sz.
Farkas Márton v. t. szkv., kereskedő, Mikes Kelemen u. 45/a.
Fejér István t. fhdgy. városi üzemi tisztviselő.
Gaál Pál t. tüzm., városi ny. építész, Zichy Mihály u. 3.
Gáspár Ferenc t. tthts., Agroferra rt. vezérigazgató, Köteles Sámuel u. 24.
Gáspár Loránd (ifj.) levente, Köteles S. u. 24.
Gyéresi György t. tzds., földműves, Szántó u. 55.
Herczeg István bányamérnök v. t. fhdgy., Deák F. tér 5.
Horváth Jenő (dr.) t. hdgy., főorvos, Ugron Gábor tér 2.
Imreh Sándor (ifj.) t. tüzér, Rozsnyai Dávid u. 10.
Imreh Sándor t. őrm., földműves, Csokonay V. M. u. 5.
Incze István Csaba VII. o. gimnáziumi tanuló.
Jeddi Lajos szkv., kőműves, Szabadi u. 4.
Jeddi Sándor t. honv., mészáros, Szabadi u. 4.
Kassai Endre hdgy. városi jegyző
Keresztes Gyula (ifj.) levente, egyetemi hallg., Arany J. u. 28.
Keresztes Gyula v. t. őrm., szobafestő, Arany J. u. 28. sz
Kónya Sándor m. kir. őrgy., Hadapródiskola.
Kovács Mihály (néhai) v. ny. törzsőrm.
Laboncz István t. zls., ig. tanító, Remeteszeg u. 33.
Márton Tamás t. tzds., késes és köszörűs, Kálvária u. 12.
Mihály János t. őrv., Wesselényi u. 122.
Mikola János v. t. őrm., fagépmunkás, Kossuth L. u. 40.
Moldován József t. honv., Sátortábor u. 20.
Nagy Miklós t. szkv., Sándor János u. 97.
Nemes István ny. thtts., elemi biztosító, Szécheny tér 21
Pataki Albert t. őrm., városi altiszt, Városháza.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
szóljon hozzá!