Az orda- és sajtkészítés tudományába tekinthetünk bele, ugyanakkor az egykori koronaváros múltjába is – a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró mellékletében a Máramaros megye északi csücskében fekvő Tiszahosszúmezőn levő kecsketelepéről olvasható riport Makkay József tollából. Varkola Tibor mintegy nyolcvan kecskét tart, és meggyőződése, hogy mióta gazdálkodik, életük minden szempontból jó irányba fejlődött.
2019. október 30., 16:002019. október 30., 16:00
2019. október 30., 16:022019. október 30., 16:02
Az orda fövését hideg vízzel szabályozzák az üstben
Fotó: Makkay József
Az orda- és sajtkészítés tudományába tekinthetünk bele, ugyanakkor az egykori koronaváros múltjába is – a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró mellékletében a Máramaros megye északi csücskében fekvő Tiszahosszúmezőn levő kecsketelepéről olvasható riport Makkay József tollából. Varkola Tibor mintegy nyolcvan kecskét tart, és meggyőződése, hogy mióta gazdálkodik, életük minden szempontból jó irányba fejlődött.
2019. október 30., 16:002019. október 30., 16:00
2019. október 30., 16:022019. október 30., 16:02
A sajt után fennmaradó savós tejbe frissen fejt reggeli kecsketejet öntenek, és begyújtanak az üst alá. Ha minden jól megy, egy óra múlva ki lehet merni az ordát – így kezdődik az ordakészítés a hosszúmezői állattelepen, ahol elkerített karámok, esős időre fedett pihenő, illetve kétágyas nyári lak is található. „Tavasztól késő őszig mindig van valaki a kecskék mellett, később pedig behajtják az állatokat a téli szállásra. A Tisza partján rendszeresen járőröző román határőrök plusz biztonságot jelentenek, a két nagy testű juhászkutya pedig végzi a dolgát: a gazda hiányában idegennek nem tanácsos az állattelep körül téblábolni. Egy-egy horgászon kívül nem jár erre senki, legfentebb cigarettacsempészek, akik az Ukrajnában negyedáron megvásárolható csempészárut próbálják áthozni a helyenként bokáig érő gázlókon. De nem sok sikerrel, mert lebuknak: a modern hőérzékelő távcsövekkel és egyéb felszereléssel ellátott katonák hamar ott teremnek a határsértők nyomában. A falubeliek ezt már megszokták, így együtt élnek a határőrséggel” – osztja meg benyomásait az újságíró.
Kiderül, miután elege lett az ipari munkából, Varkola Tibor úgy döntött, mezőgazdaságból akar feleségével megélni. A faluban nőtt fel, ahol évtizedekkel ezelőtt még nagy kiterjedésű káposztaföldek ontották a megyeszerte közkedvelt fejeskáposztát. De mára ez lecsengett, alig pár gazda maradt a hagyományos termesztés mellett.
A kommunizmus újra mindent lerombolt, a rendszerváltás utáni széthúzás pedig nem engedte, hogy visszatérjünk az igazi kerékvágásba. Talán ezen sikerül változtatni” – magyarázza Varkola Tibor. Hangsúlyozza, a családjának a kecsketartással megváltozott az élete. A korábban alpolgármesterként is dolgozó gazda azt mondja, elkényelmesedett: mivel fizikai munkát nem végzett, nem érezte jól magát. A sokat várt gyermekáldás sem akart beköszönteni. Amióta kecskéket tartanak, és rendszeresen fogyasszák tejtermékeiket, sokkal jobban érzik magukat, és két kislányuk született. Meggyőződése, hogy életük minden szempontból jó irányba fejlődött.
És hogy miképpen is készítik évszázadok óta arrafelé az ordát, megtudhatják az Erdélyi Gasztró október 30-ai számából.
A törzskönyvezés előtt álló kecskeállomány
Fotó: Makkay József
Kecskenyáj a karámban. A tél beállta előtt még a Tisza partján delelnek
Fotó: Makkay József
A román-ukrán határt jelző oszlop az állatok telephelye mellett
Fotó: Makkay József
Elkészült az orda. Szűrővel meri ki a gazda az üstből
Fotó: Makkay József
Varkola Tibor és óvodás kislánya. Mindketten jól érzik magukat a szabadban, a Tisza partján
Fotó: Makkay József
Csendélet pásztorkutyával
Fotó: Makkay József
Ha kedveled a mexikói konyhát, de nincs sok időd a főzésre, a csirkés taco tökéletes választás. Ropogós tortilla, szaftos csirkefalatok, paradicsom, fűszerek és lime – mindössze ennyi kell a különleges vacsorához.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
szóljon hozzá!