Az orda- és sajtkészítés tudományába tekinthetünk bele, ugyanakkor az egykori koronaváros múltjába is – a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró mellékletében a Máramaros megye északi csücskében fekvő Tiszahosszúmezőn levő kecsketelepéről olvasható riport Makkay József tollából. Varkola Tibor mintegy nyolcvan kecskét tart, és meggyőződése, hogy mióta gazdálkodik, életük minden szempontból jó irányba fejlődött.
2019. október 30., 16:002019. október 30., 16:00
2019. október 30., 16:022019. október 30., 16:02
Az orda fövését hideg vízzel szabályozzák az üstben
Fotó: Makkay József
Az orda- és sajtkészítés tudományába tekinthetünk bele, ugyanakkor az egykori koronaváros múltjába is – a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró mellékletében a Máramaros megye északi csücskében fekvő Tiszahosszúmezőn levő kecsketelepéről olvasható riport Makkay József tollából. Varkola Tibor mintegy nyolcvan kecskét tart, és meggyőződése, hogy mióta gazdálkodik, életük minden szempontból jó irányba fejlődött.
2019. október 30., 16:002019. október 30., 16:00
2019. október 30., 16:022019. október 30., 16:02
Az orda fövését hideg vízzel szabályozzák az üstben
Fotó: Makkay József
A sajt után fennmaradó savós tejbe frissen fejt reggeli kecsketejet öntenek, és begyújtanak az üst alá. Ha minden jól megy, egy óra múlva ki lehet merni az ordát – így kezdődik az ordakészítés a hosszúmezői állattelepen, ahol elkerített karámok, esős időre fedett pihenő, illetve kétágyas nyári lak is található. „Tavasztól késő őszig mindig van valaki a kecskék mellett, később pedig behajtják az állatokat a téli szállásra. A Tisza partján rendszeresen járőröző román határőrök plusz biztonságot jelentenek, a két nagy testű juhászkutya pedig végzi a dolgát: a gazda hiányában idegennek nem tanácsos az állattelep körül téblábolni. Egy-egy horgászon kívül nem jár erre senki, legfentebb cigarettacsempészek, akik az Ukrajnában negyedáron megvásárolható csempészárut próbálják áthozni a helyenként bokáig érő gázlókon. De nem sok sikerrel, mert lebuknak: a modern hőérzékelő távcsövekkel és egyéb felszereléssel ellátott katonák hamar ott teremnek a határsértők nyomában. A falubeliek ezt már megszokták, így együtt élnek a határőrséggel” – osztja meg benyomásait az újságíró.
Kiderül, miután elege lett az ipari munkából, Varkola Tibor úgy döntött, mezőgazdaságból akar feleségével megélni. A faluban nőtt fel, ahol évtizedekkel ezelőtt még nagy kiterjedésű káposztaföldek ontották a megyeszerte közkedvelt fejeskáposztát. De mára ez lecsengett, alig pár gazda maradt a hagyományos termesztés mellett.
A kommunizmus újra mindent lerombolt, a rendszerváltás utáni széthúzás pedig nem engedte, hogy visszatérjünk az igazi kerékvágásba. Talán ezen sikerül változtatni” – magyarázza Varkola Tibor. Hangsúlyozza, a családjának a kecsketartással megváltozott az élete. A korábban alpolgármesterként is dolgozó gazda azt mondja, elkényelmesedett: mivel fizikai munkát nem végzett, nem érezte jól magát. A sokat várt gyermekáldás sem akart beköszönteni. Amióta kecskéket tartanak, és rendszeresen fogyasszák tejtermékeiket, sokkal jobban érzik magukat, és két kislányuk született. Meggyőződése, hogy életük minden szempontból jó irányba fejlődött.
És hogy miképpen is készítik évszázadok óta arrafelé az ordát, megtudhatják az Erdélyi Gasztró október 30-ai számából.
A törzskönyvezés előtt álló kecskeállomány
Fotó: Makkay József
Kecskenyáj a karámban. A tél beállta előtt még a Tisza partján delelnek
Fotó: Makkay József
A román-ukrán határt jelző oszlop az állatok telephelye mellett
Fotó: Makkay József
Elkészült az orda. Szűrővel meri ki a gazda az üstből
Fotó: Makkay József
Varkola Tibor és óvodás kislánya. Mindketten jól érzik magukat a szabadban, a Tisza partján
Fotó: Makkay József
Csendélet pásztorkutyával
Fotó: Makkay József
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!