A kerékpár, a pocsolya és a közös móka napjai

A kerékpárokat Fertőrákostól, az indulás helyéről béreltük, megfelelő állapotban voltak, táskákat és sisakokat is kaptunk velük, illetve egy gumisprayt is, ha durrdefektünk lenne.

A gólyák és az emelkedők

Nagy lendülettel és a betervezett időpontnál kissé később indultunk el Fertőrákosról, ahol a kerékpárkölcsönző udvarán hagyhattuk a gépkocsikat. A felnőttek és fiatalok kerékpárjaikra oldaltáskákat helyeztünk el, abban voltak a csereruhák és cipők, a strandfelszerelések, és minden, amiről úgy gondoltuk, hogy szükségünk lesz rá és befért. A többnapos kerékpározáskor mindig egy külön kihívás, hogy mennyi minden fér be a biciklis oldaltáskákba, hiszen nagy csomagot nem tudsz vinni magaddal.  Az első tíz kilométeres táv során átkeltünk az alig jelzett magyar-osztrák határon, és bár a térkép viszonylag sík terepet mutatott, folyamatos emelkedés mellett értünk el Rusztba. A gólyáiról ismert kisváros főterén megpihentünk, falatoztunk, sétáltunk egyet, és megállapítottuk, hogy elég nagy pangás van, ahhoz képest, hogy július közepe.

A szálláshelyünk Nezsiderben – Neusiedl am See kisvárosban volt, ez egy nagyobb és forgalmasabb városka, de itt is az elvártnál kevesebb turistával találkoztunk, sok vendéglátóhely be volt zárva, a helyi strandon szinte alig voltak. Ausztriában szabadtéren nem kellett maszkot viselni, de üzletben igen, és a strandokra, teraszokra csak érvényes védettségi igazolással lehetett belépni. 

Táj és tó

Elismerem, hogy volt egy alapelképzelésünk, amikor a Fertő-tó körüli kerékpározást terveztük. Azt hittük, hogy hasonló lesz a Balaton körüli úthoz, amikor többnyire tó partján tekertünk, strandokat, kilátókat, településeket érintve. Ennek épp ellenkezőjét tapasztaltuk a Fertő-tó körül. A 130 kilométer alatt nagyon keveset láttuk a tavat, jól kiépített úton, szőlődombok és napraforgótáblák között, tűző napon kellett tekerjünk. A táj szép volt, de a júliusi nap igen forrón sütött, és második nap erős széllel szemben kellett haladjunk, ami igen megnehezítette a dolgunkat.

Első alkalommal Nezsiderben, a kiépített strandon voltunk, ahol pár méteres köves és térdig érő víz után egy arasznyi iszapréteggel találkozott a lábunk, és a víz sem volt sokkal nagyobb felette, hiszen, ha úsztál, a ujjaid érték az iszapot. Erről inkább nem mesélek többet. Második nap szintén egy kiépített strandon, Pátfalu –  Podersdorf am See településen próbálkoztunk barátkozni a tóval, itt homokos volt az alja, de bármennyit is haladtál befelé, a víz 35-40 centiméternél nem volt mélyebb. Szerintem simán át lehetett volna sétálni a tavon keresztbe-kasul.

Ami jó volt

Tervezéskor és biciklizés közben is szívmelengető volt számomra, hogy a tervünk körvonalazódik, semmi akadály nem hárul teljesítése elé, és végül elindultunk, és mindenféle baleset, különösebb fennakadás nélkül letekertük a 135 kilométert. Sok szép helyet láttunk, igazi közösségi élmény volt barátainkkal biciklizni, ismeretlen helyekre eljutni, természeti szépségeket és épített örökséget megcsodálni. Külön élmény volt, hogy a kerékpárút utolsó napján egy rövid ideig betértünk a fertődi Eszterházy-kastélyba, ahol egyórás, vezetett bemutatón vettünk részt. A tükörfolyósokon, szobrokon, történelmi érdekességeken túl ezután biztos felismerik gyermekeink a rokokó stílusjegyeket.

Ami nehéz volt

Harminc Celsius-fokos melegben, erős ellenszélben  tekerni, s tudni, hogy ha törik, ha szakad, haladni kell, mert sötétedik, és nincs más módja eljutni a szálláshelyig, csak két keréken. Persze, mi választottuk az időpontot és a helyszínt, senki nem kényszerített minket erre, de így utólag egy májusi vagy szeptemberi időpont jobbnak tűnik. Igaz,