A kecsketartás megváltoztatta az életüket

Az orda- és sajtkészítés tudományába tekinthetünk bele, ugyanakkor az egykori koronaváros múltjába is – a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró mellékletében a Máramaros megye északi csücskében fekvő Tiszahosszúmezőn levő kecsketelepéről olvasható riport Makkay József tollából. Varkola Tibor mintegy nyolcvan kecskét tart, és meggyőződése, hogy mióta gazdálkodik, életük minden szempontból jó irányba fejlődött.

Liget

2019. október 30., 16:002019. október 30., 16:00

2019. október 30., 16:022019. október 30., 16:02

Az orda fövését hideg vízzel szabályozzák az üstben

Fotó: Makkay József

Liget

2019. október 30., 16:002019. október 30., 16:00

2019. október 30., 16:022019. október 30., 16:02

A sajt után fennmaradó savós tejbe frissen fejt reggeli kecsketejet öntenek, és begyújtanak az üst alá. Ha minden jól megy, egy óra múlva ki lehet merni az ordát – így kezdődik az ordakészítés a hosszúmezői állattelepen, ahol elkerített karámok, esős időre fedett pihenő, illetve kétágyas nyári lak is található. „Tavasztól késő őszig mindig van valaki a kecskék mellett, később pedig behajtják az állatokat a téli szállásra. A Tisza partján rendszeresen járőröző román határőrök plusz biztonságot jelentenek, a két nagy testű juhászkutya pedig végzi a dolgát: a gazda hiányában idegennek nem tanácsos az állattelep körül téblábolni. Egy-egy horgászon kívül nem jár erre senki, legfentebb cigarettacsempészek, akik az Ukrajnában negyedáron megvásárolható csempészárut próbálják áthozni a helyenként bokáig érő gázlókon. De nem sok sikerrel, mert lebuknak: a modern hőérzékelő távcsövekkel és egyéb felszereléssel ellátott katonák hamar ott teremnek a határsértők nyomában. A falubeliek ezt már megszokták, így együtt élnek a határőrséggel” – osztja meg benyomásait az újságíró.

Kiderül, miután elege lett az ipari munkából, Varkola Tibor úgy döntött, mezőgazdaságból akar feleségével megélni. A faluban nőtt fel, ahol évtizedekkel ezelőtt még nagy kiterjedésű káposztaföldek ontották a megyeszerte közkedvelt fejeskáposztát. De mára ez lecsengett, alig pár gazda maradt a hagyományos termesztés mellett.

„Ma Tiszahosszúmező csak árnyéka annak a településnek, ami Trianon előtt volt, illetve, amit a két világháború között sikerült talpra állítani elődeinknek.

A kommunizmus újra mindent lerombolt, a rendszerváltás utáni széthúzás pedig nem engedte, hogy visszatérjünk az igazi kerékvágásba. Talán ezen sikerül változtatni” – magyarázza Varkola Tibor. Hangsúlyozza, a családjának a kecsketartással megváltozott az élete. A korábban alpolgármesterként is dolgozó gazda azt mondja, elkényelmesedett: mivel fizikai munkát nem végzett, nem érezte jól magát. A sokat várt gyermekáldás sem akart beköszönteni. Amióta kecskéket tartanak, és rendszeresen fogyasszák tejtermékeiket, sokkal jobban érzik magukat, és két kislányuk született. Meggyőződése, hogy életük minden szempontból jó irányba fejlődött.

És hogy miképpen is készítik évszázadok óta arrafelé az ordát, megtudhatják az Erdélyi Gasztró október 30-ai számából.