
Fotó: Veres Nándor
Franciaországból beszerzett magról ültetett fokhagymát a csíkszentléleki Bilibók Róbert az ősszel. Egy hektáron bőséges termése lett, így már derűlátóan tervezi a következő szezont. Őt kerestük meg, hogy fokhagymatermesztésről, külföldi fajtákról, hazatérésről beszélgessünk, és megtudjuk, mi a fokhagymatermesztés titka.
2020. augusztus 25., 17:522020. augusztus 25., 17:52
A tavaly ősszel elültetett fokhagymát már betakarították a földekről, a fokhagymacsokrok katonás sorrendben száradnak az állványokon. Most már a munkafolyamat egyszerű, bár időigényes. Levágják a szárát, a gyökérzetét, megtisztítják a külső héjától, majd zsákokba kerül – mutatja Bilibók Róbert.
Bilibók Róbert csíkszentléleki kertészmérnök
Fotó: Veres Nándor
A csíkszentléleki férfi tavaly próbálkozott először a fokhagymatermesztéssel, egyelőre úgy néz ki, a sok munka nem szegte kedvét, az ősszel már két hektáron ülteti el ezt a közkedvelt gyógy-és fűszernövényt.
„Először hazai fajtát akartam ültetni, de utánanéztem kicsit a terméshozamnak, és rájöttem, hogy jobban megéri, ha a külföldi, nagyobb terméshozamú fajtát választom. Így jutottam el Franciaországba, ott ajánlottak két fajtát, de én ragaszkodtam egy harmadikhoz, noha azt mondták, az nem lesz annyira jó erre a vidékre. Valóban így is volt. Az általuk ajánlott két, fehérebb fajta sokkal többet termett, mint az, amit én választottam. Ez utóbbi kissé lilás, kisebb a terméshozama, de nekem valahogy jobban tetszik. Kóstoltam mindhármat, de ízben nem érzek köztük nagy különbséget” – magyarázza.
ez a mennyiség – azt mondja – jónak számít, de ehhez, mint minden más kultúránál, itt is fontos betartani a technológiai folyamatot. „Vegetációban nem egy nehéz kultúra, de egy jól előkészített területet, gyommentes magágyat igényel, hiszen a fokhagymának nincs gyomelnyomó képessége. Ha hektárokban számolunk, azt képtelenség kézzel gyomlálni, kapálni. Egyébként a fokhagymánál a vegetáció első felében lehet még használni gyomirtókat, kétharmadában már nem. Így, ha nincs jól előkészített talajom, a gyom fel fogja vetni. Ez a titka az egésznek” – mondja és közben büszkén mutatja az udvarán most éppen pihenő, régivágású kis traktort, amelyet nemrég vásárolt meg, már használta is, de még kell rajta szépíteni.
Hogy megéri-e ezzel foglalkozni? Most gondolkodás nélkül azt mondja, igen. Igaz, máris volt, aki azzal „biztatta”, hogy bele fog bukni.
Elégedett az idei esztendővel a szentléleki férfi
Fotó: Veres Nándor
Egyelőre – fűzi hozzá – a cél az, hogy a vetőmagot visszakapja, ez pedig már sikerült. Egyébként a termés túlnyomó részét tőle is vetőmagnak vásárolják fel, a többit értékesíti, a nem piacosabbakat pedig feldolgozzák fokhagymakrémnek.
s nem akartam itthoni másod- vagy harmadosztályú vetőmaggal dolgozni. Igazából szerettem volna egy bemutató parcellát, amelybe a híres makói fokhagymát is elültettem volna a tavaszi fajtából, aztán sajnos a koronavírus-járvány miatt nem tudtam beszerezni. Amit végül én elültettem, az őszi fajta, sokkal jobb ezt termeszteni, ugyanis október végén, november első felében elültetjük, és kora tavasszal már zöldell” – jegyzi meg. Nevetve mondja, nehézsége is van ám a fokhagyma termesztésének, ugyanis nagyon sok kézi munkát igényel. „Olyan családnak jelenthet alternatívát, amelynek kisebb parcellái vannak, és azt családilag tudja gondozni napszámosok nélkül. Én a nehézségek dacára sem bántam meg, akár azt is elképzelhetőnek látom, hogy több gazda ültessen fokhagymát, és közösen vásároljanak egy ültető, valamint egy betakarító gépet.”
Száradnak a fokhagymacsokrok. A csíkszentléleki kertészmérnök nem félt új dologba fogni
Fotó: Veres Nándor
Vannak még tervei, mint sokan mások, ő is kipróbálta már a külföldi kétkezi munkát, de fontosnak tartotta a hazatérést, a gyökereket. „Szeretem, mikor csend van a földeken. Vettem egy régi traktort, egy permetező gépet, s egyedül csináltam mindaddig, amíg nem igényelt már kézi munkát, arra már segítségeket fogadtunk. Én szeretem itthon” – mondja derűsen.
Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!